Ülj ide mellém…
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
(Csukás István)
| | |
Várlak
Merengve ültem a parton,
Rám köszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.
Várlak. "Talán nem jössz el?"
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.
Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.
| | |
¤BARÁTI MAGAZINOK, OLDALAK¤ |
|
| | |
B¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤B |
|
| | |
A VERS
A villám sem él sokáig,
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet,
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan addig él,
ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig, indul tőlem,
s meglel téged.
| | |
„Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!”
"A végtelenhez mérve nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
| | |
"Amikor gyenge vagy,
akkor vagy a legerősebb.
Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ.
Amikor végképp elbuktál,
és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán
egyetlen sóhajtás a győzelem.
Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts!
Fújd ki a levegőt,
ereszd el a kétségbeesést,
ereszd el dühödet,
ereszd el a görcsös akaratot!"
| | |
AZ ÉN SZIVEM
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
(Nagy László)
„Az Isten az egyszerűség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.
Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem, vele s versenyeztem.
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.”
(Ady Endre: Az Isten balján)
Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
Ma június van
S kissé búsan
Jöttem el valahonnan.
Jóéjszakát se mondtam.
Meleg, vihartalan
Nyárban
Tettem be oda a szívem
S a lábam
S szeretném kivonni őket,
E hamar lépegetőket.
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
(Ady Endre)
Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.
Majd egyszer... Persze...
Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
(Tóth Árpád)
| | |
| | |
|
|
|
| HÍREK : Szent Mátyás apostol |
Szent Mátyás apostol
bb 2007.02.24. 07:52
 Mátyás (Mathias) héber szó, ami annyit tesz: ‚az Úrtól ajándékozott’, vagy az ‚Úr ajándéka’, vagy ‚alázatos’, vagy ‚kicsiny’. Mert az Úr ajándékozta, amikor a világból kiválasztotta,.....
Szent Mátyás apostol
[február 24.]
Mátyás (Mathias) héber szó, ami annyit tesz: ‚az Úrtól ajándékozott’, vagy az ‚Úr ajándéka’, vagy ‚alázatos’, vagy ‚kicsiny’. Mert az Úr ajándékozta, amikor a világból kiválasztotta, és hetvenkét tanítványa közé sorolta. Az Úrnak volt ajándéka, amikor kiérdemelte , hogy sorshúzás útján bejusson az apostolok sorába. Kicsiny volt, mivel az igaz alázatosságot mindig megtartotta. Az alázatosságnak pedig Ambrus szerint három fajtája van: az első a lesújtottságé, ami valakit megalázhat; a második a vizsgálódásé, ami az önvizsgálatból ered; a harmadik az áhítatosságé, ami a Teremtő ismeretéből fakad. Az első megvolt benne a vértanúság elszenvedésével, a második önmaga megvetésével, a harmadik Isten fenségének szemlélésével.
A jeruzsálemi kicsiny közösség Jézus feltámadása után, még pünkösd előtt Júdás helyett egy másik apostolt akart választani egyfajta istenítélettel (ApCsel 1,15--26). Lukács ránk hagyományozta Péter beszédét, melyben így érvelt: ,,Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt- kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról’’. Két jelöltet állítottak, akik megfeleltek ennek a feltételnek: Barnabást és Mátyást. A sors Mátyásra esett, és őt sorolták az apostolok közé.
Mátyás további sorsa ismeretlen előttünk. Az apokrif András és Mátyás cselekedetei állítása szerint a missziós területek elosztása alkalmával ,,az emberevők országa’’ jutott neki. Ott Mátyást megvakították, s börtönbe vetették, de Isten visszaadta látását és András csodálatos módon kiszabadította. A vértanúhalált állítólag lefejezés útján szenvedte el. Emiatt bárddal szokták ábrázolni, és a keresztény mészárosok és ácsok őt választották védőszentjükül.
Ereklyéit Ilona császárné a 4. században Trierbe vitette. Még ma is tiszteletben részesítik ott a Szent Mátyás apátság bazilikájában. A tizenkettedik apostol, Mátyás sírja őrzésének dicsőségét azonban magának igényli a római S. Maria Maggiore-bazilika és a padovai S. Giustina is. Rómában a 11. századtól február 24-én ünnepelték Mátyást, mert a Jeromos-féle martirológium ezen a napon emlékezik meg róla. Mivel ez a böjti időbe esik, 1969-ben áttették május 14-re.
Szent Mátyásról az említett forrásokon kívül csak a legenda rajzol eleven képet. Ott olvassuk:
Amikor Júdea-szerte prédikált, a vakokat látókká, a leprásokat tisztává tette és kiűzte az ördögöket; a bénáknak visszaadta a járásukat, a süketeknek a hallásukat, a holtaknak az életüket. Amikor sok csodájáért bevádolták, ezt mondta a főpapnak: ,,A gaztettekről, amelyekkel vádoltok, nem sokat tudok mondani, mert kereszténynek lenni nem gaztett, hanem a legnagyobb dicsőség!’’ Ketten tanúskodtak hamisan ellene, és megkövezésre ítélték. Csak azt kérte, hogy a köveket temessék el vele együtt. Kitárt karokkal adta vissza lelkét az égnek: Mátyás, aki a törvény alapos ismerője, tiszta szívű, bölcs szellemű, a Szentírás kifejtésében éles elméjű, a tanácsadásban megfontolt, az igehirdetésben bátor volt, ily módon egyesült Urával.
Egy másik legendában azonban az olvasható, hogy amikor Mátyás Macedóniába érkezett, és Krisztus hitét prédikálta, vakságot okozó mérgezett italt adtak neki, amit ő Krisztus nevében kiivott anélkül, hogy a legcsekélyebb bántódása esett volna, s mivel ez az ital már több mint kétszázötven embert fosztott meg a szeme világától, ő kézrátétellel mindegyiknek visszaadta a látását. Az ördög azonban csecsemő képében megjelent előttük, s rábeszélte őket, hogy öljék meg Mátyást, aki kiüresíti vallásukat. De őt, bár ott állt közöttük, hiába keresték, három napig sem találták meg. A harmadik napon azonban, feltűnvén előttük, így szólt: „Én vagyok.” Mire kezét hátrakötözték, nyakába kötelet vetettek, kegyetlenül megkínozták, s így zárták tömlöcbe. Ott az ördögök megjelenvén előtte, fogukat vicsorgatták rá, de nem tudták megközelíteni, az Úr pedig nagy fényességben hozzá jőve, felemelte őt a földről, s bilincseit feloldván, őt magát megerősítvén kitárta a tömlöc ajtaját. Ő pedig kiszabadulván hirdette az Úr igéjét, s mikor néhány megátalkodott ellene szegült, azt mondta nekik: „Én mondom nektek, hogy élve kerültök a pokolra,” Majd megnyílott a föld és elnyelte őket, a többiek pedig Istenhez tértek.
|
Szent Mátyás apostolról
(részlet)
Hetven-két Tanitvány Christus seregébe,
Vala igaz Hitben, és szép eggyességbe:
Az élö Istennek ö nagy kegyelmébe,
Mint drága Olaj-fák, az jó Uj-törvénybe.
Kik-közzül Szent Mátyás el-ki-választaték,
Mivel gonosz Júdás Christustól távozék:
Az Apostolságra helyébe téteték,
Az tizen-kettödik szám fel-ékesedék.
[...]
Onnét Szent Mátyás-is az Apostolságnak,
Hogy eleget-tenne nagy hivatallyának:
El-méne földére a’ pogányságoknak,
Igéjét hirdeté a’ Christus Jesusnak. |
Mátyás napjához országszerte inkább csak időjárási regulák fűződnek. Mátyás ront, ha talál (= megolvasztja, megtöri a jeget), ha nem talál, csinál (= ha már nem talál jeget, akkor faggyal köszönt be).
Mátyás apostol vértanúságának eszköze és így ikonográfiai jelvénye a szekerce. A nép képzelete a szent ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett: mintegy az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Így tartja Apátfalva népe is. Csíkszentmártonban az a tréfás hiedelem járja, ha nem indul meg a jégzajlás, akkor Mátyás a jégtörő csákányát pár hétre még éleztetni adta. Dugonics András jeles mondásai között olvassuk: Tapogatva jár, mint Mátyás után a róka a jégen.
Tamási Áron: Jégtörő Mátyás
(részlet)
Mátyás pedig, szépen felöltözve, az asztal mellett ült, és nagy odabúvással egy kalendáriumot nézegetett.
Jó darabig csend volt, majd Mátyás felemelte a fejét, és azt mondta az öregnek:
– Pontosan három hét múlva fogjuk keresztvíz alá bocsátani.
– S mért akarsz három hétig várni?
– Azért, mert akkor van Jégtörő Mátyás.
– Hát őt is Mátyásnak keresztelitek?
– Annak, s mégpedig jégtörőnek.
Mózsi bácsi elgondolkozott, majd lassan így szólt:
– Kemény foglalkozás.
Ahogy ezt kimondta, abban a percben, ott Márta mellett az ágyban, bőgni kezdett egy csecsemő, mintha máris törné a jeget. Most már találgatás nélkül és kérdezés nélkül is tudtam, hogy miféle dolog történt ebben a házban.
http://www.szentgellert.hu/varos/08old.html
| | |
|
|
|
Ha tetszik portálom, üzenj nekem!
Szeretettel visszavárlak!
Ha nem tetszik,sürgősen keresd meg a képernyő jobb sarkában a piros X-t.
"Az illemet otthonról hozzuk magunkkal!"
| | |
További idézetek...
További idézetek...
NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?
..KATT IDE!..
Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach
Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre
Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc
Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman
| | |
KREATÍV ALAPANYAGOK MEGVÁSÁROLHATÓK |
|
| | |
HA VAN KEDVED,KÉSZÍTS TE IS ÉS PÁLYÁZZ!! Itt: |
|
| | |
SABLONOKAT, MINTÁKAT A KÉPESLAPKÜLDŐIMBEN BŐVEN TALÁLTOK! |
|
| | |
További idézetek...
További idézetek...
 
Ma csak élvezd az életet,
örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged,
pohár csendül, Isten éltet!
Dupla Kávé
Jó tett helyébe jót várj.
Eged legyen borutlan isten arcz,
Szíved nyugalmasan mosolygja meg
Tündér évek` malaszthozó sorát.
Ezt kivánom nevednek ünnepén
Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Nagy Imre
Amit az ember nem ért, azt csodálja.
| | |
Dúdoló
Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.
(Rab Zsuzsa)
| | |
Mindenki magányosan áll a föld szívén,
átdöfve a nap egy sugarától:
és már itt is az este.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép száz látó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
| | |
J¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤J |
|
| | |
Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás, s
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Pilinszky János
| | |
SZELIDÍTS MEG
Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek a szavaidban,
szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek,
szelídíts meg kezeiddel,
hogy még egyszer
megfoghassam kezedet,
szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyogjak még rád,
szelídíts meg magányoddal,
hogy feloldjam magányodat,
szelídíts meg, hogy én is
megszelídítselek.
| | |
Csodálatos este
Volt egy csodás este
mikor gyertyafény leste
hogyan bókolt egymásnak
két szerelmes teste.
A félő gyönyör altja
Néztük, ahogy vallja
szemünk a szemünkbe
egymást hogy akarja.
Majd összebújtunk lassan
ölelt éjfekete paplan
féltés és vad hiány
volt minden pillanatban.
Nem volt, se nyár, se tél, vagy éjjel
csak csodás szenvedéllyel
öleltük Szerelmünk
furcsa titkos kéjjel.
De elmúlt minden szépen
s már csak, szép szemeid kérem
légy mellettem mindig,
mert nélküled semmi,
nélküled végem.
| | |
ÉDES
Édes, e szó jelenti az életet,
Édes, te, vagy aki kell nekem,
Édes ne menj el mellettem,
Édes szeress, kellesz nekem.
Kellesz nekem, testileg-lelkileg,
Kellesz, a lelkem had gyógyuljon meg,
Kellesz,
had érezhessem magam embernek,
Kellesz, mert nagyon szeretlek.
EGYSZERŰ ÉLET
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
(ANNA AHMATOVA)
(fordította: Rab Zsuzsa)
Nem vagyok lángoszlop,
se magamat Teremtő,
se befelé forduló,
se lírámat hirdető,
Nem vagyok megváltó,
se zsoltárt éneklő,
nem vagyok Gonosz,
és nem vagyok szerető,
nem vagyok író,
se vezető Pásztor,
Semmi vagyok,
de az legalább százszor!
Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi
összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű
Ébredést.
A csillag-ablakok
Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket --
Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -
- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.
(Szent-Gály Kata (zitus))
| | |
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
