| HÍREK : Május 15-i érdekességek |
Május 15-i érdekességek
bb 2007.05.15. 06:56
 Zsófia görögül Bölcsesség...
Erzsébet királyné....,
társasági hölgy, kurtizán,...
Május 15. Zsófia
Beléd vetett hittel hajtotta a három, ó Háromság,
Hit, Remény és Szeretet, a kard alá fejét.
Tizenhetedikén fejezték le Hitet, Reményt és Szeretetet.
Az ő szent könyörgésükre irgalmazz nekünk, Istenünk!
A II. században élt római vértanú.
Neve a Kallisztusz-katakombában szerepel három lányával együtt.
Zsófia görögül Bölcsesség (Sophia).
Mivel a lányok nevét nem írták ki, az ősi időbe visszanyúló tisztelet
arra ihlette az utókort, hogy az anya nevével
kapcsolatos nevet adjon a lányoknak.
Így lett a nevük:
Fides (Pisztisz), Spes (Elpisz), Charitas (Agapé),
azaz Hit, Remény, Szeretet.
Szent Zsófia és lányaik nem titkolták hitüket Krisztusban és mindenki előtt
nyíltan megvallották azt.
Antiochosz helytartó jelentette ezt Hadrianus császárnak (117-138),
aki Rómába hozatta őket.
A szent szüzek tudták, hogy miért viszik őket Rómába és forrón imádkoztak
az Úrhoz, hogy adjon nekik erőt az előttük álló szenvedések és a
vértanúhalál elviselésére.
Amikor a leányok és anyjuk a császár elé kerültek, a jelenlévők csodálták
nyugalmukat: úgy tűntek, mintha ünnepségre érkeztek volna,
nem pedig kínvallatásra.
Félelem nélkül vallották meg hitüket Krisztusban, a halottaiból feltámadt
Megváltóban, aki az Őbenne hívőknek az örök életet adományozza.
Ekkor a császár egy pogány asszonyhoz küldte őket, hogy az próbálja
meg eltéríteni őket az igaz hittől, de a testvérek hajlíthatatlanok voltak.
Ezután Hadrianus felszólította a lányokat, hogy áldozzanak
Artemidész istennő bálványa előtt.
Miután ezt megtagadták, a császár kegyetlenül megkínoztatta a
fiatal lányokat: a szent szüzeket tüzes vasrácsra fektették, forró kemencébe,
majd forró üstbe ültették, de az Úr láthatatlan erejével őrizte őket.
A legfiatalabbat, Agapét kerékbe törték és bottal ütötték, amíg a teste véres
masszává nem változott. A kibírhatatlan szenvedések közepette a szüzek a Mennyei Vőlegényt dicsőítették és hajthatatlanok maradtak a hitben.
Szent Zsófiát még nehezebb kínoknak tették ki: az anyának végig kellett
néznie lányai szenvedését. De Zsófia férfias szilárdságot tanúsított és lányait
Krisztus nevében türelemre buzdította. A három fiatal szűz örömmel fogadta a vértanúkoronát.
Végül lefejezték őket.
Hogy Zsófia szenvedéseit meghosszabbítsák, a császár megengedte neki,
hogy összeszedje és eltemesse a leányok testét.
Zsófia koporsóba helyezte a maradványokat és sok hívő kíséretében
a városon kívül egy magaslaton temette el azokat.
Három napon keresztül ott maradt lányai sírjánál, végül lelkét átadta az Úrnak.
A hívek a leányok mellett temették el.
A szent vértanúk ereklyéi 777 óta Elzászban vannak.
(forrás)
http://www.szimandron.hu/index1.html
Hazai tiszteletük a gótikában bukkan föl, Emlékezetüket elsősorban
az a szárnyas oltár (1440) őrzi, amely Zólyomszászfalu (Sásová)
templomából került a besztercebányai múzeumba. Egyéb gótikus táblaképei:
Bártfa (Mettertia-oltár 1500, Pieta-oltár), Berzenke (Bzinov, 1500),
Kassa (székesegyház, 1470; Bártfáról, Múzeum, 1520),
Kispalugya (Paludzka, 1510), Lőcse (1410), Magyarfenes
(Vlaha, 1499, a gyulafehérvári püspöki rezidenciában), Németlipcse
(Deutsch-Liptsch, Lupča, 1450, Szlovák Nemzeti Galéria), Gyöngyös (1490).
Zsófia kultusza a magyar középkor végén nyilván az egész országra kiterjedt.
A besztercebányai egyházmegyében Dubravica (XV. század),
Szucsány (Sučany, XIII. század), a nyitraiban Barossháza (Pružina),
Ösvényes (Ochodnica), Sztrecsény (Strečno), a kassaiban Zboró (Zborov)
templomának ősi soron ő a védőszentje. Jó volna ismernünk
a hozzáfűződő szlovák szakrális néphagyományt.
http://jelesnapok.neumann-haz.hu/prod/unnep/szent_zsofia_es_harom_leanya
¤
1440 (567 éve történt)
Erzsébet királyné - a Visegrádról ellopatott koronával,
Székesfehérvárott Szécsi Dénes esztergomi érsekkel királlyá koronáztatta
csecsemő fiát, V. (Utószülött) Lászlót.
Albert király és Erzsébet, Zsigmond király leányának gyermekeként született
apja halála után, innen kapta "Utószülött" melléknevét.
Hatalomvágyó anyja elutasította Ulászló megválasztását, udvarhölgyével
ellopatta a Szent Koronát a visegrádi várból, és Székesfehérvárott
megkoronáztatta csecsemő fiát.
V. László III. Frigyes német-római császárhoz került, ahol kitűnő humanista
nevelést kapott és felkészítették az uralkodásra.
A magyar rendek 1444-ben elismerték királyságát, de nagykorúságáig
Hunyadi János választott kormányzóra bízták a hatalmat.
III. Frigyes 1453-ban engedte el, és V. László átvehette az uralkodást.
1453. októberében Csehországban is királlyá koronázták.
A vele rokonságban álló Cillei Ulrik lett a főtanácsadója, akinek teljesen
a befolyása alá került és felhasználta esküdt ellenségei,
a Hunyadiak elleni harcához.
Hunyadi László nándorfehérvári kapitány kezéből is ki akarták
venni a királyi várat, amit semmiképpen nem akart átadni.
1456. novemberében a király Cilleivel együtt személyesen jelent meg
Nándorfehérváron, ahol fegyveres összetűzésre került sor,
Hunyadi László és hívei megölték Cillei Ulrikot.
A gyilkosságtól megrettent király teljes büntetlenséget ígért
Hunyadinak, aki ennek tudatában
1457. márciusában a Hunyadi-párt vezetőivel és híveivel megjelent Budán.
V. László ígéretét kényszer hatása alatt tett cselekedetnek nyilvánította,
és március 14-én elfogatta Hunyadi Lászlót és kíséretét.
A vezetőket halálra ítélte, de közülük csak Hunyadi Lászlót fejeztette le.
Tartva a lázadástól május végén először Bécsbe menekült, majd Prágába
ment, ahová a fogoly Hunyadi Mátyást is magával vitte.
Prágában halt meg teljesen váratlanul valószínűleg
fehérvérűségben vagy bubópestisben.
A prágai Szent Vitus-székesegyházban temették el.
¤
1616 (391 éve történt)
Párizsban megszületett Ninon de Lenclos társasági hölgy, kurtizán,
aki szépségével, szellemességével és műveltségével vonzotta a híres férfiakat.
1659-ben megírta emlékiratait "La Coquette Vengee" címmel.
Tourainei nemesi családból származott, az előkelő francia írók találkozó
helye volt párizsi szalonja. A szabad szerelem híveként nem ment férjhez.
Egyik fia, Villiers, akit idegeneknél neveltetett, később megismerkedett vele,
beleszeretett és amikor megtudta, hogy az anyja, főbe lőtte magát.
Ezt a történetet dolgozta fel Lesage Gil Blas című regényében.
Emlékiratait 1875-ben Mirecourt adta ki Párizsban.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
