Ülj ide mellém…
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
(Csukás István)
| | |
Várlak
Merengve ültem a parton,
Rám köszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.
Várlak. "Talán nem jössz el?"
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.
Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.
| | |
¤BARÁTI MAGAZINOK, OLDALAK¤ |
|
| | |
B¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤B |
|
| | |
A VERS
A villám sem él sokáig,
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet,
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan addig él,
ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig, indul tőlem,
s meglel téged.
| | |
„Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!”
"A végtelenhez mérve nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
| | |
"Amikor gyenge vagy,
akkor vagy a legerősebb.
Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ.
Amikor végképp elbuktál,
és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán
egyetlen sóhajtás a győzelem.
Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts!
Fújd ki a levegőt,
ereszd el a kétségbeesést,
ereszd el dühödet,
ereszd el a görcsös akaratot!"
| | |
AZ ÉN SZIVEM
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
(Nagy László)
„Az Isten az egyszerűség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.
Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem, vele s versenyeztem.
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.”
(Ady Endre: Az Isten balján)
Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
Ma június van
S kissé búsan
Jöttem el valahonnan.
Jóéjszakát se mondtam.
Meleg, vihartalan
Nyárban
Tettem be oda a szívem
S a lábam
S szeretném kivonni őket,
E hamar lépegetőket.
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
(Ady Endre)
Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.
Majd egyszer... Persze...
Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
(Tóth Árpád)
| | |
| | |
|
|
|
|
Srí Lanka-i mesék, mondák...2
bb 2007.01.11. 04:04
 A hibák két zsákja.....
Kartikeya istenség és a démonok háborúja....
Kalyani Pura és Buddha látogatása Sri Lankán....
A hibák két zsákja
Réges régen úgy mesélik istenek szálltak a földre.
Amíg itt tartózkodtak, lelkesen figyelték az embereket. Sok minden volt a földön, ami szórakoztatta őket.
Amikor eljött az ideje, hogy visszatérjenek a mennybe, az istenek királya megajándékozta az embert, olyan ajándékkal, amely majd mindig emlékezteti őket a látogatásra.
Két zsák volt az ajándék.
"Az egyik zsák a te hibáidat tartalmazza, - mondta Brahma, az istenek királya - a másik zsák pedig a szomszédod hibáit."
Az ember felvette mind a két zsákot. Egészen zavarba jött és nem is tudta, hogyan köszönje meg az ajándékot. Már azt sem tudta, mihez kezdjen az ajándékkal. Nem tetszett neki a zsák a saját hibáival, úgyhogy a vállán átvetve vitte. Így nem kellett látnia a hibáit és elfeledkezhetett róluk.
A zsák a szomszéd hibáival tetszett neki. Örömmel, mosolyogva akasztotta le a válláról, hogy mindig előtte legyen és jól láthassa, és különbnek érezze magát, mint ők.
Brahma és a többi isten magukban mosolyogtak, ahogy az ember elsétált.
Ígyhát ettől a naptól fogva az ember járja a világot és a maga módján mindig vele van ez a két zsák, Brahma ajándéka. A saját hibáinak hátat fordít, és a szomszédjai hibáit nézegeti mindig.
***
Kartikeya istenség és a démonok háborúja
Valamikor réges régen nagy háborúság volt a Surák és az Asurák között. A Surák istenek voltak. Az Asurák pedig démonok.
A démonok királya, Padmasura elfogta az isteneket, Indrát, Varunát, Agnit, Vayut és a többi istent. A démonoké volt a győzelem.
A legyőzött istenek a rabszolgái lettek Padmasura királynak és az ő démonjainak. Elviselhetetlen helyzet volt. A fogságba vetett istenek összegyűltek, hogy megvitassák hogyan tudnák visszafoglalni korábbi helyüket. De akárhogyan törték a fejüket, nem találtak módot rá, hogy elintézzék a démonkirályt.
Nem könnyű dolog Padmasurával harcolni. Már kilencezer világot leigázott és ezt roppant nagy birodalmat Lankáról irányította, melyet fővárosává tett.
Így leigázva ilyen hatalmas király ellen harcolni nem volt könnyű feladat. Valójában lehetetlen volt.
- Menjünk Brahmához és kérdezzük meg tőle a megoldást!
Brahma, az istenek királya nem látott kiutat. Ígyhát a bukott istenek Visnuhoz mentek.
- Én sem tudok kigondolni semmilyen megoldást - mondta Vishnu. - Mért ne kérdezzük meg Shiva istent?
Elmentek hát Shivához.
- könyörgünk, segíts rajtunk - kérlelték.
Shiva, aki éppen mély meditációból emelkedett ki, így felelt:
- Méltóságomon aluli, hogy démonokkal, királyokkal, vagy más effélékkel harcoljak. Az már a ti dolgotok, hogy a démonok királya ellen harcoljatok. De ő túl hatalmas ahhoz, hogy elbánjatok vele. Elküldöm a fiamat, Kartikeyát, hogy szembeszálljon Padmasurával. Kartikeya különösen nagy erőt mutat és a főparancsnokom. Az ő tulajdonában van egy vel másnéven lándzsa, amelyet az anyja Parvati istennő ajándékozott neki. - Shiva lágyan mosolygott és hozzátette: - Parvati a tulajdon isteni testéből alkotta meg ezt a velt.
Indra, Varuna, Agni, és Vayu isteneket hála és remény töltötte el.
Kartikeya isten fogta a vel-t és azon nyomban délre repült, Thiruchendurba, Dél-Indiába. Ebből a kikötőből Kartikeya ultimátumot küldött a Lanka-i démonok főparancsnokának.
- Engedd el a foglyul ejtett isteneket vagy küzdj meg velem.
A válasz világos volt.
- Készen állok a harcra.
Az Asurák a Kalu Gangától délre táboroztak. A Surák előjöttek és tábort ütöttek a folyótól északra.
Kartikeya már a találkozás első pillanatában belevágta a lándzsát Padmasurába. A haldokló démonkirály Kartikeyához kiáltott szörnyű fájdalmában:
- Könyörgök, add meg nekem az élet adományát! Megköszönöm neked, Kartikeya.
És Kartikeya teljesítette a démon-király kívánságát, visszaadta az életét, de csak kakasként. Később pávává változtatta.
Nem sokkal azután, hogy megünnepelték a győzelmet, Kartikeya isten találkozott a veddhák hercegnőjével, aki lankai bennszülött volt. Valli volt a neve.
Kartikeya isten beleszeretett és feleségül vette. A falut, ahol találkoztak, összeházasodtak és letelepedtek Kartikeya Gamának vagy Kataragamának nevezték el, Kartikeyafalvának.
Ez még jóval Dutugemunu király uralkodása előtt történt, amely időszámítás előtt 200-ra datálható. Az hisznek benne, hogy Kartikeya és felesége Valli még mindig uralkodnak Kataragamában. Többezer különböző valláshoz és rasszhoz tartozó hívő hódol nekik minden kegyhelyen, és a segítségüket kérik az emberi lét rögös útján.
Kalyani Pura és Buddha látogatása Srí Lankán
Körülbelül kétezer-ötszáz évvel ezelőtt, úgy beszélik, harc tört ki két Naga herceg között, Chuloderának és Mahoderának hívták őket. Egy drágakővel kivert trónon vesztek össze.
Egyik herceg sem engedett. Sehogy sem tudták rendezni a dolgot. Ígyhát Chulodera azt mondta:
- Csak egy ember van, aki igazságos ítéletet tud hozni. Hívjuk meg Buddhát, ő majd semleges földön pártatlan döntőbíránk lesz.
Mahodera beleegyezett. Kalyani Purát választották a találkozó helyszínéül.
Kalyani Pura Úr testvérének Vibhisana királynak a fővárosa volt. Ravana király veresége után Vibishana felügyelte a szigetet.
A Buddha a hagyomány szerint elfogadta a meghívást és egyenesen az égből szállt le Kalyani Purára. Meghallgatta, milyen vitája van egymással a két dühödt hercegnek.
Amikor befejezték az ügy ismertetését, a Buddha beszélt nekik az anyagi világ változékonyságáról, az élet múlékony természetéről.
A két herceg elszégyellte magát. Mahodera azt mondta:
- Ezeket a bölcs szavakat hallva ostobaságnak tűnik egy szék miatt harcolni, mégha trón is.
Chulodera azt mondta:
- Ajánljuk fel a trónt Buddhának.
A Buddha elfogadta a trónt, de nem vitte magával Indiába. Hátrahagyta Kalyani Purában, és az emberek hatalmas pagodát építettek, hogy megemlékezzenek Buddha látogatásáról Kalyani Purában és bölcs tanácsairól, melyeket a veszekedőknek adott.
Ahogy múltak a századok, Kalyani Purából Kelani Pura lett. Kelani Tissa király elfogott egy fiatal szerzetest, aki szerelmes levelet vitt a királynőnek, éppen az ő tulajdon öccsétől. Egy pálmalevélre írták a levelet.
Ahelyett, hogy megbüntette volna a szerzetest, aki valójában egy sárga csuhát öltött szélhámos volt, a király megpróbálta megbüntetni a szerzetes tanárát, aki a palotába kísérte, mikor alamizsnát gyűjtött.
A tanár egy szerzetes volt, aki elérte a szentséget, egy arhat. A király ezt a szent embert egy forró olajjal teli üstbe lökette.
De a szerzetes olyan szentéletű volt, hogy az olaj ahelyett, hogy megégette volna, hűsítően bugyborékolt körülötte.
Az istenek az égben látták Kelani Tissa szörnyű tettét. Megharagudtak és tettek róla, hogy Kelani mellett a tenger is durva és haragos legyen. A felkorbácsolt tenger elöntötte Kelani völgyét.
A pánikba esett emberek a királyhoz sereglettek. Nagyon dühösek voltak a királyra, mert tudták, hogy ez a büntetés azért, mert megpróbált olajban főzni egy szent embert.
- Követeljük, hogy áldozz az isteneknek, hogy lecsillapítsák a tengert! - kiáltották az emberek.
A király hívatta a leányát a szépséges Vihara Maha Devit.
- Feláldozom őt, hogy levezekeljem a bűnömet - így szólt a király. - Siessetek és díszítsétek fel az arany bárkámat, és hagyjátok őt a bárkában.
Az emberek gyorsan feldíszítették a király arany bárkáját. Figyelték, ahogy a király a bárkába teszi a leányát és kilöki a bárkát a háborgó tengerre.
A bárka hánykolódott és elmerült, a dühödt hullámok között. De nem süllyedt a mélybe. Vihara Maha Devi túl szép és jószívű volt ahhoz, hogy bántódása essen. Sok napon és éjszakán át sodródott a bárka, végül délen vetődött partra.
A Ruhuna-i emberek, akik a tenger melletti Kirinda faluban laktak, megtalálták az arany bárkát, benne pedig a szépséges hercegnőt.
Elvitték őt a királyukhoz.
Kavan Tissa király meglátta a szép hercegnőt és feleségül vette. Vihara Maha Devi kellő időben szült neki egy fiút.
Ő volt későbbi Dutugemunu, aki híres lett a törvénysértők felett aratott győzelmeiről, és arról, hogy győzelmében is nagylelkű maradt.
| | |
|
|
|
Ha tetszik portálom, üzenj nekem!
Szeretettel visszavárlak!
Ha nem tetszik,sürgősen keresd meg a képernyő jobb sarkában a piros X-t.
"Az illemet otthonról hozzuk magunkkal!"
| | |
További idézetek...
További idézetek...
NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?
..KATT IDE!..
Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach
Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre
Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc
Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman
| | |
KREATÍV ALAPANYAGOK MEGVÁSÁROLHATÓK |
|
| | |
HA VAN KEDVED,KÉSZÍTS TE IS ÉS PÁLYÁZZ!! Itt: |
|
| | |
SABLONOKAT, MINTÁKAT A KÉPESLAPKÜLDŐIMBEN BŐVEN TALÁLTOK! |
|
| | |
További idézetek...
További idézetek...
 
Ma csak élvezd az életet,
örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged,
pohár csendül, Isten éltet!
Dupla Kávé
Jó tett helyébe jót várj.
Eged legyen borutlan isten arcz,
Szíved nyugalmasan mosolygja meg
Tündér évek` malaszthozó sorát.
Ezt kivánom nevednek ünnepén
Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Nagy Imre
Amit az ember nem ért, azt csodálja.
| | |
Dúdoló
Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.
(Rab Zsuzsa)
| | |
Mindenki magányosan áll a föld szívén,
átdöfve a nap egy sugarától:
és már itt is az este.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép száz látó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
| | |
J¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤J |
|
| | |
Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás, s
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Pilinszky János
| | |
SZELIDÍTS MEG
Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek a szavaidban,
szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek,
szelídíts meg kezeiddel,
hogy még egyszer
megfoghassam kezedet,
szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyogjak még rád,
szelídíts meg magányoddal,
hogy feloldjam magányodat,
szelídíts meg, hogy én is
megszelídítselek.
| | |
Csodálatos este
Volt egy csodás este
mikor gyertyafény leste
hogyan bókolt egymásnak
két szerelmes teste.
A félő gyönyör altja
Néztük, ahogy vallja
szemünk a szemünkbe
egymást hogy akarja.
Majd összebújtunk lassan
ölelt éjfekete paplan
féltés és vad hiány
volt minden pillanatban.
Nem volt, se nyár, se tél, vagy éjjel
csak csodás szenvedéllyel
öleltük Szerelmünk
furcsa titkos kéjjel.
De elmúlt minden szépen
s már csak, szép szemeid kérem
légy mellettem mindig,
mert nélküled semmi,
nélküled végem.
| | |
ÉDES
Édes, e szó jelenti az életet,
Édes, te, vagy aki kell nekem,
Édes ne menj el mellettem,
Édes szeress, kellesz nekem.
Kellesz nekem, testileg-lelkileg,
Kellesz, a lelkem had gyógyuljon meg,
Kellesz,
had érezhessem magam embernek,
Kellesz, mert nagyon szeretlek.
EGYSZERŰ ÉLET
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
(ANNA AHMATOVA)
(fordította: Rab Zsuzsa)
Nem vagyok lángoszlop,
se magamat Teremtő,
se befelé forduló,
se lírámat hirdető,
Nem vagyok megváltó,
se zsoltárt éneklő,
nem vagyok Gonosz,
és nem vagyok szerető,
nem vagyok író,
se vezető Pásztor,
Semmi vagyok,
de az legalább százszor!
Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi
összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű
Ébredést.
A csillag-ablakok
Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket --
Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -
- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.
(Szent-Gály Kata (zitus))
| | |
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
