Ülj ide mellém…
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
(Csukás István)
| | |
Várlak
Merengve ültem a parton,
Rám köszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.
Várlak. "Talán nem jössz el?"
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.
Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.
| | |
¤BARÁTI MAGAZINOK, OLDALAK¤ |
|
| | |
B¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤B |
|
| | |
A VERS
A villám sem él sokáig,
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet,
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan addig él,
ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig, indul tőlem,
s meglel téged.
| | |
„Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!”
"A végtelenhez mérve nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
| | |
"Amikor gyenge vagy,
akkor vagy a legerősebb.
Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ.
Amikor végképp elbuktál,
és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán
egyetlen sóhajtás a győzelem.
Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts!
Fújd ki a levegőt,
ereszd el a kétségbeesést,
ereszd el dühödet,
ereszd el a görcsös akaratot!"
| | |
AZ ÉN SZIVEM
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
(Nagy László)
„Az Isten az egyszerűség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.
Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem, vele s versenyeztem.
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.”
(Ady Endre: Az Isten balján)
Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
Ma június van
S kissé búsan
Jöttem el valahonnan.
Jóéjszakát se mondtam.
Meleg, vihartalan
Nyárban
Tettem be oda a szívem
S a lábam
S szeretném kivonni őket,
E hamar lépegetőket.
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
(Ady Endre)
Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.
Majd egyszer... Persze...
Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
(Tóth Árpád)
| | |
| | |
|
|
|
|
Srí Lanka-i mesék, mondák...4
bb 2007.01.11. 04:16
 A szerelmes oroszlán...
A két rák....
Andare....
Hogyan tüntette el Andare a dombot?....
A szerelmes oroszlán
Volt egyszer egy ország, élt ott egy oroszlán. Fejedelmi, ragyogó sörényű vadállat volt, nemes arcán gőgös kifejezés ült. Órákon át ült a barlangja előtt az erdőben mozdulatlanul, hagyta, hogy az anyja végezzen el helyette minden munkát. Minden állat és ember reszketni kezdett, még akkor is, ha csak jókora távolságból pillantotta meg.
Egy nap ez a fejedelmi vad látott egy szép lányt, aki tüzifát gyűjtött az erdőben. A barlang előtt ülve figyelte csendben. És ahogy figyelte, egyszer csak beleszeretett.
Csak azt várta, mikor láthatja a lányt újra, az étvágyát is elveszítette. Hozzá sem nyúlt a szaftos marhahúshoz, a friss őzhöz, amit anyja hozott neki.
Amikor a lány újra eljött az erdőbe, hogy tüzelőt gyűjtsön, az oroszlán óvatosan követte őt hazáig.
Az oroszlán megközelítette a lány apját és azt mondta:
- Uram, én szeretem, az ön gyönyörű szép lányát. Kérem, engedje meg neki, hogy a feleségem legyen.
Az apa rémült volt, de úgy tett, mintha feldühítette volna az állat és azt mondta:
- Még mit nem! Még hogy egy oroszlán vegye el a lányomat! Semmiképpen! Erről szó sem lehet!
Az oroszlánt azelőtt soha nem utasították vissza. Egy szempillantás alatt kijött a sodrából. Kitátotta hatalmas száját és dühében felüvöltött.
Az apa minden tagjában reszketett. Igyekezett megőrizni a hidegvérét és azt mondta:
- Kedves oroszlán, a lányom nagyon félénk teremtés. Félelmetes fogaid és hosszú éles karmaid megrémíthetik őt, amikor eljössz megkérni a kezét. Van egy ötletem. Mért nem huzatod ki a fogadat és a karmaidat? Akkor ő lehet, hogy igent mondana neked. És ha ő beleegyezik, hozzáadom.
Még az oroszlán is elveszti az eszét, amikor szerelmes. Dorombolva távozott és úgy döntött, megszabadul a karmától és a fogaitól. Nem hallgatott az anyjára, aki könyörgött neki, hogy ne tegyen őrültséget. Unalmasnak és régimódinak nevezte őt az oroszlán. Mikor a fogait és a karmait végleg eltávolították, az oroszlán szaladt vissza, hogy udvaroljon a lánynak.
De addigra már az apa egy nehéz bottal várta. Amikor meglátta a fogatlan, karmaitól megfosztott oroszlánt, az arcába nevetett.
- Óh, te bolond oroszlán! Ki ijed meg egy vadállattól, amelynek nincsen sem brutális fogsora, sem pedig kegyetlen karmai? Most kotródj innen, amíg úgy nem döntök, hogy megöllek!
És a férfi kituszkolta a gyámoltalan oroszlánt.
Így van ez, gyakran még az erős fizikumúaknak is túljárhatnak az eszén, különösen, ha szerelmesek.
A két rák
Élt egyszer egy rák a kisfiával. Egy szép, napsütéses reggelen a rák és a kisfia elindultak a tengerpartra, hogy sétáljanak egy nagyot. A hullámok robaja kedvesen csengett a fülüknek. A pálmafák levelei ide-oda hajlongtak a szellőtől. Sok boldog ember ült a fák alatt és gyönyörködött a tájban.
A rák-mama rendkívül öntudatos lett. sok ember figyeli öt és a kisfiát, ahogy sétáltak a parton. A fiára pillantott és egyre inkább elborzadt, ahogy a járását figyelte. Szégyenkezett, hogy az emberek láthatják, hogyan lépeget a fia.
- Kisfiam - mondta - mért oldalazol járás közben? Olyan nevetségesnek, olyan hálátlannak látszol. És itt, mindenki előtt! Tanulj meg egyenesen járni!
A kicsi rák alaposan megsértődött. Azonmód visszavágott:
- Nos, mama, én csak téged utánoztalak. Azt hittem ilyen módon kell járnunk, mivelhogy te is így jársz. Ha nem szép a járásom, előbb te magad járj egyenesen, utána én is úgy teszek, ahogy te. Mutasd meg, hogyan csináljam!
A rák-anyuka elcsöndesült. Imádkozott, hogy senki se hallja, amit a fia mondott neki. Ez volt az a hiba, amit elkövetett. Nem szabadott volna olyan tanácsot adnia, amelyet ő maga nem tud követni.
Andare
Andare egy bizonyos Kandy nevű helyen lakott. Ő volt a király udvari bolondja. A királyi udvar egyik minisztere sok-sok éjszakán át nem tudott aludni, mert egy probléma nehezedett rá. Magához hívatta hát Andarét, aki nagy örömére volt az egész udvarnak. Andare közelében eltűntek a bajok, gondok. Szellemessége és intelligenciája gyakran még a királyt is harsogó nevetésre késztette. Eképpen folyt le köztük a beszélgetés:
A miniszter azt mondta:
- Andare, mesélnél nekem valami történetet elalvás előtt?
- Örömmel, sir - mondta a bolond.
Andare letelepedett a miniszter ágyának a szélére és belefogott egy történetbe, olyan körülményesen mondta el, ahogy csak tudta, hogy minél hosszabb legyen. Hanem a miniszter le sem hunyta a szemét. Andare volt az, aki horkolni kezdett.
- Andare, elaludtál? - kérdezte a miniszter.
- Nem, nem, csak éppen egy számításon dolgozom.
Andare egy kisvártatva megint elbóbiskolt.
- Sikerült már kiszámolnod?
- Még nem, ez nagyon nehéz.
- Mondd el, miről van szó, én meg tudom oldani.
Andare jártatni kezdte az agyát.
- Ha az égen minden csillag lámpássá változna egy éjszakára, hány gallon olajra lenne szükségünk, hogy mindet kivilágítsuk?
A miniszter nem tudta kiszámítani, ezért továbbra is csöndben ültek. Andare negyven pislogásra használta fel a csendet.
- Andare?
Andare felriadt:
- Igen, sir...
- Álmos vagy?
- Nem. Most egy másik problémán dolgozom. Ez még nehezebb.
- Mi az?
Andare újabb dolgot gondolt ki:
- Ha a tenger minden vize tintává változna, vajon mennyi papírra lenne szükségünk, teleírjuk vele?
Amíg a miniszter ezen gondolkodott, Andare szundított egy kicsit.
- Andare?
Egy kis idő múlva Andare válaszolt:
- Uram?
- Megint számolgatsz valamit?
- Most komoly dolgon töprengek.
- Miféle komoly dolgon?
- Azon, hogy elalszik végre ez a bolond, vagy hagy engem aludni.
A miniszternek szerencsére volt humorérzéke. Nevetésben tört ki. Azután sarkon fordult és békésen elment aludni.
Hogyan tüntette el Andare a dombot?
Andare a Kandy-i király udvari bolondja volt.
Egy nap hallotta a felvidék egyik rizsföld-tulajdonosát, amint azt mondta:
- Van egy domb a rizsföldem kellős közepén. Bárcsak elszállíttathatnám onnan.
Andare termékeny képzelete elidőzött e szavakon. Odalépett a gazdag földbirtokoshoz és így szólt:
- Uram, én el tudnám szállítani a dombot, mely a rizsfölded legközepén áll, olyan messzire, mint a Singha Raja erdő.
A gazdag földesúrnak tetszett az ötlet.
- Mennyit kérsz fizetségül ezért a munkáért? - érdeklődött.
Andare elvörösödött.
- Én nem kérek semmilyen fizetséget - mondta. - Megteszem, csak azért, hogy segíthessek neked. Szeretek segíteni az embereknek. - Andare megvakarta a fülét. - De az azért szép dolog lenne, ha megerősítenél egy kis rizzsel, meg currys pörkölttel, olyan három hónapig.
- Semmi akadálya - mondta a gazdag ember. Magában azt gondolta, egész olcsó ár, hiszen csak egy embert kell élelmezni.
Szóval a következő három hónapban Andare elhanyagolta az udvari kötelességeit. Éjjel-nappal a gazdag ember házában időzött és rizst evett mindenféle finomságokkal. Egyre kövérebb lett, egyre jobban kikerekedett.
- Nem volna már ideje odébb vinni a dombot - kérdezte a gazdag ember egy reggel.
- Holnap meglesz - felelte Andare sietősen. - Elviszem azt a dombot egészen Singha Raja erdőig. Kérd meg a falubelieket, hogy jöjjenek el, és figyeljenek.
Másnap reggel egy kiadós reggeli után, amely jó illatú rizsből és szárnyashúsból készült curryből állt, Andare a dombhoz sétált. Az egész falu összegyűlt, hogy lássa az előadást.
Andare óvatosan egy száraz bételdarabot helyezett a vállára. Aztán a hallgatóságra pillantott és azt mondta:
- Gyerünk, mindenki! Mit ácsorogtok ott? Gyerünk, emeljétek fel a dombot és helyezzétek a vállamra, utána már el tudom vinni Singha Raja erdőig.
A rizsföld tulajdonosa és a falusiak lassan rájöttek, hogy ez nem más, mint Andare, az udvari bolond és hogy alaposan rászedte őket.
Andare nevetve ment haza. Jó kis három hónap volt!
| | |
|
|
|
Ha tetszik portálom, üzenj nekem!
Szeretettel visszavárlak!
Ha nem tetszik,sürgősen keresd meg a képernyő jobb sarkában a piros X-t.
"Az illemet otthonról hozzuk magunkkal!"
| | |
További idézetek...
További idézetek...
NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?
..KATT IDE!..
Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach
Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre
Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc
Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman
| | |
KREATÍV ALAPANYAGOK MEGVÁSÁROLHATÓK |
|
| | |
HA VAN KEDVED,KÉSZÍTS TE IS ÉS PÁLYÁZZ!! Itt: |
|
| | |
SABLONOKAT, MINTÁKAT A KÉPESLAPKÜLDŐIMBEN BŐVEN TALÁLTOK! |
|
| | |
További idézetek...
További idézetek...
 
Ma csak élvezd az életet,
örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged,
pohár csendül, Isten éltet!
Dupla Kávé
Jó tett helyébe jót várj.
Eged legyen borutlan isten arcz,
Szíved nyugalmasan mosolygja meg
Tündér évek` malaszthozó sorát.
Ezt kivánom nevednek ünnepén
Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Nagy Imre
Amit az ember nem ért, azt csodálja.
| | |
Dúdoló
Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.
(Rab Zsuzsa)
| | |
Mindenki magányosan áll a föld szívén,
átdöfve a nap egy sugarától:
és már itt is az este.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép száz látó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
| | |
J¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤J |
|
| | |
Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás, s
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Pilinszky János
| | |
SZELIDÍTS MEG
Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek a szavaidban,
szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek,
szelídíts meg kezeiddel,
hogy még egyszer
megfoghassam kezedet,
szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyogjak még rád,
szelídíts meg magányoddal,
hogy feloldjam magányodat,
szelídíts meg, hogy én is
megszelídítselek.
| | |
Csodálatos este
Volt egy csodás este
mikor gyertyafény leste
hogyan bókolt egymásnak
két szerelmes teste.
A félő gyönyör altja
Néztük, ahogy vallja
szemünk a szemünkbe
egymást hogy akarja.
Majd összebújtunk lassan
ölelt éjfekete paplan
féltés és vad hiány
volt minden pillanatban.
Nem volt, se nyár, se tél, vagy éjjel
csak csodás szenvedéllyel
öleltük Szerelmünk
furcsa titkos kéjjel.
De elmúlt minden szépen
s már csak, szép szemeid kérem
légy mellettem mindig,
mert nélküled semmi,
nélküled végem.
| | |
ÉDES
Édes, e szó jelenti az életet,
Édes, te, vagy aki kell nekem,
Édes ne menj el mellettem,
Édes szeress, kellesz nekem.
Kellesz nekem, testileg-lelkileg,
Kellesz, a lelkem had gyógyuljon meg,
Kellesz,
had érezhessem magam embernek,
Kellesz, mert nagyon szeretlek.
EGYSZERŰ ÉLET
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
(ANNA AHMATOVA)
(fordította: Rab Zsuzsa)
Nem vagyok lángoszlop,
se magamat Teremtő,
se befelé forduló,
se lírámat hirdető,
Nem vagyok megváltó,
se zsoltárt éneklő,
nem vagyok Gonosz,
és nem vagyok szerető,
nem vagyok író,
se vezető Pásztor,
Semmi vagyok,
de az legalább százszor!
Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi
összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű
Ébredést.
A csillag-ablakok
Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket --
Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -
- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.
(Szent-Gály Kata (zitus))
| | |
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
