Ülj ide mellém…
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
(Csukás István)
| | |
Várlak
Merengve ültem a parton,
Rám köszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.
Várlak. "Talán nem jössz el?"
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.
Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.
| | |
¤BARÁTI MAGAZINOK, OLDALAK¤ |
|
| | |
B¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤B |
|
| | |
A VERS
A villám sem él sokáig,
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet,
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan addig él,
ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig, indul tőlem,
s meglel téged.
| | |
„Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!”
"A végtelenhez mérve nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
| | |
"Amikor gyenge vagy,
akkor vagy a legerősebb.
Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ.
Amikor végképp elbuktál,
és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán
egyetlen sóhajtás a győzelem.
Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts!
Fújd ki a levegőt,
ereszd el a kétségbeesést,
ereszd el dühödet,
ereszd el a görcsös akaratot!"
| | |
AZ ÉN SZIVEM
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
(Nagy László)
„Az Isten az egyszerűség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.
Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem, vele s versenyeztem.
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.”
(Ady Endre: Az Isten balján)
Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
Ma június van
S kissé búsan
Jöttem el valahonnan.
Jóéjszakát se mondtam.
Meleg, vihartalan
Nyárban
Tettem be oda a szívem
S a lábam
S szeretném kivonni őket,
E hamar lépegetőket.
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
(Ady Endre)
Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.
Majd egyszer... Persze...
Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
(Tóth Árpád)
| | |
| | |
|
|
|
|
Srí Lanka-i mesék, mondák...3
bb 2007.01.11. 04:09
 Kanabis-királynő...
A csillagleső...
A madár jó tanácsa...
Kanabis-királynő
Réges régen, amikor az emberek isteneket alkottak a hatalmas és segítőkész emberekből, élt egy ilyen isten Walawe tartományban. Mangara Isteni Hercegnek hívták őt az emberek, vagyis Mangara Deiyo Kumaraya-nak.
Talán valóban herceg volt. A felesége elbűvölő szépség volt, akit rajongva szeretett, Bisonak hívták, vagyis Királynőnek.
Ha végigmész a viharos Pelmadulla úton, egy pásztorok lakta tájat látsz, Gal Payát. Ez a mai Uda Walawe Nemzeti Park északnyugati határánál található.
Ennek a festői vidéknek a lakói többnyire marhapásztorok vagy chana-termesztők. Bárki összeakadhat velük, amint alkalmi igavonó állataikkal viszik a terményeiket a pénteki vásárba Pallebeddébe.
Dahiya Hela és Hattangala elődombsága ékesíti ezt a területet. Hullámzó dombok amfiteátruma, ameddig a szem ellát. A dombok csúcsáról, madártávlatból egészen az Uda Walawe rezervátumig ellátni. Naplementekor a szivárvány árnyalatai öntik el a rezervátum vizeit és a szívünket.
Hattangala az a hely, ahol Dutugemunu herceg kiképezte a katonáit. Ma virágzó falu kókusz-ültetvényekkel, gyümölcs-fákkal, és chana-földekkel. A fákon veera, pula, dada kirella, nuga és burutha.
A göndör dombok között láthatjuk a sziklás iker-tavat, amelyet Kuttan Pokunának, Iker-tónak hívnak. Sosem szárad ki, még súlyos aszályok idején sem.
A legelbűvölőbb a fodros dombok közül a Kanabiso Gala vagyis a Vak Királynő Szikla, amelynek szalagja övezi a tájat. Mangara Deiyo Kumaraya óvta az emberek legértékesebb birtokát, a bölényeket. Neki magának a legnagyobb értéke egy kristály-gyöngy volt, melyet Cudamanikya-nak hívtak. Ezzel a gyöngykristállyal bármit elérhetett, amit csak akart.
A gyöngykristályt óvatosan egy barlangba rejtette. Még Biso sem tudott róla. De egy nap véletlenül meglátta a sziklahasadékon át, mit csinál Mangara a barlang belsejében. Ez volt valójában a Cudamanikya iránti vágyakozásának a kezdete. Egy napon, amikor Mangara távol volt, Biso belépett a barlangba és a kezébe vette a Cudamanikya-t. éppen a gyöngyöt vizsgálgatta, amikor Mangara meglepetésszerűen belépett a barlangba.
Amikor meglátta, hogy felesége felfedezte a gyöngykristályt, amelyet olyan aggódva rejtett el előle, vad harag öntötte el a szívét. Megátkozta őt: thee ge asdeka Kanaveyan. Vakuljon meg mindkét szemed.
És lőn. Most már vakon járt a szikla körül egy kötél segítségével. Biso neve Kanabiso lett. Mangara szerelme bűbájos felesége iránt mintha elpárolgott volna, és most már azt fontolgatta, hogy végleg megszabadul tőle. Utasította a szolgáit, hogy oldozzák el a kötél végét, melynek segítségével Kanabiso le-fel mászott a sziklán. A kötelet egy szakadék alján kötötték meg, így Kanabiso feneketlen mélységbe zuhant . Halálra zúzta magát.
A szikla, melyet évszázadok óta Kanabiso Gala-nak vagy másnéven Vak Királynő Sziklájának hívnak, még mindig áll. 75 láb magas és olyan 40 láb széles. Volt rajta egy őrtorony is, valószinűleg akkoriban, amikor Mangara elrejtette a Cudamanikya-t.
Különös, hogy Wellawaya másik híres helye, a Handapana Gala, a Holdvilág Szikla szintén Kanabisoval hozható kapcsolatba.
A régi Handapana Gala Víztároló, amelyet mára már újáépítettek, két szikla közé épült a Pelwatta Cukornád-ültetvény közelében. Ez a kedvenc találkahelye a vadon élő elefántoknak és nehéz próbatétel a paraszt-családoknak, amelyek itt telepedtek le.
Úgy tartják, hogy Mangara istenség és a Királynő ezeken a sziklákon lakott. A Királynő volt az, aki rábeszélte Rubunu Rata királyát, Kavan Tissa-t, hogy építsen víztározót a két szikla közé.
Manapság egy ókori tájat láthatunk ott, beszórva kőoszlopok és régi dagobák romjaival. Ez is sok kötetnyit mesél a királynőről, aki hagyott valamit a sziget népére, valami sokkal értékesebbet, mint a Mangara kaphatott a Cudamanikya gyöngykristályától.
A csillagleső
Élt egy bizonyos országban egy ember, aki sokat tudott a csillagokról. Minden idejét azzal töltötte, hogy a csillagokat figyelte és megpróbált minél többet kideríteni róluk. Napokon át másra sem gondolt. Éjszakákon át leste a csillagokat. Csillaglesőnek hívták az emberek.
Gyakran nem is hallotta meg, ha szóltak hozzá. Csak azt hallotta meg, ha az emberek a csillagokról beszélgetnek. Semmi másról nem szeretett beszélgetni. Olyan mélyreható tudása volt, hogy a nép nagy része nem is értette, mit beszél. Nagyon okos volt, de unalmas. Valójában nagyon kevés ember töltötte vele az idejét.
Egy éjjel, mikor az égbolt sötét bársonyán millió csillogó csillag szóródott szét, a csillagleső egyedül bolyongott, arcát elragadtatottan a ég felé fordította. Izgalomba jött, ahogy az apró ragyogó és csillogó csillagokat nézte. Feszült figyelemmel bámult fölfelé észre sem véve hová lép.
Egy pillanat és az ember már egy gödör fenekén csücsült. Egy ideig észre sem vette, hogy egy gödörbe esett. Mély és mocskos verem volt. Megpróbált kimászni belőle, de nem tudott.
- Segítség! Segítség! - ordított rémülten.- Szabadítsatok ki ebből a lyukból!
Egy arra járó hallotta a kiabálást és gyorsan kihúzta.
- Jóuram - mondta amaz a bánatosan néző Csillag-lesőnek - mindig a csillagokat nézed. Mért nem figyelsz oda a gödrökre is? Okos ember vagy, sok mindent tudsz figyelemre méltó dolgokról, de semmit sem tudsz az élet egyszerű dolgairól.
A madár jó tanácsa
Egyszer egy kereskedő vásárolt egy csodaszép papagájt. Hazavitte és betette a kalitkába.
Egy nap a papagáj azt mondta a kereskedőnek:
- Ó, te kereskedő! Mi hasznod abból, hogy itt tartasz egy kalitkában? Mért nem nyitod ki a kalitkám ajtaját, mért nem engedsz szabadon? Ha megtennéd, elmondanék neked három arany igazságot, amely még nagy hasznot hoz neked az életben.
A kereskedőt érdekelni kezdte a dolog.
A madár folytatta:
- Megígérem, hogy az első arany igazságot akkor mondom el, amikor a kezedben ülök. Ha elégedett vagy, engedd, hogy felszálljak a ház tetejére. Onnan fogom elmondani a második arany igazságot. Ha azzal is elégedett vagy, a harmadik arany igazságot már a kerti fa egyik ágáról fogom elmondani.
A kereskedő kinyitotta a kalitkát, és a tenyerébe vette a madarat.
- Mondd hát az első arany igazságot.
A madár megingatta a fejét és azt mondta:
- Ha valamit el kell veszítened az életben, még ha az életeddel egyenértékű is, ne aggódj miatta.
- Ez a legjobb filozófia - ismerte el a kereskedő. - Felszállhatsz a háztetőre.
A madár felröppent és leszállt a háztetőre. Újra megszólalt:
- Ne higyj el semmit, amíg a saját szemeddel nem láttad.
- Tetszik ez a jótanács - kommentálta a kereskedő. - Felszállhatsz a fának a tetejére.
A papagáj még magasabbra szállt és letelepedett a kert legmagasabb fájára, annak is a legtetejére.
- Óh, kereskedő! Két drágakő van a gyomromban. Ha felvágtad volna a hasamat, most tiéd lenne mindkettő.
Ennek hallatán a kereskedő szörnyen feldúlt lett. Ha a papagáj elrepül, elveszíti a drágaköveket, de most már lehetetlen elkapni, túl magasan van.
Nagyon ideges volt, durván odavetette:
- Jól van. Mondd a harmadik tanácsot és menj amerre látsz.
A papagáj felnevetett:
- Hát nem ostoba vagy? Ha nem vagy képes megfogadni az első két tanácsomat, mi hasznod lehet a harmadikból? Azt mondtam, ne siránkozz, ha elveszítesz valamit, te meg siránkozol két drágakő miatt, amely sosem volt a tiéd. Azt mondtam, ne higyj el semmit, amíg nem láttad a saját szemeddel, te meg itt azt hiszed, hogy két drágakő van a gyomromban. Hogy tudnék élni kövekkel a gyomromban?
És a papagáj kacagva elrepült.
| | |
|
|
|
Ha tetszik portálom, üzenj nekem!
Szeretettel visszavárlak!
Ha nem tetszik,sürgősen keresd meg a képernyő jobb sarkában a piros X-t.
"Az illemet otthonról hozzuk magunkkal!"
| | |
További idézetek...
További idézetek...
NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?
..KATT IDE!..
Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach
Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre
Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc
Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman
| | |
KREATÍV ALAPANYAGOK MEGVÁSÁROLHATÓK |
|
| | |
HA VAN KEDVED,KÉSZÍTS TE IS ÉS PÁLYÁZZ!! Itt: |
|
| | |
SABLONOKAT, MINTÁKAT A KÉPESLAPKÜLDŐIMBEN BŐVEN TALÁLTOK! |
|
| | |
További idézetek...
További idézetek...
 
Ma csak élvezd az életet,
örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged,
pohár csendül, Isten éltet!
Dupla Kávé
Jó tett helyébe jót várj.
Eged legyen borutlan isten arcz,
Szíved nyugalmasan mosolygja meg
Tündér évek` malaszthozó sorát.
Ezt kivánom nevednek ünnepén
Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Nagy Imre
Amit az ember nem ért, azt csodálja.
| | |
Dúdoló
Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.
(Rab Zsuzsa)
| | |
Mindenki magányosan áll a föld szívén,
átdöfve a nap egy sugarától:
és már itt is az este.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép száz látó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
| | |
J¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤J |
|
| | |
Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás, s
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Pilinszky János
| | |
SZELIDÍTS MEG
Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek a szavaidban,
szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek,
szelídíts meg kezeiddel,
hogy még egyszer
megfoghassam kezedet,
szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyogjak még rád,
szelídíts meg magányoddal,
hogy feloldjam magányodat,
szelídíts meg, hogy én is
megszelídítselek.
| | |
Csodálatos este
Volt egy csodás este
mikor gyertyafény leste
hogyan bókolt egymásnak
két szerelmes teste.
A félő gyönyör altja
Néztük, ahogy vallja
szemünk a szemünkbe
egymást hogy akarja.
Majd összebújtunk lassan
ölelt éjfekete paplan
féltés és vad hiány
volt minden pillanatban.
Nem volt, se nyár, se tél, vagy éjjel
csak csodás szenvedéllyel
öleltük Szerelmünk
furcsa titkos kéjjel.
De elmúlt minden szépen
s már csak, szép szemeid kérem
légy mellettem mindig,
mert nélküled semmi,
nélküled végem.
| | |
ÉDES
Édes, e szó jelenti az életet,
Édes, te, vagy aki kell nekem,
Édes ne menj el mellettem,
Édes szeress, kellesz nekem.
Kellesz nekem, testileg-lelkileg,
Kellesz, a lelkem had gyógyuljon meg,
Kellesz,
had érezhessem magam embernek,
Kellesz, mert nagyon szeretlek.
EGYSZERŰ ÉLET
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
(ANNA AHMATOVA)
(fordította: Rab Zsuzsa)
Nem vagyok lángoszlop,
se magamat Teremtő,
se befelé forduló,
se lírámat hirdető,
Nem vagyok megváltó,
se zsoltárt éneklő,
nem vagyok Gonosz,
és nem vagyok szerető,
nem vagyok író,
se vezető Pásztor,
Semmi vagyok,
de az legalább százszor!
Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi
összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű
Ébredést.
A csillag-ablakok
Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket --
Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -
- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.
(Szent-Gály Kata (zitus))
| | |
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
