FrissítésSúgó

bobemama

2006.09.12. 12:14 -

Porckorong elváltozások porckorong sérv. Porckorongsérvről (vagy gerincsérvről) akkor beszélünk, ha a még vízbő, rugalmas porckorong elmozdul a helyéről, kiboltosul a mögötte lévő csatorna felé. Miután alul és felül a csontos csigolya szélei, elöl pedig az igen erős hosszanti szalagok tartják helyben, csak hátra vagy oldal felé tud kiboltosulni. Attól függően, hogy ez a kiboltosuló vagy sérvesedő porckorong milyen részeket nyom, változó, de általában igen kellemetlen tünetek (zsibbadás, fájdalom) alakulnak ki. Kiváltó oka leggyakrabban a szokatlan, vagy megerőltető fizikai megterhelés. Az emberré válás során a felegyenesedés következményeként az ágyéki gerinc alsó részén a legnagyobb a változás a teherviselés miatt. Ezért van az, hogy a porckorongsérvek 95%-a a IV-V. ágyéki, illetve az V. ágyéki csigolya és a keresztcsont között fordulnak elő. A porckorongok magasságának csökkenése a csigolyanyúlványok által képzett csontos csatornát beszűkítheti, az ebben futó igen fontos erek és idegek izgalma ugyancsak jellegzetes tüneteket okozhat. Az izmok igyekeznek ehhez az új helyzethez alkalmazkodni: megrövidülnek, feszessé, görcsössé válnak, az ilyen izomzatnak rossz az oxigénellátása. Ez önmagában is fájdalmas lehet. McKenzie-módszer alapjai A 20. században felvett mozgásszegény életmódunkkal megnőtt azoknak a száma, akik a szinte népbetegséggé vált akut vagy krónikus gerincbetegségben szenvednek. Ezért minden olyan módszer, ami komolyabb beavatkozás nélkül segíthet, nagy jelentőségű. Ilyen a McKenzie-módszer is. Több mint 40 évvel ezelőtt fedezte fel Robin McKenzie a később róla elnevezett önkezelő módszer alapját. Az első tapasztalatát 1956-ban egy beteg kezelése közben szerezte, aki az előre megbeszélt időpontnál hamarabb érkezett. Derékfájása és lábába sugárzó fájdalma volt. McKenzie megkérte, hogy feküdjön hasra, és úgy várja meg. A beteg az előző páciens számára közel ülőhelyzetbe állított ágyon feküdt hasra, és mire sorra került, panaszai csökkentek. A gerinc felépítése A módszer anatómiai alapjainak kidolgozásában James Cyriax angol ortopédus segédkezett. Cyriax szerint a gerincet négy nagy szakaszra lehet osztani. A nyaki, a háti, az ágyéki és a keresztcsonti szakasz kialakításában 33-35 csigolya és 23 porckorong vesz részt. A csigolya két fő részre bontható: csigolyatestre és -ívre. A csigolyatestek szerkezeti felépítése közel hasonló: szivacsos csontból felépülő szerkezetét nem túl vastag kéregállomány határolja. Felső és alsó részét porcos zárólemez borítja, melynek összetétele hasonlít a porckoronghoz. A csigolyaíveket az ízületi nyúlványok egy elülső és egy hátsó részre osztják. A csigolyaívek vesznek részt a gerinccsatorna alkotásában, ahol a gerincvelő található. Innen erednek a harántnyúlványok és a tövisnyúlvány. A porckorongok a nyaki, a háti és az ágyéki szakaszon kapcsolják össze a csigolyatesteket. Két részből állnak: a külső, rostos korongból és a középen található magból. A közel centrumban elhelyezkedő magot a külső, rostos korong rétegei veszik körül, mely rétegekben a kollagén rostok lefutási iránya eltérő. A maghoz közel vízszintes, míg a szélső rész felé haladva egyre függőlegesebb. A gerincet szalagok veszik körül, melyeket két csoportba sorolhatunk: 2      A gerinc teljes hosszában végigfutó szalagok, melyek a gerincet egységbe között össze 2      Egy-egy csigolyát összekötő szalagok Fájdalomkeltő mozgás A gerinc az emberi testben dinamikus támasztószerepet tölt be. Egyrészt stabilnak, másrészt rugalmasnak kell lennie. Stabilitását a csigolyatestek és közöttük lévő porckorongok, valamint a csigolyaívek, a -nyúlványok és a közöttük futó szalagok adják. A csigolyák hasonlóan viselkednek a külső, a gerinc tengelyéből érkező terhelés hatására, mint egy csipesz. A csigolyatestek és porckorongok passzívan "nyelik el" a rájuk ható erőt, míg a nyúlványok és a közük lévő szalagok részben szalagfeszülés, részben izommunka eredményeként. A csipesz forgáspontja a kisízületeknél található, ha a porckorongok összenyomódnak, akkor a szalagok megfeszülnek, korlátozva a csigolyák egymáshoz képest lezajló mozgásait. Ha mozgás közben vizsgáljuk a csigolyák között történő elmozdulásokat, akkor érthetjük meg azt a mechanizmust, melynek során a gerinc környéki szövetek károsodhatnak. A törzs hajlításával (előrehajlás, ülés) a csigolyatestek elülső részére erős nyomás nehezedik. A két szomszédos csigolyatest elülső része közeledik egymáshoz, a nucleus a porckorongban hátrafelé, a gerincsatorna felé mozdul el. A hátsó nyúlványokon futó szalagok megfeszülnek, és korlátozzák a mozdulatot. Az erőteljes vagy gyakran végzett törzshajlítás, ill. a hosszú ideig rossz testhelyzetben, statikusan ülés hatására a hátsó szalagok megnyúlhatnak, sérülhetnek, hegesedhetnek, a stabilitást biztosító funkciójuk elvész. Oldalhajláskor a gerinc egyik oldalán futó szalagok megfeszülnek, míg a másik oldalon futók ellazulnak. A mag a porckorongban oldalra csúszik el. Törzsfordításkor a mozgást a szalagok mellett a porckorong külső, rostos rétegében található kollagén rostok megfeszülése is korlátozza. Gyakran, erőltetetten végzett törzsfordításkor a kollagén rostok is sérülhetnek. A törzs hátrahajlításakor a csigolyák elülső részén futó szalag feszül meg, a csigolyatestek hátsó részére nehezedik nagyobb nyomás, ezáltal a mag a porckorongban előrefelé mozdul el, eltávolodik a gerinccsatornától. Ez történt McKenzie betegével is, mikor hasra feküdt a közel ülőhelyzetbe állított ágyon. A porckorongmag előrefelé történő elmozdulásával a gerincvelő és az idegek felszabadultak a nyomás alól, a beteg panaszai csökkentek. Fő a pontos diagnózis! McKenzie módszere annak a felismerésére épül, hogy a beteg tünetei alapján meghatározhatjuk a gerincben lezajló biomechanikai, statikai változásokat. Ezért a kezelés precíz mechanikai diagnózisra, majd az azt követő, gyógytornász által vezetett önkezelésre épül. A vizsgálatot végző meghatározza a gerincfájdalmak közül azokat, amelyek bizonyos irányú mozgásokkal csökkenthetőek, megváltoztathatóak, ill. megszüntethetőek. A mozgással befolyásolható fájdalmakat keletkezésük szerint különíti el A rossz testtartásból adódó gerincfájdalmak A gerinc egyirányú, károsodott szövetet ért terheléséből adódó mozgásbeszűkülés, mely fájdalommal jár A csigolyák közti porckorong degeneratív elváltozásai közül azok, amelyek elmozdulásukkal mechanikai mozgásakadályt képeznek, ezáltal helyi és lesugárzó fájdalmat, ill. testtartásbeli és mozgásbeli elváltozást okoznak (pl. a csigolyák közti porckorongok kitüremkedései) Ahány hátfájás, annyiféle kezelés A különböző okok miatt kialakuló fájdalmakat más-más módon kezeljük. A rossz testtartásból eredő fájdalom iskolás gyerekeknél, ill. ülőmunkát végzőknél jelentkezik. Oka a naponta gyakran felvett statikus testhelyzet, például rossz ülési pozíció hosszú időn keresztül. Hajolva-összegömbölyödve fekszünk, előrehajolva mosunk fogat, beülünk az autóba (leülünk a buszon vagy a metrón), ülünk a munkahelyünkön vagy az iskolában, ülve megyünk haza, ülve eszünk és nézünk tv-t, majd aludni megyünk. Ez a sok azonos mozgás ellenmozdulatok hiányában egyoldalúan terheli a gerincet, amit legjobban a hátizmok megfelelő erősítésével és testtartás-korrekció betanításával lehet kezelni. A gerinc egyirányú, károsodott szövetet ért terheléséből adódó hátfájdalmaknál a problémát nem az ismétlődő helytelen mozdulat vagy statikus terhelés okozza, hanem az, hogy pl. gyulladás, hegesedés vagy más degeneratív elváltozás miatt megváltozott szövetet ér mechanikai behatás: gondoljunk pl. a csípőízület beszűkülésére, a keresztcsonttáji problémákra stb. Emiatt a beteg egy idő után már nem is képes a beszűkült irányú mozdulatot elvégezni. Itt a probléma megoldását és a fájdalmak csökkentését a megrövidült szövetek megnyújtása, majd a célirányos izmok erősítése jelentheti. A gerincsérv, vagyis a csigolyák közti porckorongok kitüremkedése a legismertebb betegségcsoport, amelyet ezzel a módszerrel eredményesen lehet kezelni. A csigolyák közti porckorong két részből áll. A külső rész erős, elasztikus rostokból felépülő korong, mely a forgásból és a mozgásból adódó terhelések eloszlatásában játszik fontos szerepet. Ennek a neve annulus fibrosus. A korong belsejében egy mag található, mely a nyomás eloszlatását végzi. A neve nucleus pulposus. A gerinc mozgásakor a nucleus előre-hátra mozdul el az annulusban, ezáltal ideális viszonyokat teremt a gerincre ható nyomások csigolyáról csigolyára történő átadásához. A kor előrehaladtával az annuluson repedések keletkeznek, melyekben a nucleus mozgása is nagyobb méreteket ölthet. Ha gyakran végzünk előrehajlást és emelést, a nucleus hátrafelé, a gerinccsatorna irányába nyomódik. Az annulus rostjai egy ideig ellenállnak ennek a terhelésnek, majd a nucleus kinyomódik, kiboltosítja a rostokat, és nyomja a gerinccsatornában futó idegeket. Attól függően, hogy a hátul-középen, a gerinccsatorna felé, vagy hátul-oldalt, a gerincből kilépő idegek felé történik-e, alakulnak ki azok a tünetek, amelyeket kezelünk. A hátul-középen kitüremkedő porckorong szimmetrikus, derékba, farba, esetleg combba sugárzó fájdalmat okoz. Ezt a fájdalmat a csigolyák hátsó részének zárásával, vagyis hátrahajlásokkal lehet csökkenteni ill. megszüntetni. Nyaknál a lapockák közé, ill. a vállba sugározhat. Kezelése: áll-leszorítással és hátrahajlásokkal. A hátul-oldalt kitüremkedő porckorong egyoldali, aszimmetrikus fájdalmat okoz azon az oldalon, ahol nyomja a kilépő idegeket. Az egyoldali fájdalom sugározhat derékba, farba, combba, lábszárba, ill. lábba aszerint, hogy milyen mértékű a kiboltosulás. Nyaki szakaszon a panaszok jelentkezhetnek a lapockák között, tarkónál, vállban, karban, alkarban, ill. kézben. Járhat zsibbadással vagy fájdalommal, a törzs, ill. a fej oldaltartásával, a mozgás beszűkülésével. Kezelése: előbb az oldaltartás csökkentéséből, majd hátrahajlásokból, áll -leszorítás utáni fejhátrahajtásokból áll, melyekkel a porckorong kitüremkedése csökkenthető, ezáltal a panaszok visszaszoríthatóak a test középpontja felé. A gyógytornász a kezelés során megtanítja a helyes mozdulatot, melyet a beteg a meghatározott módon és ismétlésszám szerint otthon végez. Ezáltal válik a módszer önkezelővé. Mobilizációt és manipulációt a gyógytornász csak akkor végez, ha a centralizáció eléréséhez nem elegendő a beteg saját ereje. A mobilizáció után a beteg éppúgy elvégzi a tanult mozgást a megbeszélt ismétlésszámban, mint a mobilizáció előtt. A panaszoknak a test középpontja felé való visszahúzódását McKenzie írta le először "centralizáció" néven. Ha a panaszok centralizálódtak, következhet az eredmény megtartásához szükséges izomerősítés, mely a gerinckörnyéki kisizmok és a nagy tömegű vállöv-, hát- és hasizmok erősítéséből áll. A kezelésnek nagyon fontos része a beteg megtanítása arra, hogy hogyan tudja panaszai esetleges kiújulását megelőzni, ill. az esetlegesen mégis kiújult panaszokat kezelni. A McKenzie-módszernek köszönhetően mára világszerte megnőtt azoknak a száma, akik visszanyerhetik mozgás- és munkaképességüket torna által, valamint azoké, akik ezáltal biztonságosabb, teljesebb életet élhetnek a fájdalmak kiújulásától való félelem nélkül.

[1-1]

bobemama

Előzmény | 2006.09.12. 12:14 - #1

Porckorong elváltozások porckorong sérv. Porckorongsérvről (vagy gerincsérvről) akkor beszélünk, ha a még vízbő, rugalmas porckorong elmozdul a helyéről, kiboltosul a mögötte lévő csatorna felé. Miután alul és felül a csontos csigolya szélei, elöl pedig az igen erős hosszanti szalagok tartják helyben, csak hátra vagy oldal felé tud kiboltosulni. Attól függően, hogy ez a kiboltosuló vagy sérvesedő porckorong milyen részeket nyom, változó, de általában igen kellemetlen tünetek (zsibbadás, fájdalom) alakulnak ki. Kiváltó oka leggyakrabban a szokatlan, vagy megerőltető fizikai megterhelés. Az emberré válás során a felegyenesedés következményeként az ágyéki gerinc alsó részén a legnagyobb a változás a teherviselés miatt. Ezért van az, hogy a porckorongsérvek 95%-a a IV-V. ágyéki, illetve az V. ágyéki csigolya és a keresztcsont között fordulnak elő. A porckorongok magasságának csökkenése a csigolyanyúlványok által képzett csontos csatornát beszűkítheti, az ebben futó igen fontos erek és idegek izgalma ugyancsak jellegzetes tüneteket okozhat. Az izmok igyekeznek ehhez az új helyzethez alkalmazkodni: megrövidülnek, feszessé, görcsössé válnak, az ilyen izomzatnak rossz az oxigénellátása. Ez önmagában is fájdalmas lehet. McKenzie-módszer alapjai A 20. században felvett mozgásszegény életmódunkkal megnőtt azoknak a száma, akik a szinte népbetegséggé vált akut vagy krónikus gerincbetegségben szenvednek. Ezért minden olyan módszer, ami komolyabb beavatkozás nélkül segíthet, nagy jelentőségű. Ilyen a McKenzie-módszer is. Több mint 40 évvel ezelőtt fedezte fel Robin McKenzie a később róla elnevezett önkezelő módszer alapját. Az első tapasztalatát 1956-ban egy beteg kezelése közben szerezte, aki az előre megbeszélt időpontnál hamarabb érkezett. Derékfájása és lábába sugárzó fájdalma volt. McKenzie megkérte, hogy feküdjön hasra, és úgy várja meg. A beteg az előző páciens számára közel ülőhelyzetbe állított ágyon feküdt hasra, és mire sorra került, panaszai csökkentek. A gerinc felépítése A módszer anatómiai alapjainak kidolgozásában James Cyriax angol ortopédus segédkezett. Cyriax szerint a gerincet négy nagy szakaszra lehet osztani. A nyaki, a háti, az ágyéki és a keresztcsonti szakasz kialakításában 33-35 csigolya és 23 porckorong vesz részt. A csigolya két fő részre bontható: csigolyatestre és -ívre. A csigolyatestek szerkezeti felépítése közel hasonló: szivacsos csontból felépülő szerkezetét nem túl vastag kéregállomány határolja. Felső és alsó részét porcos zárólemez borítja, melynek összetétele hasonlít a porckoronghoz. A csigolyaíveket az ízületi nyúlványok egy elülső és egy hátsó részre osztják. A csigolyaívek vesznek részt a gerinccsatorna alkotásában, ahol a gerincvelő található. Innen erednek a harántnyúlványok és a tövisnyúlvány. A porckorongok a nyaki, a háti és az ágyéki szakaszon kapcsolják össze a csigolyatesteket. Két részből állnak: a külső, rostos korongból és a középen található magból. A közel centrumban elhelyezkedő magot a külső, rostos korong rétegei veszik körül, mely rétegekben a kollagén rostok lefutási iránya eltérő. A maghoz közel vízszintes, míg a szélső rész felé haladva egyre függőlegesebb. A gerincet szalagok veszik körül, melyeket két csoportba sorolhatunk: 2      A gerinc teljes hosszában végigfutó szalagok, melyek a gerincet egységbe között össze 2      Egy-egy csigolyát összekötő szalagok Fájdalomkeltő mozgás A gerinc az emberi testben dinamikus támasztószerepet tölt be. Egyrészt stabilnak, másrészt rugalmasnak kell lennie. Stabilitását a csigolyatestek és közöttük lévő porckorongok, valamint a csigolyaívek, a -nyúlványok és a közöttük futó szalagok adják. A csigolyák hasonlóan viselkednek a külső, a gerinc tengelyéből érkező terhelés hatására, mint egy csipesz. A csigolyatestek és porckorongok passzívan "nyelik el" a rájuk ható erőt, míg a nyúlványok és a közük lévő szalagok részben szalagfeszülés, részben izommunka eredményeként. A csipesz forgáspontja a kisízületeknél található, ha a porckorongok összenyomódnak, akkor a szalagok megfeszülnek, korlátozva a csigolyák egymáshoz képest lezajló mozgásait. Ha mozgás közben vizsgáljuk a csigolyák között történő elmozdulásokat, akkor érthetjük meg azt a mechanizmust, melynek során a gerinc környéki szövetek károsodhatnak. A törzs hajlításával (előrehajlás, ülés) a csigolyatestek elülső részére erős nyomás nehezedik. A két szomszédos csigolyatest elülső része közeledik egymáshoz, a nucleus a porckorongban hátrafelé, a gerincsatorna felé mozdul el. A hátsó nyúlványokon futó szalagok megfeszülnek, és korlátozzák a mozdulatot. Az erőteljes vagy gyakran végzett törzshajlítás, ill. a hosszú ideig rossz testhelyzetben, statikusan ülés hatására a hátsó szalagok megnyúlhatnak, sérülhetnek, hegesedhetnek, a stabilitást biztosító funkciójuk elvész. Oldalhajláskor a gerinc egyik oldalán futó szalagok megfeszülnek, míg a másik oldalon futók ellazulnak. A mag a porckorongban oldalra csúszik el. Törzsfordításkor a mozgást a szalagok mellett a porckorong külső, rostos rétegében található kollagén rostok megfeszülése is korlátozza. Gyakran, erőltetetten végzett törzsfordításkor a kollagén rostok is sérülhetnek. A törzs hátrahajlításakor a csigolyák elülső részén futó szalag feszül meg, a csigolyatestek hátsó részére nehezedik nagyobb nyomás, ezáltal a mag a porckorongban előrefelé mozdul el, eltávolodik a gerinccsatornától. Ez történt McKenzie betegével is, mikor hasra feküdt a közel ülőhelyzetbe állított ágyon. A porckorongmag előrefelé történő elmozdulásával a gerincvelő és az idegek felszabadultak a nyomás alól, a beteg panaszai csökkentek. Fő a pontos diagnózis! McKenzie módszere annak a felismerésére épül, hogy a beteg tünetei alapján meghatározhatjuk a gerincben lezajló biomechanikai, statikai változásokat. Ezért a kezelés precíz mechanikai diagnózisra, majd az azt követő, gyógytornász által vezetett önkezelésre épül. A vizsgálatot végző meghatározza a gerincfájdalmak közül azokat, amelyek bizonyos irányú mozgásokkal csökkenthetőek, megváltoztathatóak, ill. megszüntethetőek. A mozgással befolyásolható fájdalmakat keletkezésük szerint különíti el A rossz testtartásból adódó gerincfájdalmak A gerinc egyirányú, károsodott szövetet ért terheléséből adódó mozgásbeszűkülés, mely fájdalommal jár A csigolyák közti porckorong degeneratív elváltozásai közül azok, amelyek elmozdulásukkal mechanikai mozgásakadályt képeznek, ezáltal helyi és lesugárzó fájdalmat, ill. testtartásbeli és mozgásbeli elváltozást okoznak (pl. a csigolyák közti porckorongok kitüremkedései) Ahány hátfájás, annyiféle kezelés A különböző okok miatt kialakuló fájdalmakat más-más módon kezeljük. A rossz testtartásból eredő fájdalom iskolás gyerekeknél, ill. ülőmunkát végzőknél jelentkezik. Oka a naponta gyakran felvett statikus testhelyzet, például rossz ülési pozíció hosszú időn keresztül. Hajolva-összegömbölyödve fekszünk, előrehajolva mosunk fogat, beülünk az autóba (leülünk a buszon vagy a metrón), ülünk a munkahelyünkön vagy az iskolában, ülve megyünk haza, ülve eszünk és nézünk tv-t, majd aludni megyünk. Ez a sok azonos mozgás ellenmozdulatok hiányában egyoldalúan terheli a gerincet, amit legjobban a hátizmok megfelelő erősítésével és testtartás-korrekció betanításával lehet kezelni. A gerinc egyirányú, károsodott szövetet ért terheléséből adódó hátfájdalmaknál a problémát nem az ismétlődő helytelen mozdulat vagy statikus terhelés okozza, hanem az, hogy pl. gyulladás, hegesedés vagy más degeneratív elváltozás miatt megváltozott szövetet ér mechanikai behatás: gondoljunk pl. a csípőízület beszűkülésére, a keresztcsonttáji problémákra stb. Emiatt a beteg egy idő után már nem is képes a beszűkült irányú mozdulatot elvégezni. Itt a probléma megoldását és a fájdalmak csökkentését a megrövidült szövetek megnyújtása, majd a célirányos izmok erősítése jelentheti. A gerincsérv, vagyis a csigolyák közti porckorongok kitüremkedése a legismertebb betegségcsoport, amelyet ezzel a módszerrel eredményesen lehet kezelni. A csigolyák közti porckorong két részből áll. A külső rész erős, elasztikus rostokból felépülő korong, mely a forgásból és a mozgásból adódó terhelések eloszlatásában játszik fontos szerepet. Ennek a neve annulus fibrosus. A korong belsejében egy mag található, mely a nyomás eloszlatását végzi. A neve nucleus pulposus. A gerinc mozgásakor a nucleus előre-hátra mozdul el az annulusban, ezáltal ideális viszonyokat teremt a gerincre ható nyomások csigolyáról csigolyára történő átadásához. A kor előrehaladtával az annuluson repedések keletkeznek, melyekben a nucleus mozgása is nagyobb méreteket ölthet. Ha gyakran végzünk előrehajlást és emelést, a nucleus hátrafelé, a gerinccsatorna irányába nyomódik. Az annulus rostjai egy ideig ellenállnak ennek a terhelésnek, majd a nucleus kinyomódik, kiboltosítja a rostokat, és nyomja a gerinccsatornában futó idegeket. Attól függően, hogy a hátul-középen, a gerinccsatorna felé, vagy hátul-oldalt, a gerincből kilépő idegek felé történik-e, alakulnak ki azok a tünetek, amelyeket kezelünk. A hátul-középen kitüremkedő porckorong szimmetrikus, derékba, farba, esetleg combba sugárzó fájdalmat okoz. Ezt a fájdalmat a csigolyák hátsó részének zárásával, vagyis hátrahajlásokkal lehet csökkenteni ill. megszüntetni. Nyaknál a lapockák közé, ill. a vállba sugározhat. Kezelése: áll-leszorítással és hátrahajlásokkal. A hátul-oldalt kitüremkedő porckorong egyoldali, aszimmetrikus fájdalmat okoz azon az oldalon, ahol nyomja a kilépő idegeket. Az egyoldali fájdalom sugározhat derékba, farba, combba, lábszárba, ill. lábba aszerint, hogy milyen mértékű a kiboltosulás. Nyaki szakaszon a panaszok jelentkezhetnek a lapockák között, tarkónál, vállban, karban, alkarban, ill. kézben. Járhat zsibbadással vagy fájdalommal, a törzs, ill. a fej oldaltartásával, a mozgás beszűkülésével. Kezelése: előbb az oldaltartás csökkentéséből, majd hátrahajlásokból, áll -leszorítás utáni fejhátrahajtásokból áll, melyekkel a porckorong kitüremkedése csökkenthető, ezáltal a panaszok visszaszoríthatóak a test középpontja felé. A gyógytornász a kezelés során megtanítja a helyes mozdulatot, melyet a beteg a meghatározott módon és ismétlésszám szerint otthon végez. Ezáltal válik a módszer önkezelővé. Mobilizációt és manipulációt a gyógytornász csak akkor végez, ha a centralizáció eléréséhez nem elegendő a beteg saját ereje. A mobilizáció után a beteg éppúgy elvégzi a tanult mozgást a megbeszélt ismétlésszámban, mint a mobilizáció előtt. A panaszoknak a test középpontja felé való visszahúzódását McKenzie írta le először "centralizáció" néven. Ha a panaszok centralizálódtak, következhet az eredmény megtartásához szükséges izomerősítés, mely a gerinckörnyéki kisizmok és a nagy tömegű vállöv-, hát- és hasizmok erősítéséből áll. A kezelésnek nagyon fontos része a beteg megtanítása arra, hogy hogyan tudja panaszai esetleges kiújulását megelőzni, ill. az esetlegesen mégis kiújult panaszokat kezelni. A McKenzie-módszernek köszönhetően mára világszerte megnőtt azoknak a száma, akik visszanyerhetik mozgás- és munkaképességüket torna által, valamint azoké, akik ezáltal biztonságosabb, teljesebb életet élhetnek a fájdalmak kiújulásától való félelem nélkül.

[1-1]