Ülj ide mellém…
Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet, leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.
(Csukás István)
| |
Várlak
Merengve ültem a parton,
Rám köszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.
Várlak. "Talán nem jössz el?"
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.
Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.
| |
¤BARÁTI MAGAZINOK, OLDALAK¤ |
| |
B¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤B |
| |
A VERS
A villám sem él sokáig,
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet,
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan addig él,
ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig, indul tőlem,
s meglel téged.
| |
„Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!”
"A végtelenhez mérve nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
| |
"Amikor gyenge vagy,
akkor vagy a legerősebb.
Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ.
Amikor végképp elbuktál,
és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán
egyetlen sóhajtás a győzelem.
Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts!
Fújd ki a levegőt,
ereszd el a kétségbeesést,
ereszd el dühödet,
ereszd el a görcsös akaratot!"
| |
AZ ÉN SZIVEM
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
(Nagy László)
„Az Isten az egyszerűség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.
Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem, vele s versenyeztem.
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.”
(Ady Endre: Az Isten balján)
Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
Ma június van
S kissé búsan
Jöttem el valahonnan.
Jóéjszakát se mondtam.
Meleg, vihartalan
Nyárban
Tettem be oda a szívem
S a lábam
S szeretném kivonni őket,
E hamar lépegetőket.
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
(Ady Endre)
Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.
Majd egyszer... Persze...
Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
(Tóth Árpád)
| |
| |
|
|
|
[Friss hozzászólások] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
”Az élet értelmét nem keresni kell, hanem nekem kell értelmet adni az életnek!”
Drága Böbemama!
Csak szépet és jót kívánok Neked, millió puszit küldök: Sissi |
A vén Hold lassan ébred. Csillagfényben mosdatja az arcát, Földre küldi legszebb tündérlányát. Az Álomtündért, ki csillagfényből szőtt ruhában jár, Selymes fényű haja közt virágillat bujkál. Vállán gyémántfényű selyemkendő ragyog, Mint víztükrön a hunyorgó csillagok. Ajkán szelíd mosollyal, lágy dallamot dúdol, Szemeidre selymes puha álomport szór. Finom ujjaival megérinti arcod, Szemével üzeni: Legyen szép az álmod.
Szép estét és kellemes hetet kívánok. Drága
Böbe mama,naon kösike a görcis képeket és a sok más
lepetést.
Szeretetpuszillak:agikacska1(a1) |
Reményik Sándor: Dialóg
A harkály kopogtat egy vén fenyőfát. Én a botomra dőlve hallgatom, Mint harmadik. Különben csend lakik Körül az erdőn.
A harkály:
Mit gondolsz öreg: meddig élsz még?
A fenyő:
Azt jól tudják az istenek, Akik az életem kimérték.
A harkály:
Mit gondolsz öreg, hogy mi lesz belőled?
A fenyő:
Bizony mondom, nem függ az se tőlem, Se tőled.
A harkály:
Az emberektől függ tehát?
A fenyő:
Az ember nagynak képzeli magát.
A harkály:
Mit gondolsz mégis: Hiszed, hogy asztalt terítenek rajtad, S melléd telepszik egy vidám család? Vagy ágy leszel, mely mélyen, hűsen altat A nap heve után? Szólj, mit hiszel hát, vén embertelen?!
A fenyő:
Mit tudom én! Bölcső leszek talán. Talán koporsó. Oly mindegy nekem.
Sok-sok szeretettel, Nyúlmami |
Drága Böbemama! Mostcsakazértjöttem, hogy
Puszillak |
Ábrányi Emil: Oly szép, mikor
Oly szép, mikor bús, hosszú éjszakára A láthatárt új hajnal fonja át. Pirul az ég s az ébred, sötét föld Boldog sejtésben sírja harmatát.
Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,
Míg szép fejed szelíden meghajolt. Ó Kedvesem! E bűbájos pirosság Kezdődő üdvöm hajnalpírja volt.
Ha gondolok rá, nedves lesz az arcom. Halk permetegként hull a könny oda. Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdő Boldogságomnak csendes harmata.
Drága Böbemama :) Szeretném megköszönni, hogy hosszú távollétem alatt is látogattad az oldalam. Nagyon jól esett a kedvességed.
Szeretetpuszillak: LadyMoon |
|
Ady Endre
Szent Lélek karavánja
Egy Szent Lélek nevű kereskedő Egykor sürgős, nagy rendelést adott. Jövünk száz sarkából a világnak Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog.
Tevékkel vágtuk át a Szaharát, Drága portékánk részben megavult. De Szent Lélek már ezt így kivánta: Egy kicsi Jövő, egy kicsi Mult.
Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk: Igemálhákkal rakott az agyunk. Miként igérted, vedd át az árut, Fizess, Szent Lélek, éhesek vagyunk.
Oh, mi, szegény, szomoru kupecek, Eszmék vivői, büszke Szolonok. Krőzusok élnek víg dőzsöléssel S a mi kincsünk és sorsunk: a homok.
Hosszú tíz nap volt: sok ezer éves. Hazudtak minden Pünkösd hajnalán. Tüzes nyelvekre, meleg aranyakra Rászolgált immár ez a karaván.
Becsületes, részeg, okos fejünk Mindig másért fáj. Megejti a Szó S úgy futunk el ön-boldogságunknál, Mint szép tájnál bamba kéjutazó.
Elherdáljuk a vérünk és inunk, Minket kezdettől jégeső mosott, Földet szereznek, bankót csinálnak Sok ezer év óta az okosok.
Hajh, Szent Lélek, nem vár a karaván, Éppen elég volt az eszme-evés. Viharverten és sakáltépetten Várjuk: jöjjön hát a kitöltetés.
Fizess, Szent Lélek. Sok volt egy kicsit Ez a bús, bolond, ingyen-szerelem. Ím, megérkeztünk s véres árnyékok Cikkáznak rózsás Pünkösd-reggelen.
Szia Drága Böbemama! Gyönyörű,nyugodt Pihentető hétvégét Kivánok. Szeretetpuszillak. |
Szép hétvégét kívánok Zsóka |
Márai Sándor: A nőkről általában
Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, amikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott.
Arra születtem, hogy kisgyermek legyek, s anyám mellett lassan játsszam az életet. Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból azt, amit lehet. S végül arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.
LGT
Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.
Hamvas Béla
Kellemes hosszú hétvégét!!!
deneverbaba
|
Nagyon kellemes hosszú hétvégét kívánok!
Puszi! Holdfénysugár
...és nagyon köszönöm a videot, csodálatosan szép, s ami érdekes, hogy nagyon aktuális a mondandója!
|
A tudás a legbiztonságosabb páncélszekrény. A programozó olyan szakember, akit hibás programok megírására és kijavítására képeztek ki. A közgazdaságtan egy nagyon hasznos tudomány, mert munkát biztosít a közgaszdászoknak. Ki az elhízott? Mindenki, aki nálad kövérebb. A kirándulás olyan társasjáték, ami veszekedéssel indul és felhőszakadással ér véget. A tolvaj, aki ellopott egy naptárat, 12 hónapot kapott. Nem szeretem a tornázást. Ha Isten azt akarta volna, hogy megérintsük a lábujjunkat, magasabbra rakta volna őket. A tanulás keserű gyökér, de édes a gyümölcse. A vita eszköz arra, hogy másokat megerősítsünk a tévedésükben. A szerénység annak a művészete, hogy mások is rájöjjenek, hogy milyen csodálatos is vagyok. Mindenhol jó, de legolcsóbb otthon. A pénz önmagában nem tesz teljesen boldoggá, de teljesen boldogtalanná sem. A lottónyeremény olyan, mint egy pásztorkutya. Segít összeterelni a szétszéledt rokonságot. Különös, hogy mennyi mindent kell megtanulnunk, ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen keveset is tudunk. Ha nem tanulod meg humorral elviselni a problémákat, öregkorodban nem lesz semmi, amin nevethetnél. A család olyan emberek közössége, akiknek két örökhagyás között azonosak az érdekeik. Végül eljut az ember abba a korba, amikor már nem hazudik az életkoráról, hanem dicsekszik vele. A tévéműsor nem más, mint összekötő elem két reklám között. A közgazdász olyan jövőbelátó ember, aki mindig előre nem látható okokra hivatkozik. A hízelgés hamis pénz, szép csengéssel. Egy jó beszéd olyan, mint egy női szoknya: elég rövid ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést, de elég hosszú, hogy elfedje a lényeget. Dolgozz keveset, nem ér baleset. A biztos módszer arra, hogy megtalálj a házban egy elveszett tárgyat, ha veszel helyette egy újat. Kétféle gyalogos létezik: a gyors és a halott. Mindannyian példát vehetnénk az időjárásról. Soha nem törődik a kritikával.
Drága Böbemama!
Csodaszép hétvégét kívánok! :)
Manócska |
Reviczky Gyula: Pünkösd
Piros pünkösd öltözik sugárba, Mosolyogva száll le a világra. Nyomában kél édes rózsa-illat, Fényözön hull, a szívek megnyílnak.
Hogy először tűnt fel a világnak: Tüzes nyelvek alakjába' támadt. Megoldotta apostolok nyelvét, Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed' Ma is minden bánkodó szívének, Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba': Világító sugaradat áldja!
Habozóknak oldjad meg a nyelvét, Világosítsd hittel föl az elmét, Hogy az eszme szívből szívbe szálljon, Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra, Taníts meg új nyelvre, új imára! Oszlasd széjjel mindenütt az éjet, Szeretetnek sugara, Szentlélek!
Drága Böbemama!
Gyönyörű szép hosszú hétvégét kívánok nagyon sok szeretettel: Sissi |
Épp, hogy használni kezdtem a tegnapot, eljött a ma...
..........................................................................
Szokásomtól eltérően ma egy kis humort hoztam, ezzel kívánva gyönyörű hétvégét!
........................................................................................
Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, az Üveghegyeken is túl, ott, ahol a kurtafarkú malac túr, élt egyszer egy nyuszika. Egyik reggel felkelt, kinyitotta az ablakot, kinyújtózkodott és így szólt: - Hogy én milyen rohadt messze lakom!
.........................................................................................
Mivel mégsem tagadhatom meg önmagam, ezzel a Wass Albert verssel romantikus estéket kívánok!
A Nap
Olyan a szemed, mint a Nap, kár volt, hogy belenéztem, mert jaj, Te a Nap rokona vagy, s nekem a Nap az ellenségem.
Kerüljük egymást ősi daccal és minden ősszel gúnyolom, s ő rám nevet minden tavasszal.
Nyáron elüldöz messze, messze: harmat-homályos rengetegbe, olykor csak játszadoz' velem, hanem mikor meghalt a Nap: az őszi estét szeretem.
Mikor a te szemedbe néztem, érzem, egy kissé messze néztem: mert te a Nap rokona vagy, s nekem a Nap az ellenségem.
Nagyon sok szeretettel, Nyúlmami
Jaj...! Drága Nyúlmami! Te felülmúlhatatlan vagy!!! :-)
Nagyon szépen köszönöm!!!
Egész más lett a hangulatom, mint ahogy felkeltem!
Köszönöm ezt a csodaszépet! Nagyon szép és vidám napot és hétvégét neked!
Szeretetölelés minden ideírt szavadért és képért!
bobemama
|
A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem az a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és megbízik benned."
Csodás hétvégét kívánok szeretettel ölellek Zsóka
Köszönöm szépen ezt a mély gondolatot és a gyönyörű képet!
Szeretetölelés! bobemama
(Próbáltam átmenni hozzád, de azt írja ki, hogy "A keresett file nem található")
(Írd be ide, vagy a bannercserébe a linked. Előre is köszönöm!)
|
Szia Drága Böbemama!
Hol van az a nyár?
Hol van az a nyár Mely kopogtat a tavasz után? Nem suhintja enyhe szellő Nem éltet hűs illata.
Hol van az a nyár Mely kilép a kis topánkából? S elénk toppan strandpapucsban. S hivogat a vízesés zubogó hangja.
Hol van az a nyár Hol az égi áldás friss zuhatagát falva Szivárvány rajzolódik Az égboltra?
Hol van az a nyár Ahol az éden gyümölcsét harapva Testünk barnul nyugodva S nem 50-es faktor óvja?
Hol van az a nyár Ahol lubickolva Szembenéz Velem A kicskacsa?
Hol van az a nyár Ahol elmondanám Ha Én kicskacsa lennék Boldogan fürödnék?
De hol? Ilyen felforrósodott vízben?? Ahol Én is sültkacsa lennék?
Azért mehetsz ám nyugodtan, Csak óvatosan a strandra.:):) Szeretetpuszillak. Kéklaguna.
Nagyon aranyos! Köszönöm szépen!
Sajnos strandra nem mehetek (csak a saját kádamba) :-)
(Ne hari, hogy átszineztem, de az én öreg szemem /még szemüveggel is/
nem lát!)
Szép és vidám napot neked!
bobemama | |
Ama keskeny út
A szálerdő már elmaradt, Most törpefenyő jő, s boróka, Az ösvény egyre keskenyebb, - Jövök, - ki tudja már mióta S megyek, - ki tudja meddig még. A célom - Isten tudja csak - Talán a semmi - tán az ég.
Az ösvény egyre keskenyebb És egyre zengőbb a szívem. Úgy zeng, mint egy kristályharang. Pedig nem rázza senki sem.
Még feljebb gyér fű és moha, - Majd puszta gránit, vagy bazalt, Szélkürtök héjja-riadója, Vagy síri csend, - minden kihalt.
Jövök, nem tudom már mióta.
Egy ismeretlen túlvilág már Fagyasztó áramot lehel. Megyek, - ki tudja meddig még.
Ez tán a mennybemenetel.
Drága Böbemama! Hoztam neked Reményik verset! Kellemes, szép napot kívánok, szeretettel, Nyúlmami |
Szia Drága Böbemama!
Gyönyörű álmokat, Holnapra szép napot. Millió szeretetpuszi.
|
KÖSZÖNET MINDENKINEK
MINDEN KEDVES SZÓÉRT, VERSÉRT, KÉPÉRT!
NAGYON SZÉP ÉS VIDÁM
HETET NEKTEK!
bobemama
|
Drága Böbemama! Nem tudok betelni az oldaladdal! köszönöm ezt a csodát! Szeretettel puszillak, Nyúlmami
Drága Nyúlmami! Köszönöm kedves szavaid, melyek örömmel töltik el szívem!
A te oldalad is nagyon szuper! Megyek is majd este felé körülnézni.
Nagyon szépen köszönöm ezt a csodás képet! (Neki adom drága lányomnak!)
bobemama
|
Mindig jusson idő ...
Nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje
Olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve
Dolgozni, mert ez az örök ifjúság titka
Szeretetet adni, mert gyógyítja az embert, azt is aki adja, azt is aki kapja
Egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere
Néhány kedves szóra,
mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.
Drága Böbemama!
Legyen csodálatos, szép napod, nagyon sok szeretettel ölellek: Sissi
Köszönöm drága Sissikém!
Köszönöm a segítséged is (PPS)!
(Bocsi, későn kaptam meg az E-mail-ed)
Nagyon vidám és szép napot neked! /Majd mék!!! :-)/
bobemama
|
[Friss hozzászólások] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
| |
|
|
|
Ha tetszik portálom, üzenj nekem!
Szeretettel visszavárlak!
Ha nem tetszik,sürgősen keresd meg a képernyő jobb sarkában a piros X-t.
"Az illemet otthonról hozzuk magunkkal!"
| |
További idézetek...
További idézetek...
NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?
..KATT IDE!..
Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach
Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre
Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc
Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman
| |
KREATÍV ALAPANYAGOK MEGVÁSÁROLHATÓK |
| |
HA VAN KEDVED,KÉSZÍTS TE IS ÉS PÁLYÁZZ!! Itt: |
| |
SABLONOKAT, MINTÁKAT A KÉPESLAPKÜLDŐIMBEN BŐVEN TALÁLTOK! |
| |
További idézetek...
További idézetek...
Ma csak élvezd az életet,
örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged,
pohár csendül, Isten éltet!
Dupla Kávé
Jó tett helyébe jót várj.
Eged legyen borutlan isten arcz,
Szíved nyugalmasan mosolygja meg
Tündér évek` malaszthozó sorát.
Ezt kivánom nevednek ünnepén
Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Nagy Imre
Amit az ember nem ért, azt csodálja.
| |
Dúdoló
Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.
(Rab Zsuzsa)
| |
Mindenki magányosan áll a föld szívén,
átdöfve a nap egy sugarától:
és már itt is az este.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép száz látó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
| |
J¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤J |
| |
Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás, s
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Pilinszky János
| |
SZELIDÍTS MEG
Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek a szavaidban,
szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek,
szelídíts meg kezeiddel,
hogy még egyszer
megfoghassam kezedet,
szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyogjak még rád,
szelídíts meg magányoddal,
hogy feloldjam magányodat,
szelídíts meg, hogy én is
megszelídítselek.
| |
Csodálatos este
Volt egy csodás este
mikor gyertyafény leste
hogyan bókolt egymásnak
két szerelmes teste.
A félő gyönyör altja
Néztük, ahogy vallja
szemünk a szemünkbe
egymást hogy akarja.
Majd összebújtunk lassan
ölelt éjfekete paplan
féltés és vad hiány
volt minden pillanatban.
Nem volt, se nyár, se tél, vagy éjjel
csak csodás szenvedéllyel
öleltük Szerelmünk
furcsa titkos kéjjel.
De elmúlt minden szépen
s már csak, szép szemeid kérem
légy mellettem mindig,
mert nélküled semmi,
nélküled végem.
| |
ÉDES
Édes, e szó jelenti az életet,
Édes, te, vagy aki kell nekem,
Édes ne menj el mellettem,
Édes szeress, kellesz nekem.
Kellesz nekem, testileg-lelkileg,
Kellesz, a lelkem had gyógyuljon meg,
Kellesz,
had érezhessem magam embernek,
Kellesz, mert nagyon szeretlek.
EGYSZERŰ ÉLET
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
(ANNA AHMATOVA)
(fordította: Rab Zsuzsa)
Nem vagyok lángoszlop,
se magamat Teremtő,
se befelé forduló,
se lírámat hirdető,
Nem vagyok megváltó,
se zsoltárt éneklő,
nem vagyok Gonosz,
és nem vagyok szerető,
nem vagyok író,
se vezető Pásztor,
Semmi vagyok,
de az legalább százszor!
Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi
összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű
Ébredést.
A csillag-ablakok
Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket --
Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -
- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.
(Szent-Gály Kata (zitus))
| |
| |
|
|