Ülj ide mellém…
Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet, leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.
(Csukás István)
| |
Várlak
Merengve ültem a parton,
Rám köszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.
Várlak. "Talán nem jössz el?"
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.
Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.
| |
¤BARÁTI MAGAZINOK, OLDALAK¤ |
| |
B¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤B |
| |
A VERS
A villám sem él sokáig,
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet,
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan addig él,
ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig, indul tőlem,
s meglel téged.
| |
„Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!”
"A végtelenhez mérve nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
| |
"Amikor gyenge vagy,
akkor vagy a legerősebb.
Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ.
Amikor végképp elbuktál,
és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán
egyetlen sóhajtás a győzelem.
Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts!
Fújd ki a levegőt,
ereszd el a kétségbeesést,
ereszd el dühödet,
ereszd el a görcsös akaratot!"
| |
AZ ÉN SZIVEM
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
(Nagy László)
„Az Isten az egyszerűség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.
Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem, vele s versenyeztem.
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.”
(Ady Endre: Az Isten balján)
Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
Ma június van
S kissé búsan
Jöttem el valahonnan.
Jóéjszakát se mondtam.
Meleg, vihartalan
Nyárban
Tettem be oda a szívem
S a lábam
S szeretném kivonni őket,
E hamar lépegetőket.
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
(Ady Endre)
Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.
Majd egyszer... Persze...
Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
(Tóth Árpád)
| |
| |
|
|
|
Milyen növény a Tiszavirág?
bb 2007.02.01. 07:59
„Te gyönyörű tiszavirág,
ezernyi lét röppenő boldogsága,......
A „Tisza jelképe”......
Milyen növény a Tiszavirág?
„Te gyönyörű tiszavirág, ezernyi lét röppenő boldogsága, pillanatnyi mennyország, most születtél s belehalsz a mába. Tiszavirág, te ringó csokor Víztükörben csillogó néma gyász, Érted a holdfény sápadtan szónokol, S tovatűnsz, nélküled csendül a csobogás.”
(vox humana azonos című műve nyomán: janus)
(Amatörművész barátok köre)
Nem is tudom pontosan, mikor is van ennek a csodálatos eseménynek az ideje?
Tömegesen a Tiszában fordulnak elő. Június 10 és 20 között rajzanak. Ilyenkor "virágzik a Tisza". Párosodás, és peterakás után nem sokkal elpusztulnak. A nőstény átlag 7.000 petét rak a vízre, ami azután a mélybe süllyed. 4 - 6 hét után kelnek ki a lárvák, és június közepén bukkannak ki a vízből.
A „Tisza jelképe”
Weöres Sándort így ihlette meg:
Tiszavirág
Bóbitás hervadás néz a fák mögül, száraz, csörgő, szőke sás kontyán fénylő álom ül. Lég lobog, víz zubog, menny szövi tele: hullámzik, rezeg, ragyog a föld árnyék-köntöse. Lég ölén, víz körén, mindenütt vagyok, élő szem-szív-szövevény, soha el nem lankadok. Sokezer tetemem gyűlik iszap-ágyon. Vízirózsa-levelén újra megrebben az álom.
A természet végtelen fogaskereke, minden évben egy több éves folyamat végkifejleteként, az utódbiztosítás reményében megörvendeztet bennünket a rovar-kavalkád haláltáncával. Azért írok örömről, mert ha bekövetkezik, akkor szeretett Tiszánkkal minden rendben van. Nem kezdi ki a sok beleengedett szennyvíz, cián és hasonló idegen anyagok káros hatása.
Azért a szakirodalomból is idéznék, azok kedvéért akik távolról látogatnak el ide nézelődni.
A Kérészről és a Tiszavirágról:
"Kérész (állat, Ephemera L.) - Az álrecés-szárnyúak Ephemeridae-családjába tartozó állatnem, karcsú, nyúlánk, lágybőrű testtel. Összetett szemei nagyok, különösen a hímeké, amelyeknél majdnem az egész homlokot elfoglalják. Csápjai meglehetősen hosszúak, ostorformák, első szárnyai nagyok, háromszögletesek, a hátulsók kisebbek, kerekítettek. Szájrészei csenevészek és a kifejlett rovar rövid életében semmi táplálékot sem vesz magához. A potroh végén három hosszú ízelt sörte emelkedik, a hím utolsó előtti potroh-ízén a kapcsolószerv nyugszik. A hímek sokkal nagyobb tömegben jelennek meg, mint a nőstények; mindkét tenyészegyén nyári estéken hatalmas rajokban röpköd a folyók partjain ide-oda, nappal a parti növényeken csendesen pihennek és a fajfenntartásra vonatkozó ténykedésük befejezése után elpusztulnak. A nőstény petéit a vízbe bocsátja és a kifejlődött, hosszúkás, nyúlánk testű lárvák, melyek testük két oldalán légcsőkopoltyúkat, testük hátulsó végén három igen hosszú, sörteforma, tagolt nyújtványt viselnek. Három évig fejlődnek, igen falánkok, szabadon élnek, majd csöveket laknak, fejlődésük utolsó előtti szakában már rövid szárnyat viselnek, amely az utolsó vedlés után lesz tökéletes. Egyik-másik faj augusztus felé oly nagy tömegekben jelenik meg, hogy összefogdosva trágyaként is alkalmazzák. Egyik legközönségesebb faj a közönséges K. (E. vulgata L.), amely 20 mm. hosszú és május hóban jelenik meg; fark-nyújtványai sárgásbarnák, sötéten gyűrűzöttek. Közeli rokona a Tiszavirág.
Tiszavirág (állat, Palingenia longicauda Ol.) - Az álrecés-szárnyú rovarok rendjébe, a kérészek családjába tartozó rovarfaj. Két pár szárnya egyenlő alkotású, hártyás, gyengén recézett, világos-barna színű". Fark-sörtéi nagyon hosszúak, fehérek. Hossza 20-25 mm.; mellső szárnya 24 mm., tehát egyike a legnagyobb kérészfajoknak. Dél-európai állat, mely hazánkban különösen a Tisza környékén él és előidézője a Tisza virágzásának (flos aquae). Kifejlődve ugyanis csak néhány óráig élnek, míg t. i. a nőstények petéik lerakás által fajuk fennmaradását biztosítják. A petéből kikelő" lárvák a vízben élnek vagy három évig, mialatt 20-szor is vedlenek. Az utolsó vedlés alkalmával valamely a vízből kiálló tárgyra, növényre kapaszkodnak fel és itt belőlük kibújik a kifejlődött szárnyas rovar, míg a levedlett lárvaruhájuk visszahull a vízbe. Miután ilyenkor millió és millió állat fejlődik egy-egy éjjel ki, a vizeket roppant sok lárva, és megannyi elhalt állat is borítja.
A víz felülete olyan, mintha apró fehér virággal lenne behintve. Innét mondják, hogy a „Tisza virágzik” és innét kapta az állat is a nevét.”
Mindez néhány óra alatt játszódik le, mint az átalakulás, a fajfenntartás, a halál és a továbbélés drámai megnyilvánulása. A peték lesüllyednek a meder fenékre. Aztán kezdődik elölről minden, és ez így megy már sok-sok év óta.
Tiszavirág - Kérész
A kérészek szokatlan nászát a „Tavasszal a Tisza mikor kivirágzik” kezdetű magyar nótában is megörökítették, de Csokonait is megihlette. Így írt róluk:
"Apró, barna, gyűrűs, kis, tarka, tavi kérész. Te szerencsés holló egynehány száz télig, Te szerencsés kérész reggeltől estvélig, Ti a természetnek szülöttei vagytok."
A kérészek törékeny, gyengéd szervezetű rovarok. Lárvakoruk nagyon hosszú ideig, esetleg évekig tart, a kifejlett állat ellenben csak pár óráig, legfeljebb néhány napig él. A kérészfajok többsége nagyjából egy évig marad lárva (nimfa) állapotban. Ezalatt akár húszszor is levedlik kültakarójukat. Amikor fejlődésük befejeződik, levedlik utolsó kültakarójukat és szárnyas szubimágóként bújnak elő. Az összes többi rovarral ellentétben a kérészek újra vedlenek, miután már megvan a teljesen kifejlett szárnyuk. Ez néhány perctől több napig terjedő időszak - de rendszerint egy nap - elteltével a szubimágó vedlik, és ivarérett rovarként, imágóként bújik elő. Az imágókra és a szubimágókra egyaránt jellemzőek a vékony fartoldalékok, a két pár, sűrűn erezett szárny és a rövid csápok. Mindkét alaknak összetett szeme és működésképtelen szájszerve, ill. emésztőrendszer van. A nászjáték nem sokkal az imágó állapot elérése után kezdődik, és a megtermékenyített peték lerakása után a hím és a nőstény pusztulásával végződik. A kifejlett kérész teljes életideje rendszerint csupán néhány óra, ezért emlegetik a rövid ideig tartó eseményeket kérészéletűeknek. A nászjáték - az éj leszálltával - a hímek víz fölötti rajzásával, táncával kezdődik. A nőstények hamarosan reagálnak, a párzás a levegőben játszódik le. A megtermékenyített petéket - amelyek csomókban termelődnek (számuk lehet kevesebb, mint 50, de a 10 000-et is meghaladhatja) - a nőstények általában a vízfelszínre rakják le. Némely fajok lemerülnek, hogy a víz alatti felületekre tojják petéiket. A lerakás után a peték hozzátapadnak valamilyen víz alatti tárgyhoz, vagy lesüllyednek a fenékre. Rendszerint két héten belül kelnek ki.
A Romániában évekkel ezelőtt bekövetkezett ciánszennyezés következtében a természetvédők, köztük a halászok is úgy vélték, áldozatául esett a kérész is. A következő évben még nagyobb mértékben várták a Tisza virágzását, ami hál' istennek bekövetkezett. Megmaradt a kérész, újraéledt a folyó élővilága.
Felhasznált információk és kapcsolódó linkek:
http://www.szegedportal.hu/index.php?pg=al158
http://www.tiszaklub.hu/tvirag.php
a Tiszavirágzás folyamata képekben
http://www.tiszaklub.hu/fishes.php
a Tisza veszélyeztetett fajai
http://www.kozkincs.hu/node/1793275
(Janus gyönyörű kis verse a Tiszavirágról)
http://www.ngkids.hu/fotoiskola/tiszavirag/
http://www.tiszavirag.hu/tiszavirag.html
http://www.tiszaklub.hu/4_1_viragzott.php
http://www.hetnap.co.yu/11.25/cikk01.html
http://www.naturephoto.hu/natgeo/page02.html
http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kjc/0/9408/1
http://yhosts.externet.hu/filmfestivals/tudaktual.htm
http://www.lelegzet.hu/archivum/2000/07/2225.hpp
http://www.gcnovibecej.org.yu/magyar/tiski.htm
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/megcsapottak/32.html
| |
|
|
|
Ha tetszik portálom, üzenj nekem!
Szeretettel visszavárlak!
Ha nem tetszik,sürgősen keresd meg a képernyő jobb sarkában a piros X-t.
"Az illemet otthonról hozzuk magunkkal!"
| |
További idézetek...
További idézetek...
NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?
..KATT IDE!..
Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach
Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre
Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc
Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman
| |
KREATÍV ALAPANYAGOK MEGVÁSÁROLHATÓK |
| |
HA VAN KEDVED,KÉSZÍTS TE IS ÉS PÁLYÁZZ!! Itt: |
| |
SABLONOKAT, MINTÁKAT A KÉPESLAPKÜLDŐIMBEN BŐVEN TALÁLTOK! |
| |
További idézetek...
További idézetek...
Ma csak élvezd az életet,
örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged,
pohár csendül, Isten éltet!
Dupla Kávé
Jó tett helyébe jót várj.
Eged legyen borutlan isten arcz,
Szíved nyugalmasan mosolygja meg
Tündér évek` malaszthozó sorát.
Ezt kivánom nevednek ünnepén
Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Nagy Imre
Amit az ember nem ért, azt csodálja.
| |
Dúdoló
Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.
(Rab Zsuzsa)
| |
Mindenki magányosan áll a föld szívén,
átdöfve a nap egy sugarától:
és már itt is az este.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép száz látó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
| |
J¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤J |
| |
Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás, s
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Pilinszky János
| |
SZELIDÍTS MEG
Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek a szavaidban,
szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek,
szelídíts meg kezeiddel,
hogy még egyszer
megfoghassam kezedet,
szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyogjak még rád,
szelídíts meg magányoddal,
hogy feloldjam magányodat,
szelídíts meg, hogy én is
megszelídítselek.
| |
Csodálatos este
Volt egy csodás este
mikor gyertyafény leste
hogyan bókolt egymásnak
két szerelmes teste.
A félő gyönyör altja
Néztük, ahogy vallja
szemünk a szemünkbe
egymást hogy akarja.
Majd összebújtunk lassan
ölelt éjfekete paplan
féltés és vad hiány
volt minden pillanatban.
Nem volt, se nyár, se tél, vagy éjjel
csak csodás szenvedéllyel
öleltük Szerelmünk
furcsa titkos kéjjel.
De elmúlt minden szépen
s már csak, szép szemeid kérem
légy mellettem mindig,
mert nélküled semmi,
nélküled végem.
| |
ÉDES
Édes, e szó jelenti az életet,
Édes, te, vagy aki kell nekem,
Édes ne menj el mellettem,
Édes szeress, kellesz nekem.
Kellesz nekem, testileg-lelkileg,
Kellesz, a lelkem had gyógyuljon meg,
Kellesz,
had érezhessem magam embernek,
Kellesz, mert nagyon szeretlek.
EGYSZERŰ ÉLET
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
(ANNA AHMATOVA)
(fordította: Rab Zsuzsa)
Nem vagyok lángoszlop,
se magamat Teremtő,
se befelé forduló,
se lírámat hirdető,
Nem vagyok megváltó,
se zsoltárt éneklő,
nem vagyok Gonosz,
és nem vagyok szerető,
nem vagyok író,
se vezető Pásztor,
Semmi vagyok,
de az legalább százszor!
Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi
összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű
Ébredést.
A csillag-ablakok
Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket --
Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -
- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.
(Szent-Gály Kata (zitus))
| |
| |
|
|