FrissítésSúgó

deneverbaba	2006.09.13. 20:09 -
	Szeretnék többet tudni a járványokról!!!Meg lehet oldani???? Előre is köszönöm! Deneverbaba voltam :)

[3-1]

bobemama

Előzmény | 2006.09.18. 19:02 - #3

Járványok a történelemben (Folytatás)     /Prof. Dr. Budai József / /Fővárosi Szent László Kórház/   A történelem nagy járványaiban, különösen a korai időszakokban, a kórképek azonosítása általában bizonytalan. Ennek nem csupán az az oka, hogy az egykori leírások alig alkalmasak a kórisme tisztázásához, hanem az is, hogy egyidejűleg több infekció is lehetett jelen. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy egyes kórformák az eltelt évezredek, évszázadok alatt jelentős változáson mehettek át, illetve az ember fertőzésre adott reakciói is változtak. Az ókori és a középkori leírásokban szereplő heveny betegségek többnyire kiütéses tífusznak, pestisnek vagy himlőnek felelhetnek meg, de többször felmerül a meningococcus, illetve a S. pyogenes fertőzés különösen súlyos formáinak a gyanúja is. A diagnosztikus zűrzavar csak az újkorban kezd tisztulni. Ismeretesek azonban olyan titokzatos járványok is, amelyekről korábbról sincsenek hírek, és később sem fordultak elô többé, megjelentek, majd teljesen eltűntek. Ezek egyike a hírhedett angol izzadás (sudor anglicus), amely 1455 és 1552 között, öt nagy járvány-hullámban lépett fel. Az első a katonák között indult, gyors szóródásával, hatalmas pusztításával a hadsereget teljesen szétzüllesztette és egész Angliát elárasztotta. Az első héten Londonban 2 Lord Mayor és 6 városi tanácsúr esett áldozatául, el kellett halasztani VII. Henrik koronázását, az iskolákból, egyetemekről a diákok, tanárok elmenekültek. A betegség hirtelen hidegrázással, magas lázzal és gyengeséggel kezdődött, szívtáji fájdalom, szívdobogás, hányás, fejfájás voltak további jelei, a delírium sem volt ritka. Jellegzetes volt a lázzal egyidejűleg fellépő, nagymérvű, profúz izzadás. Gyorsan jött a halál. Néhány, minden bizonnyal túlzó leírás szerint „100 beteg közül jó, ha egy életben maradt". Védettséget nem hagyott hátra, egy járvány alatt 2-3 ismételt megbetegedés sem volt ritka. 1552-ig, 10-15 éves időközökkel, még további négy alkalommal robbant ki járvány. A kontinensre elsőként a 3. hullám csapott át, a 4. viszont, amelyik 1529-ben kezdődött, egész Európát elárasztotta. Feltételezik, hogy ez akadályozta meg a török hadsereget Bécs elfoglalásában. Az utolsó járványkitörés 1551-ben volt, ismét szörnyű pusztítással járt, de kizárólag Angliában. A pestis az ókorban főleg Dél-Európát, a Római Birodalmat és Bizáncot sújtotta. A VI–XVII. sz. között azonban elárasztotta és folyamatosan uralta egész Európát. Áldozatainak számát – az 1347-1668 közötti időszakban – 25 millióra teszik. A munkaképes lakosság pusztulása miatt a termelés a mezőgazdaságban visszaesett, a járvány és az éhínség súlyos válsághelyzetet teremtett Európa-szerte. Az állandó létbizonytalanság és halálfélelem talaján torz indulatok hatalmasodtak el, pusztító és önsanyargató mozgalmak sepertek keresztül a kontinensen, féktelen zsidóüldözések, flagellánsok vándorlásai, stb. A művészetekben a halál és az elmúlás gondolata dominált (danse macabré), a hitéletben pedig mind inkább előtörtek és egyre nagyobb teret nyertek a korábban lappangó, a hivatalos egyházi tanoktól eltérô, „eretnek" irányzatok, a bogumilok, a katharok, az albigensek, a valdensek mozgalmai, a huszita népfelkelések és a protestantizmus más szálláscsinálói. A betegség a XVIII. sz. végére kelet felé fokozatosan kiszorult Európából, a járványok titokzatos megszunésére nincs biztos magyarázat. A lepra (scabies norvegica) a középkorban egész Európában igen elterjedt volt. A betegeket leprosoriumokba kényszerítették, ahol a maguk, meglehetősen szigorú törvényei szerint éltek, a társadalomból kirekesztve, koldulásból tengették életüket. Napjainkra fokozatosan ez is eltűnt Európából, az ok itt is jórészt ismeretlen. Számos probléma tisztázatlan a középkorban gyakori, hírhedett „táncőrület" mozgalmak körül is („Szent János tánc", „Szent Vitus tánc", tarantismus, stb.). Az események, amelyek időről-időre Európa különböző részein robbantak ki, nagy tömegeket ragadtak magukkal, gyakran gyermekeket is. Az összeverődött sokaság táncolva, rángatódzó mozgások közepette vándorolt városról-városra; többen önkívületi állapotba kerültek, és nem volt ritka a kimerültség miatti halál sem. A kutatók egy része a jelenséget tömeges funkcionális, hisztériás reakciónak véli, amit a ragályos betegségektől való rettegés, a nyomor, a terror együttese váltott ki, míg mások a tünetek alapján nem zárják ki, hogy valamely fertőző kórkép sajátos neurológiai manifesztációjáról lehetett szó. Az encephalitis epidemica Economo szintén a rejtélyes fertőző betegségek közé tartozik. 1792-tôl szerepel az orvosi irodalomban, korábban komatózus álomkórnak (coma somnolentum) nevezték. 1802-ig Németországban, Olaszországban és Franciaországban számos kisebb járványt észleltek, majd 1917-ig nem volt fellelhető. Az esetek az 1919. évi, „spanyol” influenzajárvánnyal kapcsolatosan (?) szaporodtak meg újra, Európában és Amerikában egyaránt. Később ismét fokozatosan eltűnt, most évtizedek óta nem fordul elő. A kórokozó kimutatására irányuló vizsgálatok sikertelenek maradtak. A subacut sclerotizáló panencephalitis (SSPE) körül is sok kérdés tisztázatlan. Ezt a gyermekkori betegséget jellegzetes, típusos tüneteivel, biztosan halálhoz vezető, lassú lefolyásával új kórformának kell tekinteni, hiszen a XIX. sz.-ban már igen magasan fejlett neurológia (Charcot!) korábban nem említi. Az ellenanyag-titereknek a betegség alatti extrém emelkedése a kanyaró etiológiai szerepét látszott igazolni. A hipotézis ellen szól, hogy a morbilli az ember ősrégi betegsége, amit már Kr.u. 800 táján, majd az 1600-as években leírt elôbb Rhazes, majd Sydenham, míg ez a sajátos neurológiai kórkép csak az 1930-as években lépett fel először. Az esetszám elôbb növekedett, majd fokozatosan csökkent, napjainkra pedig teljesen eltűnt. Megszunését a védôoltással magyarázzák. Ez a feltételezés nehezen elfogadható, hiszen az oltással is élô morbillivírus jut a szervezetbe. Járványok a magyar történelemben A magyar történelemben is ismert néhány meghatározó befolyású epidemiológiai esemény, amelyekkel kapcsolatosan szintén felmerülhet a „mi lett volna, ha..." történelmietlen, de érdekes kérdése. A Nándorfehérvár ostromát lezáró járvány, ami minden bizonnyal pestis lehetett, ugyan a magyarok számára hozta meg a sikert (és a déli harangszót!), de Hunyadi János és Giovanni di Capistrano halálával két olyan vezéregyéniség esett áldozatul, akik később, a nehéz, zavaros időkben biztos kézzel irányíthatták volna az ország sorsát. I. Miksa, szerény tehetségű, második Habsburg királyunk 1566-ban Európa különböző tájairól összeverődött zsoldos hadsereggel hadjáratot indított Buda felszabadítására. A próbálkozás azonban csúfos kudarcba fulladt. A győri és a komáromi táborban kiütéses tífuszjárvány tört ki, a halottak száma 30 000 körülire rúgott. A sereg szétzüllött anélkül, hogy hadi eseményben részt vett volna. A szétszóródó katonák viszont Nyugat-Európában mindenütt elterjesztették az oszmán csapatok által Magyarországra már korábban behurcolt, és itt már endémiás kiütéses tífuszt. A betegséget ekkortól kezdik morbus hungaricus-nak nevezni. A pestis folyamatos jelenlétéről és pusztításáról hazánkban 1095 óta vannak adatok („Szent László füve pestis ellen"). A betegség különösen katasztrofális szerepet játszott történelmünk igen jelentős szakaszában, a Rákóczi szabadságharcban (1703-11). A járvány, amelyet a háborús viszonyok tovább gerjesztettek, az egész országot és Erdélyt is elárasztotta, és a hadi eseményeket mindvégig kedvezőtlenül befolyásolta. Az ország akkori 3 millió lakosa közül 300 000 pusztult el a betegségben, polgári egyének, katonák egyaránt (Vak Bottyán). A kurucok anyagi és katonai helyzete egyre romlott, az ellátási nehézségek mind inkább növekedtek, és az egyre reménytelenebb helyzetbe jutott alakulatok katonái a pestistől való félelmükben sorra elszökdöstek. Ez vezetett végül előbb Érsekújvár elestéhez, majd a katonai összeomláshoz, Nagymajtényhoz. Rákóczi fejedelem hűséges kísérője, a magyar irodalom kiemelkedő személyisége, Mikes Kelemen szintén pestisben halt meg, 1722-ben Rodostóban. Egy további, hazai vonatkozású epidemiológiai adat bizonytalan és lehetséges, hogy a legendák világába tartozik csupán. Ismeretes, hogy 1849-ben, az ekkor zajló 2. nagy kolera világjárvány idején, az orosz intervenciós csapatok a betegséget hazánkba is behurcolták (l. Jókai: A kőszívű ember fiai). Az a hír járta, hogy az orosz katonák közötti tömeges megbetegedések miatt Paszkievics herceg a csapatok visszavonását javasolta volna a cárnak, erre azonban Világos után már nem volt szükség. Az ide vonatkozó feljegyzéseket, úgy hírlik, a szentpétervári katonai iratok között találták meg. Mi lett volna, ha...? * A pusztító epidémiákkal szemben teljesen kiszolgáltatott ember a védekezésre számos sikertelen, nemegyszer ellenkező hatást kiváltó próbálkozásokat tett. A leggyakoribb reakció a pánikszerű menekülés volt, ami nyilvánvalóan inkább a járvány további szóródását segítette elő, és hasonló következményekkel jártak a vallásos indíttatású védekezések (körmenetek, zarándoklatok) is. Az Európát évszázadokon át rémületben tartó pestisre emlékeztetnek a szerencsés megmenekülés reményében tett fogadalmak napjainkban is még sok helyen fennálló jelei, a „pestis"- vagy „Szentháromság oszlopok", és ilyen fogadalomból született az évente megrendezésre kerülő, híres oberammergaui passiójáték is. Az első, mindmáig ésszerű és sikeres járványellenes intézkedésnek a 40 napos zárlat, a karantén tekinthető, ezt a Velencei Köztársaságban vezették be és alkalmazták először az 1300-as években.       Emberáldozattal járó állati eredetű járványok     Madárinfluenza következtében meghalt egy hatéves kisfiú Thaiföldön. A néhány hete Ázsiában terjedő járvány eddigi értesülések szerint 8 halálos áldozatot követelt. Összeállításunk az elmúlt 10 évben kitört, emberáldozattal járó állati eredetű járványokról. 1994. szeptember - Pestisjárvány tört ki Indiában. Három férfi a betegségre utaló tünetekkel halt meg, a megbetegedettek száma megközelítette az ezret. 1994. október - Két hónap alatt több mint 4000 ember halálát okozta a maláriaszúnyog által terjesztett malária (mocsárláz) India Radzsasztán államában. 1994. november 10. - Zimbabwében bubópestisjárvány tört ki, amely huszonegy ember halálát okozta. A megfertőződöttek száma kétszáz volt. 1995. április-május - Majdnem ezer áldozatot követelt Bangladesben és a vele szomszédos indiai Asszám szövetségi államban a malária. 1996 - A brit szarvasmarha-állományból 147 ezer állat kényszervágását rendelték el a közönségesen kergemarhakórként, tudományosan BSE-fertőzésként ismert járvány miatt. 2000 októberéig Nagy-Britanniában 84 emberi megbetegedést jelentettek be, ebből 70 végződött halállal, feltehetően a betegség humán változatától. 1997. február - Ötven ember meghalt Madagaszkáron a szarvasmarhák között pusztító üszög és lépfene következtében. 1997. május 22. - Ukrajnában meghalt egy házaspár, és további 29 ember került kórházba lépfene miatt. A betegség a Donyeck-vidéken ütötte fel a fejét azt követően, hogy a helyi hatóságok hússal akarták pótolni számos munkás kifizetetlen bérét, de a hús marhavészben elpusztult tehenektől származott. 1997. december - Hongkongban 6 ember halt meg madárinfluenza következtében. Kb. 1,2-1,3 millió csirkét vágtak le, hogy megelőzzék a H5N1-es vírus járványszerű elterjedését. 1998. március - Szudánban maláriajárvány pusztított. 109-en vesztették életüket a halálos kórban. 1998. október - 321 ember vesztette életét az egyes szúnyogfajták által terjesztett vírusfertőzés, a dengue-láz következtében Vietnamban. 1998. október - Maláriajárvány pusztított Jemenben, ahol több mint 110 ember halt meg a gyorsan terjedő betegség következtében. 1999. március - 63 ember halálát okozta Malajziában egy sertések által terjesztett ismeretlen kór. A betegség terjedését több mint 1 millió sertés elpusztításával akadályozták meg. 1999. május - Kilenc beteg meghalt, kilencvenen pedig megbetegedtek bubópestisben Namíbiában. 2000. július 24. - Romániában két ember meghalt, 12-en kórházba kerültek a két-három héttel korábban fellépett lépfenejárvány miatt. 2000. november - Több mint ötszáz halálos áldozata volt Burundiban a maláriajárványnak. Ebben az évben megfertőződött az afrikai ország hatmillió lakosának csaknem fele. 2001. február - Maláriajárvány tört ki Burundiban. Hetente több mint ötven ember halt meg a betegségben. Az áldozatok pontos száma nem ismert. 2001. június - Az indiai Asszám szövetségi államban kitört maláriajárványnak 126 halálos áldozata volt. 2001. október 14. - Ebben az évben Magyarországon kilencen haltak meg Creutzfeld-Jakob kórban, ugyanakkor az országban eddig még nem találtak kergemarhakóros állatot. 2002. június-július - Maláriajárvány tört ki Kenyában. A trópusi betegséget 158 ezren kapták el, közülük 294 embernek a halálát okozta. 2002. július - Koszovóban, valamint Dél-Szerbiában tularémia, azaz nyúlpestis következtében 5 ember meghalt, többen pedig megfertőződtek. 2003. Az atipusos tüdőgyulladás (SARS-járvány), melyet a kínai cibetmacska-félék terjesztenek, összesen 774 ember életét követelte a világon, közülük 349-ét a kontinentális Kínában és 299-ét Hongkongban. A megbetegedettek száma világviszonylatban meghaladta a 8 ezret. (MTI)     Fekete Halál és társai Történelemformáló kórokozók Mi lett volna, ha Periklészt nem viszi el a pestis? Vagy ha a tífusz nem szól közbe, és százhúsz évvel korábban sikerül a törököktől visszafoglalni Budát? A kérdések történelmietlenek, de jelzik: a nagy járványok olykor egész népek sorsát alakították.     ·  Az utó-diagnózis bizonytalan ·  A civilizáció átka? ·  A középkor a járványok kora ·  "Halálhörgés, siralom" ·  Pusztulásból fejlődés?   Az utó-diagnózis bizonytalan Az ókori és a középkori leírásokban szereplő nagy járványok többnyire kiütéses tífusznak, pestisnek vagy himlőnek felelhetnek meg, de többször felmerül más súlyos fertőző betegség, például az agyhártyagyulladás gyanúja is. A kórképek azonosítása általában bizonytalan: az egykori leírások alig alkalmasak a kórisme tisztázásához, és egyidejűleg több kórokozó is pusztíthatott. Ráadásul az emberi szervezetnek az egyes fertőzésekre adott reakciói sem maradtak azonosak, egyes kórformák is változhattak az eltelt idő alatt. A legnagyobb járványok az adott korban élő lakosság 20-30 százalékát is elpusztították - természetesen a leírások adatai is bizonytalanok. A civilizáció átka? Az első nagy járvány, amelyről viszonylag pontos leírás készült, az ie. 430-as athéni volt, amelyet Thuküdidész munkájából ismerünk, és amelyet az orvostörténészek pestisként diagnosztizáltak. Mai becslések szerint a város lakosságának legalább harmada halt meg ekkor, és Athén sem katonailag, sem szellemileg soha nem heverte ki a sokkot. Nagyon érdekes nyomon követni, hogy milyen társadalmi változások előzték meg a nagy járvány kirobbanását: a kereskedelem virágzása, a forgalmas útvonalak metszéspontjában Athén népes nagyvárossá duzzadása tette lehetővé, hogy keletről behurcolják a kórokozókat, és azok iszonyatos pusztítást végezzenek. Megfigyelhető, hogy a pusztító járványok később is törvényszerűen akkor törnek ki, ha egy területen hirtelen élénkül meg a társadalmi mozgás, vagyis, ha felgyorsul a közlekedés, megélénkül a kereskedelem, egész népcsoportok változtatnak lakóhelyet. Ez történt ie. II. század közepén a Római Birodalomban is, amikor egy azonosítatlan járvány a lakosság egynegyedével, 6-8 millió emberrel végzett. A kiépített úthálózat, a kereskedelem fellendülése kedvezett a kórokozók gyors elterjedésének, miközben az emberek immunrendszere képtelen volt ilyen rövid idő alatt alkalmazkodni ezekhez. A nagy járványoknak valószínűsíthetően a hirtelen népességcsökkenés, a természetes szelekció és az immunizálódás vetett véget. Az orvostörténészek érdekes megfigyelése az is, hogy a történelem nagy járványai - függetlenül az adott népesség lélekszámától - az érintett vidéken élő emberek mintegy egynegyedét pusztították el. A történelem minden szakaszában jellemző a háborúk és a járványok összefüggése. A hadjáratokat rendszeresen járvány kísérte, és igen gyakran a győzelmet is az döntötte el, hogy melyik fél seregét sújtotta kevésbé. Ráadásul egészen a XX. századig megfigyelhető az is, hogy a járványok áldozatainak száma mindig messze meghaladta a hadi eseményekben meghaltakét. Nagy hódítók, köztük Xerxész, Nagy Sándor, Napóleon kényszerültek visszavonulásra betegségtől tizedelt seregük roncsaival. A középkor a járványok kora A VI-XVI. századig tartó ezer évet végigkísérték a pusztító járványok, amelyek elől legfeljebb egy-egy vidék teljes elzárkózása adhatott védettséget. Minden olyan esemény azonban, amely nagyobb tömegek megmozdulásával járt, legyen az népvándorlás, hódító vagy felfedező hadjárat, keresztes háború vagy akár a legbékésebb kereskedőcsoportok karavánútja, zarándokok vándorlása, szinte biztosan megbetegedéseket is hozott magával. Pestis, tífusz, himlő, egyéb bélfertőzéses és kiütéses járványok szedték tömegesen áldozataikat. A középkor nagy pestisjárványa, az 1347-es Fekete Halál Ázsiából kereskedőhajókon érkezett Európába: a hajópatkányok bolhái közvetítették. Ez a járvány szintén a lakosság egynegyedét ölte meg. A munkaképes lakosság megtizedelődőtt, emiatt a termelés a mezőgazdaságban visszaesett, a járvány és az éhínség súlyos válsághelyzetet teremtett Európa-szerte. A lakosság pánikreakciói legtöbb esetben még növelték a bajt: a városokból, táborokból menekülők, a körmenetek bűnbánó zarándokjai szertevitték a kórokozót az attól addig mentes területekre is. Nem használtak a pestis emlékére emelt díszes Szentháromság-oszlopok sem. Az első hatékony járványellenes intézkedésnek a 40 napos zárlat, a karantén bizonyult, amelyet Velence elöljárói vezettek be a XIV. században. A pestis a következő négy évszázadban többször is pusztított a kontinensen, a korábbinál kisebb mértékben. A XV. század végén valószínűleg afrikai zsoldosok terjesztették el Európa következő nagy járványát, a szifiliszt, amely száz év alatt hihetetlen méreteket öltött, minden társadalmi réteget sújtva. Az Isten büntetésének vélt, hosszú szenvedéssel járó betegség, a "bujakór" hosszabb távon a közgondolkodást is megváltoztatta: ez is hozzájárult ahhoz, hogy a XVII. század a bűnbánat, a nyakig zárt fekete ruhák, a szigorú puritanizmus, a barokk istenhez-fordulás időszaka lett. Az öreg kontinenst sújtó járványoknak tragikus szerepük volt az Újvilág meghódításában is: az európai hódítók által terjesztett szifilisz, a himlő és influenza pusztította el az amerikai őslakosság legalább kétharmadát. A megritkult és legyöngült őslakosság helyére munkaerőnek szállított afrikai rabszolgákkal pedig a malária és a sárgaláz került be az amerikai kontinensre. Sok kisebb, helyi járvány mellett az egész kontinensre kiterjedő nagy epidémia 1826 után érte el Európát, amikor 1826 és 1892 között hullámokban rátört az új betegség, az indiai eredetű "hányszékelés", a kolera. "Halálhörgés, siralom" A magyar történelem néhány kiemelkedő alakjával, illetve eseményével kapcsolatban is felmerül a pusztító járványok sorsfordító szerepe. Nándorfehérvár ostroma után járvány tört ki a táborban, ami a leírások alapján nagy valószínűséggel pestis lehetett. Ennek esett áldozatául a korszak két legnagyobb hadvezére, politikusa: Hunyadi János és Kapisztrán János. Egy évszázaddal később tífuszjárvány vetett véget I. Miksa kezdeményezésének, aki 1566-ban Európa különböző tájairól összeszedett zsoldos hadsereggel hadjáratot indított Buda felszabadítására. A próbálkozás azonban csúfos kudarcba fulladt. A táborban a törökök által behurcolt kiütéses tífuszjárvány tört ki, a halottak száma 30 000 körül volt. Csatára nem is került sor. A szétzilálódó sereg katonái viszont Európa-szerte elvitték a tífusz kórokozóját. Kutatások szerint az 1848-49-es szabadságharc bukásához is hozzájárult az orosz hadsereg által terjesztett kolerajárvány, amelyben körülbelül ötször annyian haltak meg, mint a harcokban összesen. Pusztulásból fejlődés? Bármilyen furcsa, de előfordult az is, hogy egy járványnak köszönhetők pozitív hatások, változások. Például az elsősorban a fertőzött ivóvíz és általában a rossz higiénés viszonyok miatt terjedő kolera hatására kezdték el az európai nagyvárosok - London mintájára - kiépíteni csatornahálózatukat, vízvezeték-rendszerüket, közegészségügyi, köztisztasági szervezeteiket. Hatására terjedtek el a - korábban is ismert - angolvécék, derítők, fürdőszobák, ennek nyomán kezdtek el többet foglalkozni a lakások tisztaságával. A hadi- és a közegészségügy megszervezésének szükségességét is a kolerajárványok miatt látták be, miatta foglalkoztak egyre többen bakteriológiával és virológiával, sőt epidemiológiával is. Robert Koch ekkor, 1884-ben azonosította például a kolera kórokozóját. Európában - és az egész világon - az utolsó nagy hatású járvány az 1918-as spanyolnátha-járvány volt, amelynek 30 millió áldozata volt. Ez a járvány hívta fel a figyelmet a nemzetközi egészségügyi együttműködés fontosságára. Forrás: Magyar László András: Morbid Történelem c. előadása Történelemtanárok Egyesülete (www.tte.hu) Prof. Dr. Budai József: Járványok a történelemben Szent László Kórház www.medlist.com/HIPPOCRATES/V/1/039main.htm       Járványok - Ázsiából     Betegségek, járványok... nem győzzük kapkodni a fejünket, amikor újabb és újabb ragályos kórról kapunk híreket - mert a baktériumok, a vírusok és társaik egy lépéssel mindig meg tudják előzni a tudományt és őket kutató ellenségeiket. Dr. Axmann Ágnes nemzetközi hírű szakorvos Nagy Emesének beszél a "versenyfutásról"...   Az ivóvízről minden trópusi országba utazás előtt lebeszélnek, a palackozott ital ajánlott. Még az egzotikus bazárokban, piacokon vásárolt zöldségeket, gyümölcsöket is azzal kellene lemosni. Az edzett gyomrúakat sem védi semmi, ha a csábító kifőzdékben nem eléggé átsült a hús vagy kétes tisztaságú a szakács keze. Mindenesetre, ha lehet, mondják, tartózkodjunk a testi érintkezésektől is. A rejtélyes módon elkapható, számunkra, nyugati fehér emberek számára járványos fertőző betegségek ellen oltásokkal, tablettákkal tudunk védekezni. De míg minket beteggé tehet egy pár falatnyi helyi csemege, az ott élőket   bobemama Előzmény | 2006.09.17. 17:57 - #2 Igen meg lehet oldani DENEVÉRBABA! Ime az első! És igyekszem majd még bővíteni.Elnézésed, hogy figyelmetlen voltam!! Tedd annak,hogy lázzal küszködöm! Járványok1   A legtöbb szakértő véleménye szerint a középkorban jobban ügyeltek a higiénére, mint a késő reneszánszban, azonban ez nem volt elég ahhoz, hogy megmentse Európát a bubópestis pusztításától. Philip Ziegler a Fekete Halál című, klasszikussá vált könyvében leírja, hogy hogyan sepert végig Európán a hatalmas pestisjárvány. A pestis 1347-ben terjedt el Európában. A fertőzést baktérium okozza, amely bolhacsípéssel kerül az ember szervezetébe. A baktérium köztesgazdája a patkány. A járvány akkor kezdődött, amikor Európában éheztek, sőt nagy számban éhen haltak az emberek. Az éhínséghez az vezetett, hogy sok helyen kimerült a talaj tápanyagtartaléka, míg a népesség száma növekedett; valamint szokatlanul hideg és csapadékos volt az időjárás. A patkányok valószínűleg a keresztes vitézek hajóin érkeztek a Közép-Keletről, majd elszaporodtak a középkori városok túlzsúfolt és piszkos viszonyai között. A középkori Európában az éhezéstől legyengült népesség, valamint az utcákon folyó szennyvíz ideális feltételeket biztosított a Fekete Halál elterjedéséhez. Bár nem jegyezték fel a pestis terjedésének adatait, úgy becsülik, hogy a járvány egy csupán két és féléves periódus alatt Európa lakosságának egyharmadát elpusztította el. A középkorban a tudomány nem volt képes arra, hogy megmagyarázza a pestis okát, azonban az orvosok széles körben elfogadták a levegő "megromlásának" elméletét. Ziegler hitelt adott a granadai Ibn Khatimah magyarázatának, miszerint "a levegő eredeti tulajdonságai rothadás következtében tartósan megváltoztak". Alfonso Cordoba úgy vélte, hogy valaki "szándékosan megfertőzte a levegőt". Az ördögi tettesnek csupán az volt a dolga, hogy előkészítse a gonosz keveréket egy üvegben, majd összetörje a tárolóedényt, így annak tartalma kiömlött és szétterjedt a levegőben. Ziegler szerint "csaknem minden tizennegyedik századi orvos természetesnek vette, hogy a Fekete Halál kiváltó oka a légkör megromlása". Bár teljesen hibás volt a magyarázat, akár a második századi görög orvos, Galenus hasonló elmélete, mégis ezek a középkori doktorok fektették le a láthatatlan levegőszennyezés tanulmányozásának elméleti alapjait.           deneverbaba Előzmény | 2006.09.13. 20:09 - #1 Szeretnék többet tudni a járványokról!!!Meg lehet oldani???? Előre is köszönöm! Deneverbaba voltam :) [3-1] Oldal tetejére