bobemama
*BEJELENTKEZÉS*
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

 

 SZÉP NAPOT  MINDEN KEDVES LÁTOGATÓMNAK! KÖSZÖNÖM, HOGY MEGTISZTELTÉL LÁTOGATÁSODDAL! GYERE VISSZA MÁSKOR IS! SZERETETTEL VÁRLAK!

 

  

   

VÁCSZENTLÁSZLÓ-LAKÓHELYÜNK-S MÁS

NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA...?

ITT MEGKERESHETED AZ ÁRÁT!...

KATT IDE!

 

 

Google

 

 
Menü
 
*MENNYI AZ IDŐ ?*
 
*VENDÉGEIM SZÁMÁT FIGYELI*
Indulás: 2006-08-23
 
HASZNOS LINKJEIM
 
NŐI OLDALAK
 
IRODALOM,GONDOLKODÓ
 
KÖNYV
 
VICCEK
 

 

 

 

  MUNKA- ÁLLÁS LEHETŐSÉGEK 1.

Tovább >>

 

  

 

 

 
IDŐJÁRÁS JELENTÉS
 

 

 

  

 

 

 

 

 
H Í R E K
 

Ülj ide mellém…

 

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

 (Csukás István)

 

 

Várlak

Merengve ültem a parton,
Rám köszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.

Várlak. "Talán nem jössz el?"
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.

Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.

 

 
¤HA AJÁNDÉKOZNI AKARSZ¤
 
¤BARÁTI MAGAZINOK, OLDALAK¤
 
 
¤Z E N É K¤
 
 

 

 

 

 
B¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤B
 

 

A VERS

 

A villám sem él sokáig,

fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet,

felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan addig él,

ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig, indul tőlem,

s meglel téged.

 

 

 

 

 
E-MAIL¤FIÓKOK
 

 

 

NEM ILLIK MÁS DESINGJÉT HASZNÁLNI! 

„Azért van síró, hogy vigasztald,

Éhező, hogy teríts asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed,

Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!

Azért van annyi árva, üldözött,

Hogy oltalmat nyerjen karod között.

Az irgalmat kínok fakasztják,

Mélység felett van csak magasság.

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,

Azért van, hogy megmutassad,

Mennyi SZERETET van Benned!”

 

"A végtelenhez mérve nem is létezünk,

A csillagévek óráin egy perc az életünk.

Az ember önmagában semmit sem ér,

Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."

  

 
 

 

 

 
 

 

 

 
 
 
 

 

"Amikor gyenge vagy,

akkor vagy a legerősebb.

Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ.

Amikor végképp elbuktál,

és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán

egyetlen sóhajtás a győzelem.

Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts!

Fújd ki a levegőt,

ereszd el a kétségbeesést,

ereszd el dühödet,

ereszd el a görcsös akaratot!"

 

 

  

AZ ÉN SZIVEM

Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.

Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.

Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.

 

(Nagy László)

 

  NEM ILLIK MÁS DESINGJÉT HASZNÁLNI!

 

 „Az Isten az egyszerűség,

Unja a túlságos jókat,

Unja a nyugtalanokat

S a sokszerű, nagy álmodókat.

 

Az Isten engem nem szeret,

Mert én sokáig kerestem,

Még meg se leltem s akkor is

Kötődtem, vele s versenyeztem.

 

Az Isten van valamiként:

Minden Gondolatnak alján.

Mindig neki harangozunk

S óh, jaj, én ott ülök a balján.”

 

(Ady Endre: Az Isten balján)

 

 

 

   

  Halk, bánatos szökés

Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
Ma június van
S kissé búsan
Jöttem el valahonnan.
Jóéjszakát se mondtam.
Meleg, vihartalan
Nyárban
Tettem be oda a szívem
S a lábam
S szeretném kivonni őket,
E hamar lépegetőket.
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.

 

(Ady Endre)

 

Jó éjszakát

 

Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.

Majd egyszer... Persze...

Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

 

(Tóth Árpád)

 

 

 

 

 
MAI HANGULAT...
 
SRÍ LANKAI MESÉK, MONDÁK
SRÍ LANKAI MESÉK, MONDÁK : Srí Lanka-i mesék, mondák...6

Srí Lanka-i mesék, mondák...6

bb  2007.01.11. 04:29

Maha Dani Muththa.... A három kérdés... Kumaradasa, a költőkirály.... Buddhadasa, az orvoskirály...

 

Maha Dani Muththa


Élt egyszer egy öreg ember. Hosszú ősz haja volt és hosszú fehér szakálla. A bölcs szerepében tetszelgett. A falusiak Maha Dani Muththának hívták.
Maha Dani Muththának öt tanítványa volt. A legmagasabbat Indikatu Panehának hívták, vagyis Tűembernek. A legsoványabb volt Kotu Kithaiyya vagyis Pálca. Amelyik kerekfejű volt, azt Polbae Munának hívták, vagyis Félkókusz-arcúnak. A legalacsonyabb volt Rabboda Aiyya, vagyis Pálmaboros csésze. A legegyszerűbbet pedig úgy hívták, hogy Puvak Badilla vagyis Bételszárító.
Az öt különféle diák és a tanítójuk, Maha Dani Muththa boldogan éltek együtt egy kis sár-kunyhóban, melynek kókusz-levélből volt a teteje.
Maha Dani Muththa egy függőágyon aludt. A tanítványai körülötte aludtak a földön. Volt még egy karosszék is valahol, hogy abban üljön a mester.
Maha Dani Muththa azt tanította az öt fiúnak, hogyan éljenek erényesen ezen a világon. Mindegyikük tanult még egy mesterséget is. A magas Indikatu Paneha azt tanulta, hogy kövesse a mestert. A sovány Kotu Kithaiyya volt a matematikusuk. A kerek képű Polbae Muna volt az orvos. Az alacsony Rabboda Aiyya volt az ácsmester. Az egyszerű Puvak Badilla asztronómiával és asztrológiával foglalkozott.
Az egyik reggel Maha Dani Muththa azt miondta:
- Csak öt tanítványom van és mindegyiknek foglalkozása is van. Menjünk a városba és keressünk tanítványokat!
Ígyhát mindenki felöltözött. Vitték a mester sétapálcáját, esernyőjét, bétel-tarisznyáját és sokáig járták a vidéket.
Rájuk esteledett és nem találtak egyetlen tanítványt sem. Elcsigázta őket a végtelen vándorlás. És még meg is éheztek.
- Túl késő van ahhoz, hogy visszaforduljunk - jelentette ki Maha Dani Muththa. Maradjunk egy ambalamában éjszakára.
Kimerülten elcammogtak a legközelebbi ambalamáig.
- Vásároljunk be és főzzünk valamit - javasolta Maha Dani Muththa. - Kotu Kithaiyya, te menj el a legközelebbi boltba és vegyél rizst.
Kotu Kithaiyya elindult boltot keresni.
- Polbae Muna, mondta Maha Dani Muththa. - Vegyél halat meg zöldséget. Azért nézd meg őket alaposan, hogy biztonságosan meg lehet-e enni.
Polbae Muna elment.
- Te pedig, Rabboda Aiyya, építs egy nagy tégla-kemencét, amin főzhetünk.
Rabboda Aiyya elkezdett megfelelő köveket keresni.
- Te pedig szerezhetsz nekünk néhány banán-levelet, az lesz a tányérunk - mondta Maha Dani Muththa Puvak Badillának. Indikatu Panehának pedig azt mondta: - Te velem maradsz és segítsz majd főzni.
Kotu Kithaiyya egy szem rizs nélkül jött vissza az ambalamába.
- Egy centtel drágábban adták mérőjét a rizsnek, úgyhogy azt mondtam, nem veszem meg.
Polbae Muna volt a következő, aki megérkezett. Ő is üres kézzel jött, se halat, se zöldséget nem hozott.
- Amikor olyan halat találtam, amely nyálkásság tekintetében jó volt, az nem volt jó epe tekintetében - magyarázta. - Amikor meg találtam olyat, amelyik epére volt jó, az meg nem volt jó nyálkára. És a zöldségekkel is ugyanez volt. Egyszerűen nem találtam olyan zöldséget, amely teljeséggel biztonságos lett volna.
Rabboda Aiyya kövek nélkül tért vissza.
- Egyszerűen nem találtam még három ugyanakkora követ sem. - mondta. -Ha meg a méretük jó volt, akkor meg göcsörtösek voltak. Ha nem voltak göcsörtösek, akkor meg megint csak a méret nem stimmelt.
Puvak Badilla az asztrológus, aki azért ment, hogy banán-leveleket találjon, szintén dolgavégezetlen jött meg.
- Találtam egy kis banánfa-ligetet, - mondta - de amint elindultam, hogy levágjak egy levelet, egy óriásgyík azt mondta: "sssssss". Ez rossz jel. Úgy értelmeztem, hogy nem szabad levágnom a banán-levelet.
Így esett, hogy aznap este üres gyomorral feküdtek le aludni.
Mennyit tanultak ezek az emberek és még egy vacsorát sem tudtak csinálni maguknak!
Van egy másik történet is Maha Dani Muththáról és tanítványairól.
Maha Dani Muththa egy teknőspáncélból készült fésűvel fésülködött. Egyik reggel, amikor éppen tanító útján járta a vidéket a tanítványaival, a teknőspáncél leesett.
Mind az öt tanuló látta, hogy leesett, de egyikük sem vette fel. Ilyesmit nem tanultak a könyveikből. Követték a mesterüket és azon vitatkoztak, vajon fel kellett volna-e venniük.
Maha Dani Muththa éppen a kendőjét vette elő, hogy megtörölje az arcát. Akkor vette csak észre, hogy hiányzik a fésű.
- Láttátok a fésűmet? - kérdezte.
- Láttuk, hogy leesett.
- Mért nem vettétek fel?
- Azt nem tanítottad nekünk, hogy leesett dolgokat fel kell venni.
- Ostobák! - kiabált Maha Dani Muththa. - Vegyetek fel mindent, ami leesik!
A tanulók elővették a füzetüket és feljegyezték a mester tanítását. "Ostobák! Vegyetek fel mindent, ami leesik!"- írták mind a füzetükbe.
Éppen erős szél cibálta meg a fák ágait. Hullottak a levelek, mint a záporeső. A tanítványok egymás hegyén-hátán tülekedtek és vették fel a leveleket.
- Most meg mit csináltok - kérdezte Maha Dani Muththa.
- Azt mondtad, mester, vegyünk fel mindent, ami leesik.
- Gyertek ide, ostobák! Most elmondom nektek, mit kell felvenni. A mester fésűjét, a kabátot, a szárongot, az esernyőt, a tarisznyát, a sétapácát kell felvenni. Ezek azok a dolgok, amelyeket fel kell venni, ha leesnek.
Miután ezt kijelentette, továbbment, de hamarosan elesett egy sár-tócsában. A tanítványok elővették a füzetüket, hogy megnézzék, mi a teendő. Ott egy szó sem volt arról, hogy a mestert is ki kell húzni a sárból.
- Mért nem segítetek? - kiáltotta Maha Dani Muththa.
- Nincs benne a füzetünkben - mondták a tanulók.
- Ostobák! Írjátok le! Ha a mester a sárba esik, ki kell húzni.
Ígyhát a tanítványok boldogan kihúzták szeretett mesterüket.

 

A három kérdés

Egy ember, aki éppen átutazóban volt egy bizonyos országban összeakadt a város egyik polgárával. A külföldi azt kérdezte a helyitől:
- Hogyan kormányozza a királyotok az országot?
- Hibátlanul, amennyire én tudom - felelte a helybéli.
A külföldi gunyoros mosollyal azt mondta:
- Tud-e a királyotok erre a három kérdésre válaszolni? Hol van az ország központja? Mennyi csillag van az égen? Milyen mesterséges az, amellyel a Dévák királya a világot teremtette? - azzal továbbment és magában kuncogott a három jól sikerült kérdésen.
A helybéli ember megérkezett a királyi palotába, és tájékoztatta a királyt, arról, három dologról szeretne információt a külföldi.
- És miféle három dologról? - kérdezte a király.
A férfi pedig határozottan elmondta:
- Hol van az ország központja? Mennyi csillag van az égen? És mi volt a munkája a Dévák királyának?
A király hivatta a területi tanácsosokat, a rate mahatmaya-kat, és feltette neki ezt a három kérdést.
- Nem tudjuk, királyi felség.
- Nem tudják! Lefejezni ezeket a tudatlanokat! - parancsolta feldúltan a király és hívta a raja gurunanse-t. Valószínűleg ő volt a tanácsadó a szellemi dolgokban. A király megint feltette ugyanazt a kérdést.
A raja gurunanse azt felelte:
- Felség, ezt most nem tudom megválaszolni. Holnap tudatom veled a válaszokat.
A guru hazament, ágyba feküdt és csöndben ott is maradt, egy szót sem szólt senkihez. A guru pásztora, aki éppen a kecskékre vigyázott észrevette az ágyban fekvőt és azt kérdezte:
- Uram, mért van ebben az órában ágyban?
A guru komoran azt felelte:
- Lefejezték a területi tanácsosokat, és a minisztereket. Holnap engem is lefejeznek.
- De miért? - kérdezte zavartan az ifjú. - El kell mondania, miért.
- Ha nem tudom megmondani a királynak, hogy hol van az ország középpontja, mennyi csillag van az égen és hogy miféle mesterséget űzött a Dévák királya, végem van.
Az ifjú hamiskásan mosolygott:
- Minek aggódik annyira? Holnap a maga kedvéért megmondom a választ.
Másnap reggel raja gurunanse felöltözött és a pásztorfiú kíséretében bement a palotába. A király ismét feltette neki a három kérdést.
A guru közömbösen azt felelte:
- Mibe kerül nekem egy ilyen kérdésre felelni? Még a kecskepásztorom is tudja a választ. Gyere, fiú, mondd el a királynak!
A fiú a földbe döfött egy botot és azt kiáltotta:
- Nézzétek! Itt van az ország középpontja! Mérjétek meg a négy negyedét az országnak és ha úgy találjátok, hogy az eredmény nem jó, jogotokban áll lefejezni engem!
A király tudta, hogy ezúttal veszített.
- Ami pedig a csillagokat illeti az égen - mondta a fiú és a földre dobta a válláról a kecskebőrt. - Számoljátok meg rajta a szőrszálakat, és ha végeztetek, akkor a csillagokat az égen! Egyenlőnek kell lenniük, a fejemet rá!
A király meghökkent.
- És a mesterség, amelyet a Dévák királya űzött?
- Így nem fogom elmondani - mondta a fiú a fejét csóválva.
- Hát akkor hogyan fogod? - kérdezte a király.
- Ha felöltöztetsz királyi ruhába, a koronát a fejemre rakod, a kardod a kezembe adod, és leültetsz az Oroszlán Trónusra, akkor elmondom.
- Fürödj meg előbb - parancsolta a király. Amikor megmosakodva és felfrissülve visszatért, a király felöltöztette és leültette a trónra.
A pásztorfiú a pribékekhez fordult, akik ott álltak mellette, a királyra mutatott és azt mondta:
- Gyerünk! Ez itt annyi ártatlan embert végzett ki, fejezzük le őt is! Nézzétek! Ez valójában a Dévák királyának a mestersége!
Az ostoba királyt lefejezték, a pásztorfiú és a király guruja pedig közösen kormányozták az országot, és sok jót tettek... önmagukkal.

 

 

 

Kumaradasa, a költőkirály


Van egy mese, amely hosszú évszázadokon át fennmaradt, egy királyról, akit Kumaradasa-nak hívtak. Mugalan király fia volt, azé a Mugalané, aki hosszú ideig harcolt Kasyapa nevű fivérével, amikor az megölte az apjukat, majd a Siigiriya-i sziklapalotába menekült.
Mugalan ösztönözte az irodalom és általában a művészet támogatását, a békés időszakban volt ez, miután trónra került. Nem csoda, hogy kiderült, a fia is tehetséges költő.
Kumaradasa király írta a Janaki-harana című poémát, amely a Valmiki-legendán alapul, Rama és Sita történetén, amelyet Bhoja királynak küldtek Indiába, hogy bírálja el. Szanszkritul írták pálma-levélre.
Bhoja, aki tanult ember volt megpillantotta a Srí Lanka-i költészet éles gyémántját a Költőkirály verseiben. A Királyi Elefánt farkára kötötte Kumaradasa kéziratát és körbehajtatta az állatot a főváros utcáin.
Kalidasa, Bhoja birodalmának egyik kitűnő költője szerette volna látni a verset, amelyet olyan ünnepélyesen mutattak be. Annak ellenére, hogy csak a kezdő sorát látta a versnek, annyira felizgatta, hogy a fejéhez erősítette a kéziratot és körbehordozta az utcán. Később, amikor a Janaki-harana összes szanszkrit versét elolvasta, Kalidasa Srí Lankára utazott, hogy személyesen találkozzon Kumaradasa királlyal. Hosszan tartó barátság virágzott ki a szívükben. Ez még nem az a korszak volt, amikor egy költő zsoldosokat bérelt fel, hogy a riválisát elfogják. Nem volt rivalizálás. Nem volt versengés. Csak a tehetségek egymás iránti tisztelete.
Kalidasa Kumaradasa udvarában szállt meg. Hamarosan kitanulta a szingaléz nyelvet és szingaléz költeményeket kezdett írni.
Egy napon, amikor Kumaradasa Matarába látogatott, egy befejezetlen vers két sorát írta fel a hálószobájában. Ezen kívül még azt írta fel, hogy az a személy aki kielégítően be tudja folytatni tudja az első párverset, királyi jutalomban részesül.
Nem volt kétsége afelől, hogy barátja, Kalidasa, aki a napokban készült Matarába látogatni, majd ugyanazt a lakosztályt választja.
Amint várta, Kalidasa megjött és írt még két csodálatos sort a vershez, befejezte a költeményt. Kalidasa is tudta, hogy barátja, a király észreveszi majd, hogy ő írta a verset.
De aztán egy asszony azt állította, hogy ő írta a verset. Titokban megölette Kalidasát, hogy ő kapja meg a jutalmat.
Kumaradasa király felismerte barátja művét és kerestette Kalidasát, hogy átvehesse a díjat. De senki sem találta meg őt. Kétségbeesetten kereste őt a Királyi Gárda. Végül csak a holtteste került elő.
A Kumaradasa elhamvasztatta barátját, olyan gyász - szertartás keretében, amilyen a királyoknak jár. Azután, ahogy a lángok egyre magasabbra csaptak, és elemésztették legkedvesebb barátja testét, Kumaradasa az emberek legnagyobb rémületére a halotti máglyára vetette magát, együtt égett el testi - lelki jó barátjával.
Kumaradasa csupán kilenc évig uralkodott. Elfeledkezett róla, hogy ő nem egy egyszerű ember, az élete a népé. Lankának szembe kellett néznie egy nemes és intelligens király elvesztésével. Az örökösét, aki túl fiatal volt ahhoz, hogy átvegye a hatalmat, nagybátyja emberei néhány hónap múlva eltették láb alól.
A legtöbb király, aki Kumaradasát követte a trónon puhány és gyengekezű volt, ezért a szigetország számára még nagyobb tragédiát okozott Kumaradasa váratlan halála. De a népmeséinkben tovább él. Talán már csak a tudósok ismerik a Janaki - harana című verset, amelyet a mi művészkirályunk írt.

 

 

Buddhadasa, az orvoskirály

Sok-sok évvel ezelőtt, időszámítás után 341 és 370 között Srí Lankának volt egy Buddhadasa nevű királya, akinek a neve azt jelenti: Buddha követője. Ez valószínűleg a beceneve volt, mert nagyon vallásos volt. Úgy is nevezték őt, Vaidya Raja, az orvoskirály.
Azt beszélik valahányszor egy hatalmas elefánton körbejárta a királyságát, nemcsak a királyi jelvényeket vitte magával, de az orvosi műszereit is. Egyformán értett az emberi lények és az állatok gyógyításához. Ma már csaknem sehol a világon nincsenek savan -ok, akik egyszerre lennének belgyógyászok, sebészek és állatorvosok, szóval általános orvosok akik ezt a sok szakmát egyesítik magukban. Buddhadasa még túl is szárnyalta őket. És még azon kívül király is volt. Bizonyított tény, hogy az orvostudomány és a sebészet mindennapos alkalmazása Buddhadasa király idején vette kezdetét Srí Lankán.
Évszázadokon át nemzedékek adták tovább egymásnak a történeteket Buddhadasa csodálatos gyógyításairól. Azt mesélik, egy nap az elefántján elment a fürdőbe Anuradhapurába a Tissa - wewa-i víztárolóhoz. Észrevette, hogy egy királykobra nyújtózkodik egy hatalmas termesz - váron. A király látta, hogy a hüllő olyan egyenes, mint a babkaró, megfeszül a fájdalomtól. A király leszállt az elefántról és megszólította a hüllőt nagy együttérzéssel a hangjában:
- Látom, hogy szenvedsz. Segítenék neked. De ha megharapsz hirtelen haragodban? Hogyan érjek hozzád úgy, hogy ne ejts rajtam sebet?
A kígyó úgy látszik megértette. Ezért megmozdult, a fejét mélyen a termesz-vár lyukába dugta és azután nyugton maradt. A király elővette a műszereit, megnyitotta a kígyó testét, eltávolította a fertőzött részt, gyógyító balzsammal bekente a sebet és bekötözte.
Van egy másik történet is, arról, hogyan gyógyított meg a király egy szerzetest, aki egészen belerokkant a reumába. A specialisták, akikhez korábban járt, félrekezelték. A szerzetesek nagyra tartották a királyt és ő bevetette minden gyógyító tudományát. A szerzetes meggyógyult és újra megtanult járni.
A Mahavamsa feljegyzett egy másik történetet is. Egy ember, amikor a tóból ivott lenyelt néhány ikrát. Egy béka bemászott az orrába, eljutott egészen a fejéig és ott kikeltette a tojásokat. El lehet képzelni micsoda kuruttyolás és rágcsálás volt a fejében. A király ügyesen bánt a szikével és vágást ejtett a beteg fején, kihúzta a békákat és lezárta a sebet és gyógyító balzsamot tett rá, hogy gyorsabban gyógyuljon. És kész.
Egy másik történet.
Megint a szokásos körútját tette meg a királyságában Buddhadasa, amikor észrevette, hogy egy ember őrjöngve üti a földet és átkokat szór a királyra. Buddhadasa képtelen volt megérteni, hogyan gyűlölheti őt ennyire valamelyik alattvalója, amikor annyi mindent tett értük. Megkérte az egyik miniszterét, kémlelje ki, miért haragszik rá ennyire ez a leprás.
- Előző életemben ez a király a szolgám volt - mondta a leprás. - Most meg itt parádézik az orrom előtt és ingerel. Lefokozom és megölöm!
A miniszter azt mondta neki:
- Én is meg akarom öletni a királyt. Gyere a házamba! Talán segíthetsz nekem.
És a férfi elment a miniszter házába. Fejedelmi lakomát tálaltak elé és egy belgyógyász szakértő jött, hogy kezelje. Hamarosan helyreállt az egészsége. Kedélye szintúgy. Azután a miniszter felvilágosította arról, hogy az ember, akinek a vendégszeretetét élvezte, és aki meggyógyította a király parancsára cselekedett.
Eleinte nem akarta elhinni, hogy ez igaz. De azután fokozatosan hűséges alattvaló vált belőle. Amikor egyszer az a rémhír terjedt el, hogy megölték a királyt, a férfi belehalt a szomorúságba.
Nem csoda, hogy a nép úgy tódult Buddhadasa palotájába, mint egy járóbeteg-rendelésre. Amikor már nem tudott mindenkivel foglalkozni, kórházat építtetett és orvosokat képzett és alkalmazta őket minden nagyobb faluban. Gyakran személyesen ellenőrizte a kórházakat, hogy jól bánnak-e a páciensekkel. Sőt még ennél is tovább ment, orvosi könyvet írt az utókornak, a címe Sarartha Sangrahaya volt, ebből kellett tanulniuk az orvosainak. Szanszkrit nyelvű volt, de elkeveredett, amikor Price "Textbook of Medicine" című könyvével helyettesítették.
Ezen kívül Buddhadasa otthonokat alapított a mozgássérülteknek, vakoknak, gyógyíthatatlan betegeknek és gondoskodott róluk. Mégis az emberek azt hiszik, hogy Victoria királynőnek kellett eljönnie ide ahhoz, hogy ilyen intézmények legyenek. Nem maradt emléke Buddhadasának, ami elitünk még csak nem is hallott róla, kivéve azt, aki orientalisztikát tanult. De a falusi emberek sárkunyhóikban üldögélve vagy naplemente után állandó találkozóhelyükön büszkén beszélnek a mi dicső múltunkról és hódolattal emlékeznek meg a mi orvos-királyunkról Buddhadasáról.

 

 

VÉGE!

 

 

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
*ÜZENETET HAGYHATSZ*
Ha tetszik portálom, üzenj nekem! Szeretettel visszavárlak! Ha nem tetszik,sürgősen keresd meg a képernyő jobb sarkában a piros X-t. "Az illemet otthonról hozzuk magunkkal!"
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
MENÜ
 
RECEPTEK
 
MESÉK GYEREKEKNEK
 

  

  

 

   

 

 

 

További idézetek...

További idézetek...

 

 


 

  

NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?

..KATT IDE!..

 

 

 

 
  

Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon

Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach

Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre

Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc

Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman

 

 

 
KREATÍV ALAPANYAGOK MEGVÁSÁROLHATÓK
 
HA VAN KEDVED,KÉSZÍTS TE IS ÉS PÁLYÁZZ!! Itt:
 
SABLONOKAT, MINTÁKAT A KÉPESLAPKÜLDŐIMBEN BŐVEN TALÁLTOK!
 

További idézetek...

További idézetek...

  SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK!  

 

Üdv mindenkinek!

 

 

Különbéke

 

Ha tudtam volna régen, amit ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet milyen mocsok,

Nem fütyörésznék most az utcán ilyen vígan:
valószínűleg felkötöttem volna magam.


Régen, mint az álmok tékozló más fiai,

Azt hittem, lehet a világon segíteni,

Azt hittem, szép szó vagy erőszak ér valamit
s az élet,

ha sokan akarjuk, megváltozik.

 

Minden szörnyűbb, mint hittem akkor, fiatalon,
de, hál istennek, egyre csökken az undorom,

Egyre jobban bírom az évek förtelmeit,
és az idő és a közöny már fertőtlenít.


Mert fátylát sorra dobta minden, egymásután,
s harminchárom életem ma átlát minden szitán:

 

Látom, sokkal több a mocsok, mint az ifjúkor

Sejteni bírta volna bennem valamikor,

Látom milyen rútul, becsapják a baleket,

S hogy a balek azért balek, mert mást nem tehet,

S hogy az ész az érdek rimája, és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is hogy költi át,

S ha van is, kézen-közön elvész az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést,

csak a halál, -

S mert mindez még csak nem is aljas,

nem szomorú,
a minden dolog apja valóban a háború:

 

Úgy nézzem elszánt nyugalommal, az életet,
mint reménytelen lepratábort vagy harcteret.


Ha egyszerre tudok meg mindent,

hogy itt mi van,
egész biztosan felkötöttem volna magam.


De valamit a sors, úgy látszik, akart velem:
megmutatott mindent, de lassan, türelmesen:

 

Különbékét ezért kötöttem a semmivel,
ezért van, hogy teszem, amit tenni kell.

 

Ezért becsülök úgy egy-egy jó pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban verset írok

S a leprások közt, fütyörészek és nevetek,
s egyre jobban kezdem szeretni

a gyerekeket.

¤

 

(Szabó Lőrinc)

 

  ***

 

 NEM ILLIK MÁS DESINGJÉT HASZNÁLNI!

 

¤

    

 

 

 

Csak

az nem követ el hibát,

aki nem ember,

különben gép lenne!

Csak az nem követ el hibát,

aki nem csinál semmit,

viszont a semmittevés,

a legnagyobb hiba,

amit egy ember

elkövethet.

    

 

 

 

   

  És ne feledd!

Nézz be hozzám

naponta egyszer

  Nem bánod meg!

üdvözlettel

 

 

 

 

 

 

MUNKA- ÁLLÁS LEHETŐSÉGEK 1.

Tovább >>

 

MUNKA- ÁLLÁS LEHETŐSÉGEK 2.

Tovább >>

 

MUNKA- ÁLLÁS LEHETŐSÉGEK 3.

Tovább >>

 

 

 

 
 

  NEM ILLIK MÁS DESINGJÉT HASZNÁLNI

 

Ma csak élvezd az életet,
örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged,
pohár csendül, Isten éltet!
Dupla Kávé

Jó tett helyébe jót várj.


Eged legyen borutlan isten arcz,
Szíved nyugalmasan mosolygja meg
Tündér évek` malaszthozó sorát.
Ezt kivánom nevednek ünnepén
Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Nagy Imre

Amit az ember nem ért, azt csodálja.




 

 
KREATÍV-OLDALAK
 

Dúdoló

Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.

 

(Rab Zsuzsa)

 

 
MAGAZINOK
 
 
 
 
MANDALÁK
 
 

 

Webnagyitól

 
SZAKÁCSKÖNYVEK
 
 
VERSEK, GONDOLATOK
 

Mindenki magányosan áll a föld szívén,
átdöfve a nap egy sugarától:
és már itt is az este.

Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép száz látó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.

  

 

 
¤SZERELMES¤VERSEK¤
 

 
J¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤J
 
 
 
 
¤KŐTAPÉTA MUNKÁM¤
 

 

 

 

NEM ILLIK MÁS DESINGJÉT HASZNÁLNI!

Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás, s
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Pilinszky János

 

NEM ILLIK MÁS DESINGJÉT HASZNÁLNI!

 

 

 

 

 

 

 

NEM  ILLIK  MÁS DESINGJÉT HASZNÁLNI!

NEM ILLIK MÁS DESINGJÉT HASZNÁLNI!

 

 

 
 

 

SZELIDÍTS MEG

Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek a szavaidban,
szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek,
szelídíts meg kezeiddel,
hogy még egyszer
megfoghassam kezedet,
szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyogjak még rád,
szelídíts meg magányoddal,
hogy feloldjam magányodat,
szelídíts meg, hogy én is
megszelídítselek.

 

 

Csodálatos este

 

Volt egy csodás este
mikor gyertyafény leste
hogyan bókolt egymásnak
két szerelmes teste.


A félő gyönyör altja
Néztük, ahogy vallja
szemünk a szemünkbe
egymást hogy akarja.


Majd összebújtunk lassan
ölelt éjfekete paplan
féltés és vad hiány
volt minden pillanatban.

 

Nem volt, se nyár, se tél, vagy éjjel
csak csodás szenvedéllyel
öleltük Szerelmünk
furcsa titkos kéjjel.


De elmúlt minden szépen
s már csak, szép szemeid kérem
légy mellettem mindig,
mert nélküled semmi,

nélküled végem.

 

 

 

 

 

NEM ILLIK MÁS DESINGJÉT HASZNÁLNI!  ÉDES      

 Édes, e szó jelenti az életet,
Édes, te, vagy aki kell nekem,
Édes ne menj el mellettem,
Édes szeress, kellesz nekem.

Kellesz nekem, testileg-lelkileg,
Kellesz, a lelkem had gyógyuljon meg,
Kellesz,

had érezhessem magam embernek,
Kellesz, mert nagyon szeretlek.

 

 

  

  

EGYSZERŰ ÉLET

Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.

Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.

Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.

A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.

(ANNA AHMATOVA)

(fordította: Rab Zsuzsa)

  

   

 Nem vagyok lángoszlop,

 se magamat Teremtő,
se befelé forduló,

se lírámat hirdető,
Nem vagyok megváltó,

se zsoltárt éneklő,
nem vagyok Gonosz,

és nem vagyok szerető,
nem vagyok író,

se vezető Pásztor,
Semmi vagyok,

de az legalább százszor!

    

 

 

  Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi

összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű

Ébredést.

 

 

 

 

 A csillag-ablakok

Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket --

Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -

- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába. 

 (Szent-Gály Kata (zitus))

 

 

  

 

 

 

 

 

 

Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!