Ülj ide mellém…
Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet, leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.
(Csukás István)
| |
Várlak
Merengve ültem a parton,
Rám köszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.
Várlak. "Talán nem jössz el?"
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.
Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.
| |
¤BARÁTI MAGAZINOK, OLDALAK¤ |
| |
B¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤B |
| |
A VERS
A villám sem él sokáig,
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet,
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan addig él,
ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig, indul tőlem,
s meglel téged.
| |
„Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!”
"A végtelenhez mérve nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
| |
"Amikor gyenge vagy,
akkor vagy a legerősebb.
Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ.
Amikor végképp elbuktál,
és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán
egyetlen sóhajtás a győzelem.
Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts!
Fújd ki a levegőt,
ereszd el a kétségbeesést,
ereszd el dühödet,
ereszd el a görcsös akaratot!"
| |
AZ ÉN SZIVEM
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
(Nagy László)
„Az Isten az egyszerűség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.
Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem, vele s versenyeztem.
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.”
(Ady Endre: Az Isten balján)
Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
Ma június van
S kissé búsan
Jöttem el valahonnan.
Jóéjszakát se mondtam.
Meleg, vihartalan
Nyárban
Tettem be oda a szívem
S a lábam
S szeretném kivonni őket,
E hamar lépegetőket.
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
(Ady Endre)
Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.
Majd egyszer... Persze...
Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
(Tóth Árpád)
| |
| |
|
|
¤KIPRÓBÁLT-FINOM-RECEPTJEIM¤ |
„Sous-vide és a nagymama konyhája
bb 2007.02.27. 11:47
Ezt a cikket egy barátomtól kaptam, de nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak rá!! Lehet, hogy van akinek nem tetszik a véleményem, de nekem ez!.....
„Sous-vide és a nagymama konyhája
A világ csúcsgasztronómiai trendje és az egészséges táplálkozás közé nagyjából egyenlőségjelet lehet tenni. Egy elismert étteremben ugyanis alapkövetelmény, hogy a csúcsminőségű alapanyagokból a legkifinomultabb eljárások segítségével a lehető legtöbb tápértéket hozzák ki. A hetvenes években kikísérletezett sous-vide nevű eljárással például a húsokat alacsony hőmérsékleten vákuumzacskókban készítik el. Ezzel a hőkezelő módszerrel a húsok gyakorlatilag minden értékes tápanyagukat megőrzik, és a legnevesebb séfek, mint Paul Bocuse, Joel Robuchon és Charlie Trotter éttermei is használják.
A sous-vide most kezd Magyarországon is teret hódítani. Ezzel a technikával főz Bicsár Attila, az Alabárdos séfje is. A hagyományos magyar ételeket új felfogásban készítő szakácsnak szintén sok gondja van a minőségi alapanyagok beszerzésével: ,,Mind a bárányra, mind a vadhúsra, mind a libamájra találtunk saját beszállítót. A fogas azonban folyton gondot jelent. Ha egyik nap az egyik halüzletben találok szép árut, hiába ígérik az állandó minőséget, a legközelebb már széttárják a kezüket".
A főszakács szerint a magyar ételekkel kapcsolatban nincsen semmi szégyellnivalónk. Úgy véli, csak vissza kellene nyúlnunk a hagyományokhoz: arra az időre, amikor még Erdély Magyarországhoz tartozott. Ennek megfelelően használja a lestyánt, a borsikafűt, a sáfrányt. A másik vonal, amit az Alabárdos meg kíván valósítani, azt a ,,nagymama konyhájának" nevezi.
Ezt arra az élményre lehet visszavezetni, amikor vidékre utaztunk a nagymamához, aki a saját zöldségét termelte meg, a saját csirkéjét és saját kenyerét sütötte. Nagymamánál persze csak pár étel volt, de az mindig friss, saját termelésű alapanyagokból készült. Ebben például hasonlít is a világ Michelin-csillagos csúcséttermeihez.
A magyar gasztronómia ,,sikerét" egyébként jól jelzi, hogy hazánkban egyetlen étteremnek sem sikerült kivívnia azt az elismerést, hogy a Michelin útikönyv szigorú minősítési rendszerében csillagot kapjon (a legmagasabb szint a három csillag).
Miközben a hazai gasztronómia világsikereiről beszélnek, megkérdőjelezhető, hogy a világbajnokságokon, olimpiákon elért eredmények mit érnek. Itt a szakma vélekedése szerint csak azok nem jönnek haza oklevéllel, akik odakozmálták a húst. Nagyon jók vagyunk művészi ételfarigcsálásban, de a Bocuse d'Or nevű melegételes versenyre, amit a világ is jegyez, ki sem hívnak minket.
Szakmai pletyka szerint egyébként a neves világverseny nyomdokain elindult hazai Hagyomány és Evolúció versenyre is hívták a nagy világnyertes szakácsainkat, de meghátráltak a megmérettetéstől.
,,Még hagymát sem tudnak vágni"
,,Ha olyan nagy, és híres a magyar gasztronómia, akkor hol vannak a magyar éttermek a világ nagyvárosaiban, mert az olaszoké, a franciáké, a kínaiaké, a japánoké ott van" - hívta fel a figyelmet Bíró Lajos a legenda és a valóság között tátongó űrre.
A hazai gasztronómiai válság másik legfontosabb okozója a szakírók és a séfek szerint az elégtelen szakképzés. Gyakori visszatérő panasz a szakácsok körében, hogy a szakiskolákból kikerülő diákoknak szinte fogalmuk sincs a szakmáról. ,,Még hagymát sem tudnak vágni, azt sem tudják hogyan kell megfőzni egy húslevest" - mondta a Múzeum séfje.
Spanyolországban a franciák, a spanyolok és az amerikaiak most egy olyan európai centrumot hoznak létre, ahol szakember-képzés folyik majd. Lesz ott gyakorló étterem, pékség, hentesüzlet. A diákok itt a legújabb, legfrissebb technológiát tanulhatják meg. Bíró szerint állami kezdeményezésre Magyarországon is hasonlót kellene megvalósítani. ,,Hogyan lehet, hogy a világot látott képviselők nem veszik észre, hogy mekkora a különbség a kinti és a hazai ételek között?" - teszi fel a kérdést a séf.
Véleménye szerint az elmúlt 19 évben semmilyen újszerű dolgot nem csináltak, csak foltozgatják az eddigi rendszert. Az eddigi szövetségek, kamarák embereit mindig újra választják. "Ha egy étterem nem megy, akkor egy megoldás van, hogy fenekestül fel kell fordítani. Ha Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, Amerikában sikeres a rendszer, akkor nálunk is biztosan be kell hogy jöjjön" - véli Bíró.
Nem a gasztronómiáról szól
Magyarországon a gasztronómiához kapcsolódóan nem túl sok akció mozgatott meg tömegeket. A Magyar Turizmus Zrt. által szervezett Torkos csütörtök azonban a vendégek körében hihetetlen siker volt. Az éttermek köre idén pedig még bővült is. Azt azonban a FigyelőNet által felkeresett legnevesebb éttermek is megkérdőjelezik, hogy a válságban lévő gasztronómiánknak jót tenne az akciós áron meghirdetett szolgáltatás.
A Torkos csütörtök nem a gasztronómiáról, hanem a belföldi turizmusról szól - mondta Ujhelyi István, a turizmusért felelős Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium államtitkára a FigyelőNetnek. A politikus kissé meglepődve értesült arról, hogy a hazai gasztronómiai szakma képviselői és szakírói szerint nem állunk a helyzet magaslatán. Ő még úgy tudta, hogy szakácsaink sorra nyerik a világversenyeket.
A séfek által felvetett képzési hiányosságokkal és a silány alapanyagok problémájával is a FigyelőNet szembesítette először. Mivel a turizmus szempontjából igen fontos a magyar gasztronómia, mint vonzóerő, ígéretet tett arra, hogy utánanéznek a kérdésnek.
Némi gondot jelent azonban, hogy a területnek nincsen igazi gazdája.
Az alapanyagok kérdése a földművelési tárcához, a szakképzés, a vendéglátás a gazdasági tárcához tartozik, így mindenképpen egyeztetni kell az ügyben. A politikus azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a Torkos csütörtök nem azért jött létre, hogy a gasztronómia vívmányaival megismertessék az embereket, hanem azért, hogy az akcióval a belföldi turizmust kissé felpörgessék.”
¤
Ezt a cikket egy ismerősömtől kaptam, így nem tudom honnan és kitől van.
Gyanúm szerint a FIGYELŐNET-ről lehet, az én olvasatomban.
De igencsak elgondolkodtatott!
¤
Hát igen egyetértek vele!
Borsos árak, igénytelen kiszolgálás, igénytelen ételek! /Tisztelet a kivételnek!!/
És akkor még finom voltam.
A hazai gasztronómia, az éttermek, kávézók, /már vidéken is/ miről szól??!
KEVÉS és OLCSÓ, GYENGE MINŐSÉGŰ alapanyagból, IGÉNYTELEN HELYEKEN,
Meg nem engedhető módon, /mármint profizmus, és emberi oldalról/
ILLETLENÜL, MODORTALANUL KISZOLGÁLÓ PINCÉR ÉS SZEMÉLYZET, szinte odalökik eléd az ételt, (főleg, ha azt hiszi hogy csóró vagy)
JÓ BORSOS ÁRON,
Eléd tálalja, úgymond, … SAJÁT „KREÁLMÁNYJÁT”,
Aminek SEMMI ÍZE, és SEMMI KÖZE
A MAGYAR KONYHÁHOZ, még ha az elnevezése az is!!!
De nézhetjük a TV-n közvetített „Recept, Főzőcske” műsorokat is!!
/Itt is tisztelet a kivételnek!/ Lázárnak meg NEM enném a főztjét!
Csak összeszedik (rájöttem) a néptől a recepteket,
aztán JÓ PÉNZÉRT megjelentetik a saját nevük alatt a könyvet.
Így megy ez Magyarországon!
De minden!
CSAK A HATALMAS BEVÉTEL SZÁMÍT, MINÉL NAGYOBB HASZON!
MINDEGY MIBŐL, MILYEN ÁRON!
EZ AZTÁN A SZÍNVONAL! Nem a Magyar konyhát, gasztronómiát, (PEDIG LENNE MIT!) mutatják be, hanem a külföld receptjeit. Más országok a saját országuk, tájaik receptjeit mutogatják. (Nem pedig amit ELLESTEK más országból.)
Hiszen ezzel lettek híresek, profik, híresítve országukat, konyhájukat.
Lásd Olaszok, Franciák, Kínaiak, de lehet még sorolni a Német, Dél-Amerikai, Török, Indiai, Mexikói, Arab specialitásokat is.
A kínai, a török és az indiai sem hamburgert árul!! Ők a saját konyhájukat, receptjeiket főzik, hirdetik, mindenhol, még nálunk is.
A magyar meg megy külföldre és megmutatja mit lesett el a konyhájukból.
A saját kultúrájukat, szokásaikat, konyhájukat képviselik mindenhol.
Nem kellene megváltoznunk azért, hogy beléptünk az EU-ba. Attól még MAGYAROK vagyunk, és maradtunk.
Nem a Magyar recepteket, gasztronómiai tájakat, jellegzetességeket, specialitásunkat mutatják be. Pedig nem csak a halászlénk, pörköltünk híres.
A lecsónk, a leveseink, az egytálételeink, süteményeink is híresek lehetnének, elfoglalva megérdemelt helyüket a világ gasztronómiai sorában.
A lecsó onnan jutott eszembe, hogy pár éve volt itt nálam, egy német barátom a családjával és barátaival vendégségbe, és azt mondta, hogy főzzek úgy, ahogy máskor is főzök hétköznaponként. Úgy akart élni, és étkezni, mint mi magyarok.
Az egyik nap készítettem, igazi magyar lecsót, (idénye volt). Én és a férjem szeretjük nokedlivel (galuskával). Vagy nagyon apróra szaggatom, vagy egész lágyra, jó sárgára, (csak tojás és egy kis tejfel, /víz nélkül/ isteni!) késsel, deszkáról hosszúkás nagyobb galuskákat szaggatva, és azon rögtön kifővés után bele a lecsóba, s utána jól letakarva fedővel kb. 10-15 percre, hogy átvegye az ízét. Sok fajta étellel csinálom ezt, mert tapasztaltam, hogy így finomabbak lesznek.
Mikor feltálaltam ebédre, Carstennek és barátainak, azt hittem elájulok! Nem maradt belőle semmi! Pedig máskor vacsorára is elég volt. (8-10 l-es lábassal)
Közölték velem, hogy ilyen finomat még nem ettek a világon.
Később kiderült, hogy meg voltak szeppenve, hogy mit esznek, mert nem ismerték az ételt. Sem a lecsót (ilyen formán, amilyen a magyar), de főképp, hogy galuskával. Elmeséltem nekik, számos változatát, (tojásos, szalonnás, stb…). Hát jól ráfaragtam!
Az egész délutánom, azzal ment el, hogy recepteket írtam. De valahogy örömmel! Azóta kaptam tőlük sok olyan levelet, amikor kipróbálták a receptjeimet. Eddig minden magyar receptemet kipróbálták és csak jót mondtak róla. A lecsósnokedlimet is kipróbálták egy baráti társasággal, és sikert aratott. Még szidott is, hogy annyit kellett a melegben főznie. Nem győzte a nokedlit szaggatni. (Csak az őrölt pirospaprikánk hiányzik néha nekik) Hihihi..! (De tanítottam nekik valamit, ami bevált és nagyon örültek.)
Hát ennyit szerettem volna elmondani, hozzáfűzni, pedig mesélhetnék még ilyen élményeimről. Pld-ul az én „másfajta” kelkáposzta főzelékemről, amit az egész család és barátaim is nagyon szeretnek, és emlegetnek. Vagy a különleges töltött paprikámról, káposztámról… De majd máskor!
Sziasztok!
| |
|
|
|
Ha tetszik portálom, üzenj nekem!
Szeretettel visszavárlak!
Ha nem tetszik,sürgősen keresd meg a képernyő jobb sarkában a piros X-t.
"Az illemet otthonról hozzuk magunkkal!"
| |
További idézetek...
További idézetek...
NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?
..KATT IDE!..
Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach
Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre
Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc
Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman
| |
KREATÍV ALAPANYAGOK MEGVÁSÁROLHATÓK |
| |
HA VAN KEDVED,KÉSZÍTS TE IS ÉS PÁLYÁZZ!! Itt: |
| |
SABLONOKAT, MINTÁKAT A KÉPESLAPKÜLDŐIMBEN BŐVEN TALÁLTOK! |
| |
További idézetek...
További idézetek...
Ma csak élvezd az életet,
örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged,
pohár csendül, Isten éltet!
Dupla Kávé
Jó tett helyébe jót várj.
Eged legyen borutlan isten arcz,
Szíved nyugalmasan mosolygja meg
Tündér évek` malaszthozó sorát.
Ezt kivánom nevednek ünnepén
Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Nagy Imre
Amit az ember nem ért, azt csodálja.
| |
Dúdoló
Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.
(Rab Zsuzsa)
| |
Mindenki magányosan áll a föld szívén,
átdöfve a nap egy sugarától:
és már itt is az este.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép száz látó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
| |
J¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤J |
| |
Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás, s
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Pilinszky János
| |
SZELIDÍTS MEG
Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek a szavaidban,
szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek,
szelídíts meg kezeiddel,
hogy még egyszer
megfoghassam kezedet,
szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyogjak még rád,
szelídíts meg magányoddal,
hogy feloldjam magányodat,
szelídíts meg, hogy én is
megszelídítselek.
| |
Csodálatos este
Volt egy csodás este
mikor gyertyafény leste
hogyan bókolt egymásnak
két szerelmes teste.
A félő gyönyör altja
Néztük, ahogy vallja
szemünk a szemünkbe
egymást hogy akarja.
Majd összebújtunk lassan
ölelt éjfekete paplan
féltés és vad hiány
volt minden pillanatban.
Nem volt, se nyár, se tél, vagy éjjel
csak csodás szenvedéllyel
öleltük Szerelmünk
furcsa titkos kéjjel.
De elmúlt minden szépen
s már csak, szép szemeid kérem
légy mellettem mindig,
mert nélküled semmi,
nélküled végem.
| |
ÉDES
Édes, e szó jelenti az életet,
Édes, te, vagy aki kell nekem,
Édes ne menj el mellettem,
Édes szeress, kellesz nekem.
Kellesz nekem, testileg-lelkileg,
Kellesz, a lelkem had gyógyuljon meg,
Kellesz,
had érezhessem magam embernek,
Kellesz, mert nagyon szeretlek.
EGYSZERŰ ÉLET
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
(ANNA AHMATOVA)
(fordította: Rab Zsuzsa)
Nem vagyok lángoszlop,
se magamat Teremtő,
se befelé forduló,
se lírámat hirdető,
Nem vagyok megváltó,
se zsoltárt éneklő,
nem vagyok Gonosz,
és nem vagyok szerető,
nem vagyok író,
se vezető Pásztor,
Semmi vagyok,
de az legalább százszor!
Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi
összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű
Ébredést.
A csillag-ablakok
Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket --
Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -
- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.
(Szent-Gály Kata (zitus))
| |
| |
|
|