K�t harcos asszony h�napja

A „m�jus” h�napn�v eredete igen zavaros. Eredetileg volt egy g�r�g Maia istenn� (a sz� maga g�r�g�l „any�k�t” vagy „dajk�t” jelent), akinek Zeusszal volt viszonya, s ebb�l sz�letett Herm�sz isten. Azt�n volt k�l�n a r�maiaknak is egy Maja nev� istenn�j�k, Vulcanus isten neje, a tavaszi term�kenys�g istenn�je. V�g�l volt egy „deus Majus” istenn�v, ez a „magnus” (nagy) sz� fokoz�s�b�l eredt, �s „hatalmas, nagy istent” jelentett, vagyis Juppiternek volt a mell�kneve. A Julianus napt�rreform idej�n, ahogy a m�rciust Marsnak, az �prilist Venusnak, ugyan�gy a m�just Juppiternek szentelt�k, s elnevezt�k „mensis Majus”-nak. A hozz�f�z�d� ritu�l�k azonban a k�t term�kenys�gi istenn� kultusz�hoz kapcsol�dtak. �gy p�ld�ul a r�mai Maja istenn�nek m�jus elsej�n egy vemhes ems�t �ldoztak �nnep�lyes k�rmenet ut�n, s ezt az ems�t elnevezt�k „majalis”-nak. A k�z�pkorban az emse�ldozat elmaradt, de maga az �nneps�g mint „maj�lis” fennmaradt. Maja istenn� neve k�l�nben egy m�s form�ban is megmaradt. A r�maiak ugyanis „Majest�”-nak (a g�r�g „megista” = legnagyobb) is nevezt�k, s az eredetileg csup�n ennek az istenn�nek kij�r� „majesta” c�met k�s�bb m�s istens�gekre, s�t f�ldi uralkod�kra vagy pedig �ltal�ban „fens�ges” fogalmakra is kiterjesztett�k. Ez �jra egyik p�ld�ja a c�mek devalv�ci�j�nak.

A m�jus h�nap els� napja k�l�n�sen term�keny volt babon�s �s m�gikus n�pszok�sokban. Mindenekel�tt a k�tf�le – a g�r�g �s a r�mai – Maia �s Maja: az �reg banya �s a fiatal tavaszistenn� k�z�tt lej�tsz�d� harc j�tszik itt szerepet a m�jus elsej�t megel�z� �gynevezett Walpurgis �jjel�nek hagyom�nyaiban, amelyeket a kereszt�ny k�z�pkor term�szetesen ism�t �talak�tott a maga k�p�re �s hasonlatoss�g�ra. Az �reg banya k�p�t a boszork�nyok �ltik magukra, akik ezen az �jszak�n, a Walpurgis �jjel�n, szabadon r�pk�dhetnek a vil�gban, mert ilyenkor van a nagygy�l�s�k a Blocksbergen. S ezen az �jszak�n hal�lra �ld�zik a fiatal n�t, Walpurgis-Maj�t, a t�zcipell�s �s aranykoron�s ifj� sz�zet. Aki Walpurgist �ld�ztet�se k�zben megv�di �s h�z�ba beengedi, azt arannyal jutalmazza az �ld�z�tt szent. A szimbolikus harc az �reg boszorka �s a fiatal sz�z k�z�tt term�szetesen nem m�s, mint a t�li h�viharok utols� er�fesz�t�se a meg�jul� sz�zi term�szet ellen. A happy-ending – a term�szet rendj�n�l fogva – egy�ltal�n nem k�ts�ges: az �j tavasz diadalmaskodik. �m ezt meg is kell �nnepelni. Maja-Walpurgis diadal�nnep�t meg kell �lni, m�gpedig azzal, hogy kir�lyn�v� koron�zz�k Maj�t. Ez a „m�juskir�lyn�”-v�laszt�s r�tusa. S a leg�ny, aki �t megmentette, jogfolytonosan „m�jusi kir�ly” lesz. A folyton meg�jul� term�szet gy�z�tt, teh�t fel kell �ll�tani diadalmi jelv�ny�t, a m�jusf�t: a sallangokkal �k�tett koron�j� fat�rzset, amelyet a t�bbi leg�ny hi�ba pr�b�l megm�szni. Csak az, amelyiknek el�sz�r siker�l a diadalmi jelv�nyt, a h�mes kend�t onnan lehoznia, az �rdemli meg, hogy p�rj�v� legyen a m�juskir�lyn�nek. A term�szet �jj�sz�let�s�nek napja, �nnep, amikor nem szabad dolgozni. �gy lesz a m�jus elseje a pihen�s napja, amelyet a modern munk�smozgalom is mint ilyet vesz �t. S a Walpurgis �jjel�n szerte sz�guldoz� boszork�nyok �s gonosz szellemek ellen nincs jobb v�dekez�s, mint hogy �lland�an sz�laltatj�k a harangokat. A katolikus Egyh�z azt�n �t�rtelmezi ezt a szok�st is: M�jus Kir�lyn�je, M�ria istenanya tisztelet�re z�gatja m�jus elsej�n a harangokat. S mivel r�gebben eg�sz m�jus hav�n �t harangoztak a boszork�nyj�r�s ellen, az Egyh�z is az eg�sz m�jus hav�n �t M�ria tisztelet�re h�zatja a harangokat: az eg�sz m�jus h�nap M�ria h�napj�v� lesz.

Juno istenn� h�napja

A j�nius h�nap nev�nek sz�rmaztat�s�n�l m�r maguk a r�maiak is zavarban voltak. Egyesek a r�gi r�mai „Junius”-nemzets�g nev�b�l eredtett�k, amelynek legh�resebb tagjai: L. Junius Brutus, a r�mai kir�lys�g int�zm�ny�nek megsz�ntet�je, tov�bb� a k�t fiv�r – M. Junius Brutus �s D. Junius Brutus – voltak, tudvalev�leg Julius Caesar gyilkosai. Miut�n ez a Marcus Junius Brutus a napt�rt reform�l� Caesarnak term�szetes fia volt, lehets�gesnek kell tartanunk, hogy az �j kalend�riumban r�la nevezt�k el a j�nius h�napot. Amikor azonban ez a Brutus a saj�t term�szetes atyj�t politikai okb�l meggyilkolta, akkor �t m�r nem tartott�k arra m�lt�nak, hogy az egyik h�nap az � nev�t viselje, s ett�l fogva – f�k�nt Ovidiusnak, a k�lt�nek befoly�sa alatt – Juno istenn�r�l sz�rmaztatt�k a h�nap nev�t. Ovidius kimondottan „mensis Junonius”-nak, Juno istenn� hav�nak mondja.

A n�vnek ez az �tmagyar�z�sa ann�l k�nnyebben ment, mivelhogy Juno istenn� is beletartozott Mars, Venus �s Juppiter fam�li�j�ba (akir�l a m�rciust, az �prilist �s az eredeti m�jus h�napot elnevezt�k), hiszen Juno istenasszony Juppiter n�v�re �s feles�ge volt (a r�mai istenek ebben a tekintetben nem nagyon voltak v�logat�sak), a h�zass�gnak �s a sz�let�seknek v�d�istenn�je, azonk�v�l pedig a csillagos �gboltnak is kir�lyn�je.

Caesar h�napja

A j�lius r�gi r�mai neve „Quintilis” volt, miut�n n�luk az esztend� m�rciussal kezd�d�tt, s �gy a j�lius az „�t�dik” (quintus) h�nap volt. Amikor azonban Julius Caesar Krisztus el�tt 45-ben v�grehajtotta a napt�rreformot, akkor az � tisztelet�re, miut�n � ebben a h�napban sz�letett, r�la nevezt�k el ezt a h�napot.

Augustus cs�sz�r a napt�rban

Az augusztus r�gi neve a r�maiakn�l „Sextilis” volt, mert a hatodik (sextus) h�napja volt az esztend�nek. Ez a neve maradt meg m�g a Julius Caesar-f�le napt�rreform ut�n is. Amikor azonban Augustus cs�sz�rnak Krisztus el�tt 7-ben az id�k�zben �jra felszaporodott sz�k�napok miatt �jabb napt�rrendez�st kellett v�grehajtania, akkor ennek a h�napnak a nev�t is megv�ltoztatta: miut�n �let�nek legt�bb szerencs�s esem�nye ebben a h�napban j�tsz�dott le, az�rt a saj�t felvett nev�vel jel�lte meg ezt a h�napot. Persze az � eredeti neve sem volt Augustus. Hiszen Gaius Octavianus n�ven sz�letett. Anyja Julius Caesarnak volt az unokah�ga. Amikor azt�n Caesar meg�rta a v�grendelet�t, abban fi�v� fogadta Octavianust, aki Caesar hal�la ut�n r�vid ideig csakugyan viselte a „Julius Caesar Octavianus” nevet is. Tizenh�t esztendeig tartott, am�g p�ratlan szerencs�vel siker�lt minden vet�lyt�rs�t a nyeregb�l ki�tnie. Ekkor l�tsz�lagos szer�nys�gb�l lemondott minden hatalomr�l, s azt a szen�tus kez�be rakta le. A szen�tus ennek elismer�s��l k�l�n d�sznevet szavazott meg neki. Az volt az „Augustus” n�v.

Az „augustus” sz� voltak�ppen az „augur”-ra megy vissza, vagyis a mad�rj�sra („avi-ger”), akinek j�slata szerencs�t jelent. C�lz�ssal a cs�sz�r p�ld�tlanul szerencs�s p�lyafut�s�ra, a szen�tus „a legszerencs�sebb” (augustus) jelz�t tal�lta a legmegfelel�bbnek. Ett�l fogva csakugyan ezt a nevet haszn�lta Gaius Octavianus Julius Caesar. S ugyan�gy, ahogy Caesar nev�b�l �ltal�ban rangjelz�s lett „Kaiser”, „cs�sz�r” �s „c�r” form�ban, ugyan�gy lett az Augustus nev�b�l is rangjelz�s: ett�l fogva minden uralkod� a „s�rthetetlen cs�sz�ri fels�g” jelz�j��l haszn�lta az „Augustus” nevet, a cs�sz�rn�k pedig az „Augusta” nevet kezdt�k viselni. A n�v maga m�gis az „augusztus” h�napn�v form�j�ban maradt meg legink�bb elevenen az emberek nyelvhaszn�lat�ban.

Szeptember 13. – szerencs�tlen nap

A szeptember a r�gi r�mai napt�rban a hetedik h�nap volt („septem” = h�t), s ezt a nev�t megtartotta akkor is, amikor m�r a kilencedikk� l�pett el�. E h�nap (a hetedik h�nap) 13-ik napja k�l�n�sen szerencs�tlen h�r� volt a r�gi R�m�ban, ami ellen csak �gy lehetett v�dekezni, hogy az ember sz�get vert a falba. N�lunk, Magyarorsz�gon f�k�nt szeptember utols� napj�nak van rossz h�re a n�p k�z�tt: ezen a napon nem aj�nlatos vetni, mert akkor a vet�s z�ld marad �s nem �rik be.

Eml�kezz�nk meg ezzel kapcsolatban mag�nak a „septem” sz�nak az eredet�r�l. A r�maiak a g�r�g�kt�l vett�k �t a hetes sz�m (hepta) nev�t. Ez a g�r�g hetes sz� pedig a „hepo” ig�b�l eredt, amelynek jelent�se: „k�vetni”, „ujjal r�mutatva k�vetni, �ld�zni valakit”. Amikor ugyanis m�g az ujjakkal val� sz�ml�l�s d�vott a g�r�g�kn�l, az egyet a bal k�z h�velyk�n�l kezdt�k, �t�s volt a bal k�z kisujja; a jobb k�z h�velyke volt a hatos sz�m, s �gy a jobb k�z mutat�ujja lett a hetes. Ezzel a mutat�ujjal, a hept�val lehetett valakit megig�zni, r�mutatva �t k�vetni, �ld�zni. A hetes sz�mjegy teh�t voltak�ppen azt jelenti, amire „r�mutatunk”, amit az ujjunkkal „k�vet�nk”, „�ld�z�nk”.

A kamp�s h�nap

Az okt�ber a nyolcadik h�nap volt a r�gi r�mai napt�rban („octo” – nyolc). A latin sz� ism�t a g�r�gb�l eredt, ahol az „octo” az „ogkosz” t�re megy vissza: ez pedig „halott kamp�”-t jelent – a jobb k�z k�z�ps� ujja csakugyan ilyen kamp�hoz hasonlatos.

A halottak h�napja

A november a kilencedik h�nap volt a r�maiakn�l („novem” = kilenc). A „novem” a g�r�g „ennea”, „enneva” sz�rmaz�ka, ez viszont a „neosz-ne�”-b�l eredt, s ez azt jelenti, hogy „�j, f�lig feln�tt, tapasztalatlan” – el�gg� plauzibilis megjel�l�se a jobb k�z gy�r�sujj�nak.

November els� k�t-h�rom napja a halottak kultusz�t szolg�lja, de nem r�mai hagyat�kk�ppen, hanem kelta befoly�s alatt. Ezt bizony�tja, hogy �gy a november elsej�n megtartott Mindenszentek napj�t, mint a m�sodik�n (vagy ha ez vas�rnapra esik, akkor harmadik�n) meg�lt Halottak napj�t csak a 9. �s 10. sz�zad �ta �nnepli meg az Egyh�z, holott Angli�ban, kelta ter�leten m�r a 8. sz�zadban is k�z�nnep volt. November 1. volt ugyanis a kelta �v kezdete, amikor halotti �ldozatokat hoztak az elhunytak tisztelet�re. Amikor azt�n a kelta elem a francia Egyh�zban is meger�s�d�tt, akkor a maguk �si �nnep�t – persze �tkatoliz�lva – �thozt�k a katolikus egyh�zi �vbe is. A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 �ta, a m�sodik�n tartott Halottak napj�t pedig 998 �ta tartja meg az Egyh�z. Az ut�bbi �nnep f�k�nt a chiliasmus hat�sa alatt sz�letett meg: a Krisztus ut�ni 1000-ik �vre v�rt vil�gv�ge szorong�sos hangulat�ban, amikor is a haland�k iparkodtak az elhunytak szellemeivel j� bar�ts�gba ker�lni. S�rjaikon gyerty�kat gy�jtottak fel, hogy a szeg�ny f�z�s lelkek ezek f�ny�n�l melengethess�k magukat. A gyerty�t az�rt is kellett a s�rokon meggy�jtani, hogy az ezen a napon s�rjaikb�l kiszabadult lelkecsk�k �jra visszatal�ljanak a s�t�tben a maguk s�rj�ba, s ne nyugtalan�ts�k azt�n tov�bb az �l�ket. Ilyenkor persze illett a s�rokat is rendbe hozni, hogy az elhunytak sz�vesen maradjanak otthonukban. S�t n�mely – f�k�nt szl�v – vid�keken �lelmet is helyeztek a s�rokra, nehogy a lelkek b�rmiben is hi�nyt szenvedjenek �s „hazaj�rjanak”. Ezen a napon hosszan sz�lnak a harangok, hogy a harangsz�val elfeledj�k a szellemek sir�nkoz�s�t. Sz�val itt sz�lal meg igaz�ban az emberis�gnek eg�sz hal�lf�lelme, amely a m�gikus koroknak egyik leghatalmasabb szellemi mozgat�ereje volt.