Ülj ide mellém…
Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet, leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.
(Csukás István)
| |
Várlak
Merengve ültem a parton,
Rám köszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.
Várlak. "Talán nem jössz el?"
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.
Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.
| |
¤BARÁTI MAGAZINOK, OLDALAK¤ |
| |
B¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤B |
| |
A VERS
A villám sem él sokáig,
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet,
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan addig él,
ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig, indul tőlem,
s meglel téged.
| |
„Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!”
"A végtelenhez mérve nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
| |
"Amikor gyenge vagy,
akkor vagy a legerősebb.
Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ.
Amikor végképp elbuktál,
és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán
egyetlen sóhajtás a győzelem.
Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts!
Fújd ki a levegőt,
ereszd el a kétségbeesést,
ereszd el dühödet,
ereszd el a görcsös akaratot!"
| |
AZ ÉN SZIVEM
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
(Nagy László)
„Az Isten az egyszerűség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.
Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem, vele s versenyeztem.
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.”
(Ady Endre: Az Isten balján)
Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
Ma június van
S kissé búsan
Jöttem el valahonnan.
Jóéjszakát se mondtam.
Meleg, vihartalan
Nyárban
Tettem be oda a szívem
S a lábam
S szeretném kivonni őket,
E hamar lépegetőket.
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
(Ady Endre)
Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.
Majd egyszer... Persze...
Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
(Tóth Árpád)
| |
| |
|
|
|
PISTIKE, MEG PISTIKE, MEG MEGINT PISTIKE! 1
BBMM 2010.04.03. 03:31
BKV buszon: Jegyeket, bérleteket kérek!
Pistike megszólal: És mennyi adót fizetsz?
Pistike, megvettem ma a tankönyveidet.
Nagyon drágák voltak, úgyhogy kérlek, vigyázz rájuk!
Oké, anya, ígérem hozzájuk, sem fogok nyúlni!
Mi jelentette abban az időben a legnagyobb veszélyt? - Kérdi a történelemtanár.
Pistike nem tudja a választ.
A többiek súgják: - A tatárok bejövetele!
Pistike felderülő arccal mondja: A tanárok bejövetele!
Pistike megy az utcán.
Megkérdezi tőle egy bácsi: -Hova mész kisfiam?
Laposelemér.
Nem a nevedet kérdeztem!
Biológia órán tanárnő kérdi Pistikét: - Pistike, mije van a libának?
Szeme!
Pistike és még mije van a libának?
Másik szeme!
Pistike! Mivel takaróztok otthon, ha hideg van?
Újság papírral!
És ha nagyon hideg van?
Dupla újság papírral!
És mivel takaróznak a királyok?
Dunyhával!
És Pistike mi van a dunyhában?
Toll!
Tehát akkor Pistike mije van a libának?
Szeme!
Móricka lemegy a játszótérre, és ott van Pistike.
Bibibí, nekem van, homokozóm! - mondja Pistike.
Móricka felrohan az anyukájához és megkérdi tőle:
Anyu nekem is van, homokozóm?
Persze Móricka. - mondja az anya.
Móricka megint lemegy a játszóra.
Mondja Pistike: Bibibí nekem van egy labdám!
Erre Móricka megint felszalad: Anyu nekem is van labdám? Persze Móricka.
Móricka ismét lemegy a játszóra. Mondja Pistike: Bibibí nekem van egy kistestvérem!
Felszalad Móricka: Anyu nekem is van kistestvérem? Persze Móricka csak még a hasamba.
Leszalad Móricka, mondja: Bibibí nekem is van kistestvérem, csak az Anyu lenyelte!
Miért sírsz Pistike?
Apukám kalapáccsal ráütött az ujjára.
De hát ezért neked nem kellene sírnod.
Először én is csak nevettem.
Pistike kezében horgászbottal indul a temetőbe.
Józsi bácsi meglátja és megszólítja: Hová indulsz Pistike azzal a horgászbottal?
Horgászni.
A temetőbe?
Igen, mert sok a halott.
Móricka bemegy a gyógyszertárba, s kérdi: Fájdalomcsillapítójuk van?
Mid fáj? - kérdi a gyógyszertáros.
Most még semmi, de ha apunak megmutatom az intőmet.
Móricka elmegy a zöldségeshez: Kérnék pár szilvát.
Na jó, de hányat.
Igen? Akkor inkább nem kérek.
Pistike lyukat ás a hátsó kertben. A kíváncsi szomszéd néni átszól a kerítésen:
Minek ásod azt a lyukat, Pistike?
Megdöglött az aranyhalam, azt temetem el.
No, de annak nem kéne ekkora lyuk! - mondja a néni.
Dehogynem kell! - feleli Pistike.
Hiszen ott van a maga macskája gyomrában.
Pistikétől kérdezi a tanítónéni: Pistike, hogyan telt a nyaralás?
Jól tanító néni. Anyu új férjével voltam nyaralni a Balatonon.
És megbarátkoztál az új apukáddal?
Igen, rendes bácsi. Minden nap bevitt a Balatonba, én meg teljesen egyedül kiúsztam!
És nem volt nehéz ennyit úszni?
Á, az úszás jó volt, viszont a zsákból előtte kimászni már annál nehezebb.
Pistike megkérdi a mamáját: Mami, van a ribizkének lába?
Nincs.
Akkor mégis katicabogarat ettem.
Matekórán a törteket tanulják a diákok.
A tanárnő egy adott pillanatban megkérdezi Pistikét:
Pistike! Mit tesz a nagymamád, ha 4 almát 7 fele kell osztania?
Befőttet.
Pistike, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Katona!
De hiszen azokat bármikor lelőheti az ellenség!
Akkor ellenség szeretnék lenni!
Az óvónő megkérdi Pistikétől: Tudod-e, miért kel ki a kiscsirke a tojásból?
Mert fél, hogy őt is megfőzik!
Miért sírsz, kisfiam? - kérdi a szomszéd néni Pistikét.
Mert apa, verést ígért az ikertestvéremnek!
Ilyen jószívű testvér vagy? Ennyire sajnálod?
Dehogy! Csak apa sosem tud minket megkülönböztetni.
Pistikét festeni küldi az apukája:
Fiam, itt van az ecset és a festék, fesd újra az ablakokat.
20 perc múlva jön is a gyerek:
Apu, a kereteket is?
Iskolában a gyerekek a kőzetekről tanulnak.
A tanító néni megkérdezi a gyerekeket, hogy milyen kőzeteket ismernek.
Mondják, hogy: Mészkő, gránitkő.
A tanító néni megkérdezi Pistikét, hogy milyen kőzetet ismer.
Erre azt mondja Pistike: Sz@rnom kő.
Az milyen kő? - kérdi a tanítónő.
Nagyon kő.
Tanárnő a gyerekhez: Pistike, van házid?
Van. Töltsek?
Tanár néni megkérdezi a gyerekeket, hogy ki, mit ebédelt.
Az egyik gyerek felel: fasírtot. A másik: rántott húst.
És te Pistike?
Mi szószt ettünk otthon.
Másnap megint megkérdezi a tanár néni a gyerekeket, hogy mit ebédeltek.
Az egyik gyerek válaszol: spagettit. A másik: sült húst.
Hát te Pistike?
Mi szószt ettünk otthon.
Harmadik nap megint megkérdezi a tanár néni, hogy mit ebédeltek a gyerekek, akik ismét változatos ételeket soroltak fel, de Pistikét ismét megkérdezi:
Pistike mit ebédeltetek?
Hát szószt. - feleli Pistike.
Húst nem szoktatok enni?
De holnap már biztosan fogunk!
Hogy-hogy? - kérdezi a tanárnő.
Mert apám azt mondta:
Ha holnap is szósz lesz, belevágom a karom!
Anyu, adj egy százast! - kéri Pistike édesanyját. Minek, kicsim?
A sarkon áll egy bácsi, neki kellene.
Látod, Pistike, ez szép tőled. Biztos koldulásból él a szegény öreg.
Hát nem éppen. Fagylaltot árul.
| |
|
|
|
Ha tetszik portálom, üzenj nekem!
Szeretettel visszavárlak!
Ha nem tetszik,sürgősen keresd meg a képernyő jobb sarkában a piros X-t.
"Az illemet otthonról hozzuk magunkkal!"
| |
További idézetek...
További idézetek...
NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?
..KATT IDE!..
Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach
Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre
Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc
Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman
| |
KREATÍV ALAPANYAGOK MEGVÁSÁROLHATÓK |
| |
HA VAN KEDVED,KÉSZÍTS TE IS ÉS PÁLYÁZZ!! Itt: |
| |
SABLONOKAT, MINTÁKAT A KÉPESLAPKÜLDŐIMBEN BŐVEN TALÁLTOK! |
| |
További idézetek...
További idézetek...
Ma csak élvezd az életet,
örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged,
pohár csendül, Isten éltet!
Dupla Kávé
Jó tett helyébe jót várj.
Eged legyen borutlan isten arcz,
Szíved nyugalmasan mosolygja meg
Tündér évek` malaszthozó sorát.
Ezt kivánom nevednek ünnepén
Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Nagy Imre
Amit az ember nem ért, azt csodálja.
| |
Dúdoló
Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.
(Rab Zsuzsa)
| |
Mindenki magányosan áll a föld szívén,
átdöfve a nap egy sugarától:
és már itt is az este.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép száz látó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
| |
J¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤J |
| |
Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás, s
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Pilinszky János
| |
SZELIDÍTS MEG
Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek a szavaidban,
szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek,
szelídíts meg kezeiddel,
hogy még egyszer
megfoghassam kezedet,
szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyogjak még rád,
szelídíts meg magányoddal,
hogy feloldjam magányodat,
szelídíts meg, hogy én is
megszelídítselek.
| |
Csodálatos este
Volt egy csodás este
mikor gyertyafény leste
hogyan bókolt egymásnak
két szerelmes teste.
A félő gyönyör altja
Néztük, ahogy vallja
szemünk a szemünkbe
egymást hogy akarja.
Majd összebújtunk lassan
ölelt éjfekete paplan
féltés és vad hiány
volt minden pillanatban.
Nem volt, se nyár, se tél, vagy éjjel
csak csodás szenvedéllyel
öleltük Szerelmünk
furcsa titkos kéjjel.
De elmúlt minden szépen
s már csak, szép szemeid kérem
légy mellettem mindig,
mert nélküled semmi,
nélküled végem.
| |
ÉDES
Édes, e szó jelenti az életet,
Édes, te, vagy aki kell nekem,
Édes ne menj el mellettem,
Édes szeress, kellesz nekem.
Kellesz nekem, testileg-lelkileg,
Kellesz, a lelkem had gyógyuljon meg,
Kellesz,
had érezhessem magam embernek,
Kellesz, mert nagyon szeretlek.
EGYSZERŰ ÉLET
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
(ANNA AHMATOVA)
(fordította: Rab Zsuzsa)
Nem vagyok lángoszlop,
se magamat Teremtő,
se befelé forduló,
se lírámat hirdető,
Nem vagyok megváltó,
se zsoltárt éneklő,
nem vagyok Gonosz,
és nem vagyok szerető,
nem vagyok író,
se vezető Pásztor,
Semmi vagyok,
de az legalább százszor!
Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi
összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű
Ébredést.
A csillag-ablakok
Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket --
Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -
- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.
(Szent-Gály Kata (zitus))
| |
| |
|
|