Ülj ide mellém…
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
(Csukás István)
| | |
Várlak
Merengve ültem a parton,
Rám köszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.
Várlak. "Talán nem jössz el?"
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.
Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.
| | |
¤BARÁTI MAGAZINOK, OLDALAK¤ |
|
| | |
B¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤B |
|
| | |
A VERS
A villám sem él sokáig,
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet,
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan addig él,
ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig, indul tőlem,
s meglel téged.
| | |
„Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!”
"A végtelenhez mérve nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
| | |
"Amikor gyenge vagy,
akkor vagy a legerősebb.
Amikor semmid sincs, tiéd
az egész világ.
Amikor végképp elbuktál,
és úgy érzed, már nem bukhatsz
alább, akkor már csupán
egyetlen sóhajtás a győzelem.
Egyetlen sóhajtás.
Sóhajts!
Fújd ki a levegőt,
ereszd el a kétségbeesést,
ereszd el dühödet,
ereszd el a görcsös akaratot!"
| | |
AZ ÉN SZIVEM
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
(Nagy László)
„Az Isten az egyszerűség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.
Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem, vele s versenyeztem.
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.”
(Ady Endre: Az Isten balján)
Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
Ma június van
S kissé búsan
Jöttem el valahonnan.
Jóéjszakát se mondtam.
Meleg, vihartalan
Nyárban
Tettem be oda a szívem
S a lábam
S szeretném kivonni őket,
E hamar lépegetőket.
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
(Ady Endre)
Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.
Majd egyszer... Persze...
Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
(Tóth Árpád)
| | |
| | |
|
|
|
[Friss hozzászólások] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Köszönök szépen mindent!
S minden jó kívánságot,
viszont kívánok!
Nagyon szép napot, s hétvégét nektek!
BOBEMAMA |
| Szia Böbemama!!! Jó hihenést kívánok Neked a hétvégére (is): Ma jönnek az unokáim egy hétre, keveset leszek Net-közelben.Puszillak webnagyi.
|
|
"Mielőtt megtalálod a fehér lovas herceget, sok-sok békát meg kell csókolnod." /Murphy törvénykönyve/ Drága Böbemama! Csodálatos szép hétvégét kívánok, nagyon sok szeretettel: Sissi |
CSAK MOST ÉRZEM ANNAK SÚLYÁT.
Csak most érzem annak a súlyát,
Csak most érzem annak a búját
Bús nagy titoknak, hogy szeretlek...
Ha megpengetem szívem fekete húrját
Elválásunk bús melódiáját búgják
Még mindég itt hordom az arcod benn,
Még mindég Te vagy nekem minden
Csak nekem üres, rideg az utca, ahol laktál...
Csak nekem üres rideg a szívem, mert hajdan benn laktál.
Szeretettel gondolok Rád, Nyúlmami
|
"Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik.
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki.
Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet
keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén
van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott
idöbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott.
Csak éppen hiányzik valami." (Márai Sándor)
Szia Kedves Böbemama!
Csodaszép nyári napokat kívánok!
Sok szeretettel: Manócska
|
"A gyümölcsnek is kell idő az éréshez, hogy íze a legzamatosabb legyen." /Ismeretlen/ Mosolygós szép napot kívánok nagyon sok szeretettel: Sissi
|
Szia drága...Kívánok neked... mosolyokat, amikor bánatos vagy,
Szivárványt, hogy a felhőkben járhass, nevetést, ami ajkadat símogatja
Gyengéd ölelést, amikor a lelked elhagyatott,
Barátokat, akik felvidítanak, szépséget szemeid sokat lássanak,
Önbizalmat, ha kétségek gyötörnek, hitet, melyben teljes az élet,
Bátorságot, hogy megismerd magad, türelmet, hogy a világot elfogadd...
Legyen nagyon-nagyon szép napod és szeretetet, hogy megoszthasd.
|
Heltai Jenő: Szabadsá
Tudd meg : szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg : szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre, S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal, Mindég kevélyen szembe néz a
Nappal, (...) Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte. De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz, S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold, Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz, (...)Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...Gyáva rab vagy.
Ugye mennyire igaz?
Kellemes hetet!
pusssz
deneverbaba
|
Szemed csillogása maga az élet,
Ketten vagyunk mi, és én már nem félek.
Minden pillantásod arcom égeti,
Mert forró tekinteted már nem bírom ki.
Szerelmes szavaid megőrjítenek,
S mindig eszembe jut őrült tekinteted,
Az a különös fény, mely benne ragyog,
Mellyel, ha rám nézel, nyomban meghalok.
Csak nézlek és nézlek, némán, szótlanul,
Mosolygó szemed, mely rám mered vadul.
Visszamosolygok, és egy imába fogok:
Add meg Uram, Őt, akit én akarok.
Szavaid súlya, mely itt él bennem,
Nem szakíthatod ki, te sem Istenem!
Mert bármi mást elvehetsz, mi enyém,
Őt nem adom, Őt már rég kértem én!
Magamat nélküle el nem képzelhetem,
Add nekem Őt, mert Ő az életem.
Szeretlek, mint Hold az égboltot,
Nem szabadulhatsz, ezt most már tudod.
Szerelmes szívem, mely hevesen dobog,
Nem a máséba, a te kezedbe adom.
Rendelkezz vele, mert már csak a tiéd,
S vele együtt fogadd el egy angyal életét"
.
Legyen szép az éjszakád,és még szebb
a holnapod. Millió puszi Zsóka
|
Legyen szép az éjszakád,
és még szebb a holnapod
szeretettel ölellek Zsóka
|
"Milliók vágyakoznak az örökkévalóságra, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni egy esős vasárnap délután." /Suzan Ertz/ Szia Böbemama! Nagyon szép napot kívánok, nagyon sok szeretettel: Sissi |
Kellemes hetet kívánok! Szeretettel gondolok Rád, nyúlmami
|
|
Szia Drága.Kívánok csodaszép jövöhetet.
Most viszont szép álmokat..Puszillak.Luna | |
Drága Böbemama! Ezzel a vidám kis képpel kívánok szép estét és vidám jövő hetet. Szeretettel: Edit
|
Többet ér egy igaz barát,
Mint ezernyi láda pénz.
 
BOBEMAMA
|
Hullámzik a tenger.
Hullámzik a tenger,
Lágyan érintenek a habjai.
Simogató érzetét
Nem szabad abbahagyni.
Ne félj a morajlástól,
Hisz csak figyelmeztet..
..közelednek a zátony
Hangjai.
Eszedbe jut
Mily nyugodt volt nemrég,
Hisz a Te lényed is egézséges volt
Tegnap még.
Ma is az vagy..
..Ki rég
Kicsit megtörtebb
Fáradtabb talán.
Hallgasd a tenger lágy ölelő szavát
Bízz Önmagadban,soha ne hagyd
Hogy a hullámok
Fejed fölött összecsapjanak.
Légy erős
Higgy és
Bízva bízz,
Lesz még erőd..újra még.
Menj ki újra a tengerhez
Meghallod szavát
S rájössz,az éltető víz
Csak ott van már.
Gyönyörű,pihentető hétvégét
Kivánok.
Szeretetöleléssel.
|
Egy spanyol misszionárius találkozott három azték szerzetessel egy szigeten.
- Hogy imádkoztok? – kérdezte a misszionárius
- Csak egy imánk van – válaszolta az egyik azték. – Azt mondjuk: „Isten
Ti is hárman vagytok, mi is hárman vagyunk, légy kegyelmes hozzánk.”
- Szép ima – mondta a misszionárius. – De nem ez az a fohász, amit valóban meghallgat az Isten. Tanítok nektek egy sokkal jobbat.
A pap megtanított nekik egy katolikus imádságot, azután folytatta igehirdető útját. Évekkel később, amikor visszafelé Spanyolország felé hajózott, ismét elhaladt a sziget mellett. A fedélzetről megpillantotta a három szerzetest, és intett nekik.
Egyszerre hárman elindultak felé – a vízen járva.
- Atyám! Atyám! – kiáltotta az egyik, ahogy közeledett a hajóhoz. – Tanítsd meg nekünk újra azt az imát, amelyiket meghallgatja az Isten, mert már nem emlékszünk rá!
- Már nem fontos – mondta a misszionárius a csoda láttán. És bocsánatot kért Istentől, amiért nem értette meg korábban, hogy Ő a világ minden nyelvén beszél.
/Paulo Coelho/
szép 7végét, üdvözlettel: Kalypszo
www.misztikum-valosag.gportal.hu |
Szívemből, ha széttörik,
seregnyi csillag terem.
Égjenek a mennyekben,
irdatlan messzeségben:
Szálljanak hajlékod fölött,
csillogjanak szemedben!
A szívem hold lehetne:
tányéros, fényes holdként
Az égre felfüggesztve,
irdatlan messzeségben
Lebegne hajlékod fölött:
csillogna a szemedben!
Csong Cshol
Szép hétvégét kívánok! Holdfénysugár |
[Friss hozzászólások] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
| | |
|
|
|
Ha tetszik portálom, üzenj nekem!
Szeretettel visszavárlak!
Ha nem tetszik,sürgősen keresd meg a képernyő jobb sarkában a piros X-t.
"Az illemet otthonról hozzuk magunkkal!"
| | |
További idézetek...
További idézetek...
NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?
..KATT IDE!..
Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach
Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre
Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc
Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman
| | |
KREATÍV ALAPANYAGOK MEGVÁSÁROLHATÓK |
|
| | |
HA VAN KEDVED,KÉSZÍTS TE IS ÉS PÁLYÁZZ!! Itt: |
|
| | |
SABLONOKAT, MINTÁKAT A KÉPESLAPKÜLDŐIMBEN BŐVEN TALÁLTOK! |
|
| | |
További idézetek...
További idézetek...
 
Ma csak élvezd az életet,
örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged,
pohár csendül, Isten éltet!
Dupla Kávé
Jó tett helyébe jót várj.
Eged legyen borutlan isten arcz,
Szíved nyugalmasan mosolygja meg
Tündér évek` malaszthozó sorát.
Ezt kivánom nevednek ünnepén
Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Nagy Imre
Amit az ember nem ért, azt csodálja.
| | |
Dúdoló
Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.
(Rab Zsuzsa)
| | |
Mindenki magányosan áll a föld szívén,
átdöfve a nap egy sugarától:
és már itt is az este.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép száz látó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
| | |
J¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤J |
|
| | |
Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás, s
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Pilinszky János
| | |
SZELIDÍTS MEG
Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek a szavaidban,
szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek,
szelídíts meg kezeiddel,
hogy még egyszer
megfoghassam kezedet,
szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyogjak még rád,
szelídíts meg magányoddal,
hogy feloldjam magányodat,
szelídíts meg, hogy én is
megszelídítselek.
| | |
Csodálatos este
Volt egy csodás este
mikor gyertyafény leste
hogyan bókolt egymásnak
két szerelmes teste.
A félő gyönyör altja
Néztük, ahogy vallja
szemünk a szemünkbe
egymást hogy akarja.
Majd összebújtunk lassan
ölelt éjfekete paplan
féltés és vad hiány
volt minden pillanatban.
Nem volt, se nyár, se tél, vagy éjjel
csak csodás szenvedéllyel
öleltük Szerelmünk
furcsa titkos kéjjel.
De elmúlt minden szépen
s már csak, szép szemeid kérem
légy mellettem mindig,
mert nélküled semmi,
nélküled végem.
| | |
ÉDES
Édes, e szó jelenti az életet,
Édes, te, vagy aki kell nekem,
Édes ne menj el mellettem,
Édes szeress, kellesz nekem.
Kellesz nekem, testileg-lelkileg,
Kellesz, a lelkem had gyógyuljon meg,
Kellesz,
had érezhessem magam embernek,
Kellesz, mert nagyon szeretlek.
EGYSZERŰ ÉLET
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
(ANNA AHMATOVA)
(fordította: Rab Zsuzsa)
Nem vagyok lángoszlop,
se magamat Teremtő,
se befelé forduló,
se lírámat hirdető,
Nem vagyok megváltó,
se zsoltárt éneklő,
nem vagyok Gonosz,
és nem vagyok szerető,
nem vagyok író,
se vezető Pásztor,
Semmi vagyok,
de az legalább százszor!
Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi
összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű
Ébredést.
A csillag-ablakok
Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket --
Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -
- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.
(Szent-Gály Kata (zitus))
| | |
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
