Ülj ide mellém…
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
(Csukás István)
| | |
Várlak
Merengve ültem a parton,
Rám köszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.
Várlak. "Talán nem jössz el?"
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.
Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.
| | |
¤BARÁTI MAGAZINOK, OLDALAK¤ |
|
| | |
B¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤B |
|
| | |
A VERS
A villám sem él sokáig,
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet,
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan addig él,
ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig, indul tőlem,
s meglel téged.
| | |
„Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!”
"A végtelenhez mérve nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
| | |
"Amikor gyenge vagy,
akkor vagy a legerősebb.
Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ.
Amikor végképp elbuktál,
és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán
egyetlen sóhajtás a győzelem.
Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts!
Fújd ki a levegőt,
ereszd el a kétségbeesést,
ereszd el dühödet,
ereszd el a görcsös akaratot!"
| | |
AZ ÉN SZIVEM
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
(Nagy László)
„Az Isten az egyszerűség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.
Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem, vele s versenyeztem.
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.”
(Ady Endre: Az Isten balján)
Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
Ma június van
S kissé búsan
Jöttem el valahonnan.
Jóéjszakát se mondtam.
Meleg, vihartalan
Nyárban
Tettem be oda a szívem
S a lábam
S szeretném kivonni őket,
E hamar lépegetőket.
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
(Ady Endre)
Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.
Majd egyszer... Persze...
Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
(Tóth Árpád)
| | |
| | |
|
|
¤KIPRÓBÁLT-FINOM-RECEPTJEIM¤ |
|
Az Erdélyi konyha
bb 2006.09.27. 16:15
 A világon sehol olyan tárkonyos pityoka...
Az erdélyi konyha
A világon sehol olyan tárkonyos pityóka (burgonya) levest nem fõztekúgy, mint a csíkszeredai Városiban, ahol egyébként Erdélyben a legfinomabb, legravaszabb kolozsvári káposztát is áhította - a könnyû leves után az ebéd koronájaként - az érzékenyebb lélek az asztalra. Ez a sajátosan egyedi erdélyi konyha.
Étrend
Mai szóhasználattal: részben a nyersanyagpiac beszűkülése, részben a 70-es évekelkerülhetetlen következményeként globalizálódott az erdélyi vendéglátásban a konyhai ajánlat, az asztalra kerülhetõ fogások majdnem mindenike elvesztette sajátosan egyedi ízét. Így vált általánossá pl. a levesek között a Havaselvén részben átlényegült balkáni csorba, ami különben egy igen ízes fogás, ha eredeti recept szerint készül. Ami jellemzõje, hogy gyakorló honában korpaciberével savanyítják. Erdélyben a leleményesebbje, s ezt ma így tálalják a legtöbb helyen, citromsóval savanyítja és kihagyja a vegyes zöldfûszer (sok kapor, zöldpetrezselyem, zellerlevél és a különleges ízt kölcsönzõ lestyán, vagy leustyán, Levisticum officinale a román nevéhez közelebb álló erdélyi kiejtés szerint) közül éppen a dió ízû leustyánt. Van ugyan ennek egy erdélyiesített változata is, ami ugyanúgy hússal és csontlével, sok idényzöldséggel készül, de savanyítás nélkül, tejfölös eresztékkel és helyenként a magyar konyhában felületesen ismert friss tárkonnyal (Artemisia dracunculus) ízesítve. Erdélyi csorbaként szerepel, ha ott van, az étlapon. Ugyanígy lett általános a román konyhától kölcsönzött pacalleves, amivel valószínû azért barátkozott meg az erdélyi ember és különösképpen a székely - aki alkalmasint "följavítja" zellerlevéllel, télire eltett piros paradicsompaprika kockákkal a szín miatt -, mert elkészítése szinte azonos a tárkonyos bárányfejlevesével, csakhogy éppen tárkony nincs benne, helyette bõven van fokhagyma és télire eltett ecetes, zöld erõs paprika.
A köretek általában rizs, valamilyen párolt zöldség, bár amióta elérhetõ áron beszerezhetõ a kiskonyhák számára is olajsütõ, nem hiányzik a hasábburgonya sem, amit Erdélyben szalmakrumplinak neveznek utalva a szalmaszár és a burgonyahasáb hasonló méreteire.
A fõ fogások között különlegességnek számít a kukoricadarából készült puliszka, aminek fõzési, sütési mesterei igazából a román pásztorok, de ugyanígy a gyimesi csángók, akik teljes hétköznapi és ünnepi étrendet tudnak összeállítani belõle tejjel és különféle tejtermékkel. Éttermi étlapon a kímélõ étrend ajánlatai között található leginkább tejfölös, tehéntúrós puliszka, vagy juhtúrós puliszka néven, vagy simán köretként, ha az étlapon a ma már különlegességnek számító, amúgy közönséges pörköltek, paprikások mellé. Érdekes ízkeverék a puliszka körítéssel felszolgált töltike (románul sarmalute), ami nem egyéb, mint a török konyhától kölcsönzött zöld levélbe (bármilyen fogyasztható zöld levélbe) göngyölt, rendszerint darált, fûszerezett, leginkább birka- vagy bármilyen hús. Halas vidéken, s ebbõl kevés van Erdélyben, a puliszkát a Duna-deltából kölcsönzött recept szerint roston sült, fokhagymalével (román neve szerint: muzsdej, olajjal, sóval, ha van kéznél pár csepp fehérborral habosra kevert zúzott fokhagyma) locsolt csuka mellé. Erdélyben bármilyen hal mellé. Marosludas határában tolakodóan csábít egy halcsárda, ki lehet próbálni taviponty változatban. A Felsõ-Maros mentén, Csikban a hegyipisztráng a nem is különösen ritka csemege, a vendéglõsök leginkább a gyilkostói neveldébõl szerzik be. Nem ritka már az Al-dunai süllõ, vagy a tengeri tokfélék sem.
A Székelyföldön rendszerint túros puliszka néven szerepel az étlapokon, s ezalatt minden esetben juhtúrós értendõ. Ha nem az, akkor nem az igazi. Jó rákérdezni. Ritka a desszertek között a gyümölcs, van viszont fagylaltféle, ún. gyümölcskehely, sütemény is korlátozott választékban. A gyümölcskehely rendszerint konzervgyümölcsbõl készül, bölcs dolog elõbb rákérdezni.Fontos pár mondatban az erdélyi konyha - különben már elõfordult - tájszavairól is megemlékezni. Az már nem titok az anyaországi magyar számára, hogy a burgonya az annak tájanként kolompér, a székelységben inkább pityóka a köznapi neve. Az általánosan használt disznótoros (kolbász, májas- és véreshurka, alkalmasint puliszkával felszolgálva) disznó elõtagja tulajdonképpen a jó sertés erdélyi tájneve, mint ahogy a hurkát Erdélyben egyértelmûen lespórolja a köznapi nyelv a véres vagy májas mellõl. A zöldségek közül a már említett petrezselyem, a murok (fehér, illetve sárgarépa), a paszuly (bab), a Székelyföldön általános a román nyelvbõl kölcsönvett, ejtés szerinti árdé, vagy árdéj a paprika nevére, illetve a vinette a padlizsán nevére. Ha tésztafélét mond az erdélyi, azt minden esetben a sült tésztára, süteményre érti, nem a fõtt tésztára, mit laskának nevez. A tájnevek azok, mint látjuk, amelyek hiánytalanul megmaradtak a különben globalizálódó konyhában.
Erdélyi csirkeraguleves
Hozzávalók:
1 adag csirkeaprólék
1 l víz
5 szem bors
1 babérlevél
1 sárga- és egy fehérrépa
4 dkg vaj
2 evőkanál liszt
ecet
citrom
2 dl tejföl
Elkészítése:
A csirkeaprólékot megtisztítjuk és feltesszük 1 liter vízben főni. Megsózzuk, adunk hozzá 5 szem borsot, 1 babérlevelet, egy-egy megtisztított és négyrét vágott sárga- és fehérrépát. Lassú tűzön puhára főzzük. 4 dkg vajból 1 evőkanál liszttel világos rántást készítünk, és besűrítjük vele a levest. Egy kevés ecettel, de még jobb citrommal, kellemesen savanykássá tehetjük. Még forraljuk pár percig. Végül a 2 dl tejfölt simára keverjük 1 evőkanál liszttel, és tésztaszűrőn keresztül - közben kevergetve - belecsurgatjuk a levesbe. Ettől válik szép simává, finommá levesünk. Kiegészítjük 2 liternyire és még 2-3 percig forraljuk.
Erdélyi borsos tokány
Hozzávalók:
60 dkg marhalapocka
1 nagyobb fej hagyma
olaj
só
bors
1 dl tejföl
egy kevés liszt
ecet
cukor
Elkészítése:
A marhalapockát vékony csíkokra vágjuk. A hagymát megtisztítjuk és apró kockákra vágjuk, majd 3 evőkanál forró olajba tesszük a hússal együtt. Megsózzuk, megborsozzuk, majd víz hozzáadásával fedő alatt puhára pároljuk. Ha zsírjára sült, behintjük 1 teáskanál liszttel, kissé megpirítjuk és felengedjük mártássűrűségűre. Ha szükséges, még utána ízesítjük, még egyszer jól felfőzzük és közvetlenül tálalás előtt 1 dl tejfölt adunk hozzá. Szokták még pár csepp ecettel és csipetnyi cukorral ízesíteni. Tört burgonyával vagy galuskával tálaljuk. A tokánynak igen sok változata van. Gombával vagy majoránnával fűszerezik, készítik vegyesen sertés- és marhahúsból, vesét is adva hozzá.
Jó étvágyat!
| | |
|
|
|
Ha tetszik portálom, üzenj nekem!
Szeretettel visszavárlak!
Ha nem tetszik,sürgősen keresd meg a képernyő jobb sarkában a piros X-t.
"Az illemet otthonról hozzuk magunkkal!"
| | |
További idézetek...
További idézetek...
NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?
..KATT IDE!..
Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach
Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre
Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc
Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman
| | |
KREATÍV ALAPANYAGOK MEGVÁSÁROLHATÓK |
|
| | |
HA VAN KEDVED,KÉSZÍTS TE IS ÉS PÁLYÁZZ!! Itt: |
|
| | |
SABLONOKAT, MINTÁKAT A KÉPESLAPKÜLDŐIMBEN BŐVEN TALÁLTOK! |
|
| | |
További idézetek...
További idézetek...
 
Ma csak élvezd az életet,
örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged,
pohár csendül, Isten éltet!
Dupla Kávé
Jó tett helyébe jót várj.
Eged legyen borutlan isten arcz,
Szíved nyugalmasan mosolygja meg
Tündér évek` malaszthozó sorát.
Ezt kivánom nevednek ünnepén
Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Nagy Imre
Amit az ember nem ért, azt csodálja.
| | |
Dúdoló
Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.
(Rab Zsuzsa)
| | |
Mindenki magányosan áll a föld szívén,
átdöfve a nap egy sugarától:
és már itt is az este.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép száz látó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
| | |
J¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤J |
|
| | |
Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás, s
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Pilinszky János
| | |
SZELIDÍTS MEG
Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek a szavaidban,
szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek,
szelídíts meg kezeiddel,
hogy még egyszer
megfoghassam kezedet,
szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyogjak még rád,
szelídíts meg magányoddal,
hogy feloldjam magányodat,
szelídíts meg, hogy én is
megszelídítselek.
| | |
Csodálatos este
Volt egy csodás este
mikor gyertyafény leste
hogyan bókolt egymásnak
két szerelmes teste.
A félő gyönyör altja
Néztük, ahogy vallja
szemünk a szemünkbe
egymást hogy akarja.
Majd összebújtunk lassan
ölelt éjfekete paplan
féltés és vad hiány
volt minden pillanatban.
Nem volt, se nyár, se tél, vagy éjjel
csak csodás szenvedéllyel
öleltük Szerelmünk
furcsa titkos kéjjel.
De elmúlt minden szépen
s már csak, szép szemeid kérem
légy mellettem mindig,
mert nélküled semmi,
nélküled végem.
| | |
ÉDES
Édes, e szó jelenti az életet,
Édes, te, vagy aki kell nekem,
Édes ne menj el mellettem,
Édes szeress, kellesz nekem.
Kellesz nekem, testileg-lelkileg,
Kellesz, a lelkem had gyógyuljon meg,
Kellesz,
had érezhessem magam embernek,
Kellesz, mert nagyon szeretlek.
EGYSZERŰ ÉLET
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
(ANNA AHMATOVA)
(fordította: Rab Zsuzsa)
Nem vagyok lángoszlop,
se magamat Teremtő,
se befelé forduló,
se lírámat hirdető,
Nem vagyok megváltó,
se zsoltárt éneklő,
nem vagyok Gonosz,
és nem vagyok szerető,
nem vagyok író,
se vezető Pásztor,
Semmi vagyok,
de az legalább százszor!
Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi
összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű
Ébredést.
A csillag-ablakok
Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket --
Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -
- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.
(Szent-Gály Kata (zitus))
| | |
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
